A biztos pont

27. Fejezet (18+)

Levi:

Nem tudom mire vélni ezt a hirtelen felindulását, de legalább most már alszik. Betakartam, majd kisétáltam a szobából és Hange után kutattam. Nem volt olyan behéz, hiszen szobájában megtaláltam az íróasztalnál.

- Hange tudunk beszélni? - Bólintott és lerakta a tollát.

- Mi történik pontosan Erennel? - Elmosolyodott és teljes testtel felém fordult.

- Hőciklusa van, avagy láza, de nevezhetjük csunyán, tűzelésnek is. Csak az omegáknál van, ilyen. - Mesélte el izgatottan.

- Oké és ez mit takar pontosan?

- A hormonháztartása teljesen felborul, egy lázat generál, de nem fázik, hanem úgymondd "felforr". Hihetetlenül erős kéjhullám söpör végig a testén és öntudatán kívül van. Általában az alfájuk szokta átsegíteni őket ezen. - Egész érthető, de egy valami még nem világos.

- Mennyi ideig tart?

- Szerencsés esetben 3 nap körül, normál esetben pedig 4-5 nap. - Remélem Erennek szerencséje lesz. Különben elég fura lesz a tárgyalás.

- Köszi! - Fordultam meg és indultam el visszafele a szobámba.

- Bármikor! - Kiáltott utánam.

Leültem Eren ágya mellé és elkezdtem átnézni a papírokat. Tulajdonképpen semmi újdonság sincsen, csak olyan tények amiket ő is ismer. Ami szerencse, mert ilyen állapotban nem tudna felkészülni rendesen.

- Levh-levih! - Elkezdett zihálni és forgolódni az ágyban, gyorsan mellé ültem és megpróbáltam nyugtatni.

- Semmi baj. Cssss... - Arcára simítottam, de ilyedtemben elkaptam a kezem. Annyira forró volt a homloka, hogy az már nem lehetséges.

- Hívom Hanget, mindjárt jöbök! - Álltam volna fel, de elkapta a kezemet.

- Nehh! Őhh-őh nem tuhd seghíteni. - Bőre szinte égette az enyémet, mégis jó érzés volt az érintése.

- De én mit segítsek? - Csak könyörögve nézett rám.

Lehámoztam róla a takarót és feje mellett megtámaszkodtam. Nem kellett sokat bajlódni a vetkőztetéssel, hiszen csak egy boxert kellett levarázsolnom. Amint ez megtörtént, rögtön kezelésbe vettem. Zihálva kapkodta a fejét és nyögdécselt. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e amit látok vagy sem? Itt fekszik alattam életem szerelme, kiszolgáltatottan. De a legjobb az lenne, ha önmaga lehetne.

Az én helyzetem sem volt már valami fényes, úgyhogy emeltem a téten. Bejáratára simítottam és szép lassan felhelyeztem egy ujjamat. Tettemre felnyögött, de már ez sem tudta meglepni. Ezt követte a második és a harmadik is, mire végre elég tág lett. Kihúztam ujjaimat és elkezdtem levetkőzni. Vigyázva arra, hogy ne fájjon neki, kezdtem el óvatosan belé hatolni.

- Ahhh Levih! Anyh-annyihra nagyh vahgy! - Hallatta a bársonyos hangját.

Ajkaira tapadtam és egyre csak faltam mézédes ajkait. Az arcán kirajzolódó érzelmek egymást váltogatták. Viszont egy hatalmas krokodik könny folyt végig az arcán.

- Kicshim mi a bhaj? Hah? -  Megrázta a fejét és kezecskéit a nyakamba rakta.

- Nagyhon... Ahh... jóh érzhés. - Egy elégedett mosoly ült ki a számra és a büszkeség, hogy megríkattam a gyönyörtől.

Néhány perc múlva a háta ívben megfeszült és isszonyatosan rámszorított. Alig tudtam benne mozogni, ami megtette hatását, így egyszerre élveztünk el. Levegőért kapkodva feküdtem el mellette és öleltem magamhoz.