A biztos pont

19. Fejezet

Levi:

Annyira aranyos, ahogy durcázik, mert megcsókoltam. Azt hittem már sose lesz, ilyen ember az életemben. Akit mindentől megóvnék és bármit megtennék érte. Beleszerettem egy teaimádóba. Gondoltam nem csak a kedvenc kajáját csinálom meg, hanem sütök egy kis finomságot is neki, talán ezzel kiengesztelhetem.

Már idefele is szemerkélt az eső, de most szakad. Előkaptam az esernyőmet és kiléptem az utcára. Gyorsan szeltem az utcákat, minél hamarabb otthon szeretnék lenni az én kis manócskámnál. Sokáig babráltam a kulccsal, de végül sikerült kinyitnom az ajtót.

- Megjöttem!...

A semminél is kevesebb semmi érkezett a bejelentésemre. Lepakoltam a cuccaimat és elindultam a szobám felé, de a tátongó üresség fogadott. Az összes szobát végigjártam és minden szegletét átkutattam.

- Erwhin! Tudhod holh van Erenh? - Téptem fel zihálva az ajtaját.

- Nem haver, de nyugi megtaláljuk. - Állt fel az asztalától és elém sétált.

- De nem... nem tudom... - Teljesen összezavarodtam, miért nimcs itt?

- Nyugi, meglesz. - Indultunk tovább a házban.

- Hange! Tudod hol van Eren? - Tette fel Erwin a kérdést pápaszemnek.

- Nem, nincs a szobájában? - Mind a ketten megráztuk a fejünk.

- Akkor nem tudom, de szólok, ha találkozok vele.

- Miért!? - Tettem fel magamnak az őrjítő kérdést.

Elkeseredésemben gondoltam kimegyek a kertbe és szívok egy kis friss levegőt, amikor megláttam őt. Teljesen lefagytam, a hintában ült, fejét a láncnak hajtva és pont ugyanúgy sírnt, mint aznap az esőben. Futottam a kert végébe és mikor odaértem átöleltem a fagyos, vizes testét.

- Eren, te mit csinálsz itt? - Zöld íriszeit rám emelte és bűnbánóan lehajtotta a fejét.

- Hintázok. - Jelentette ki egyszerűen.

Nem foglalkoztam semmivel, csak felkaptam és berohantam vele a házba. Az egyik konyha székre ültettem és levettem a vizes ruháit. Ráadtam a pulcsimat, ami csak épphogy cseppes volt. Amennyire tudta takarta vele magát, de kényelmetlenül ficergett.

- S-sajnálom. - Húzódott még jobban össze.

- Nem haragszom. Megijedtem, hogy bajod eshetett. - Két kezem közé fogtam arcát és egy puszit nyomtam a homlokára.

Felszaladtam egy törülközőért és száraz ruháért. Mikor visszaértem, teljesen eggyévált a pulcsimmal és mélyeket szippantott illatomból. Kifejezetten szexi látványt nyújtott, egészen beindultam.

- Levi? - Zökkentett ki édes hangjával elmélkedésemből.

- Bocsi, itt vannak a ruhák. - Elkezdett öltözködni, de ruháira visszavette a pulóveremet és haját kezdte törölgetni.

- Maradhatok benne? - Tincsei végén még épphogy megcsillantak a cseppek. Kérdésére csak elmosolyodtam és helyeslően bólintottam.

- Köszönöm. - Nézett rám gyönyörű szemeivel. - Kapok bolognait?

Fejét oldarra biccentette és apró mosoly jelent meg a szája szélén. Hihetetlenül aranyos, én pedig egyre inkább hagynám az ebédet és inkább ágyba vinném.

Az én szám is felfele görbült, kitártam karjaimat és szoros ölelésbe vontam. Hozzám simult és apró kezecskéit a hátam mögött összekulcsolta. Rámnézett és az eddig sírós tekintete, most egy játékos gyerekéhez hasonlított.

- Csak, ha mesélsz nekem. - Felkaptam és a pultra ültettem.

- Miről? - Karolta át a nyakamat.

- Miért mentél ki szakadó esőben?

- Szeretem az esőt. - El szégyellte magát és fejét a vállamba fúrta.

- De miért sírtál? - Kérdésemre összerezzent.

- Mert... mert féltem.

- Mégis mitől? - Kétségbeesetten simítottam a hátára.

- Hogy nem szeret senki, hogy haszontalan vagyok, hogy csak egy gyerek. - Felemelte a fejét és egy erőltetett mosoly kíséretében, adott egy puszit lefagyott énemnek.

- Hogy jött ez neked? - Eszméltem fel a sokkból.

- Az apám csak a halálomat kívánja és még sokan mások... Miutál leráztatok én visszajöttem és itt lógok a nyakatokon ingyen. És egyszerűen csak kinevettél, mikor felháborordtam, hogy megcsókoltál. Úgy néztél rám, mint... egy hisztis tinire. - A mosoly lefagyott az arcáról és ujjait kezdte törögetni.

- Ha következőleg felmerül benned, hogy szeret-e valaki, akkor jusson eszedbe, hogy itt vagyunk mi, Mary, Mikasa és Armin. Senki se mondta, hogy zavarsz, hogy csak a nyakunkon lógsz. Örülünk, hogy itt vagy, főleg én és ezt jól jegyezd meg.
Soha. Ne. Gondold. Hogy. Nem. Tekintek. Rád. Potenciális. Férj. Jelöltként. - A szemei elkerekedtek és elmosolyodott.

- Köszönöm, de erről még beszélünk. Még csak 17 vagyok, nem vehetsz el. - Vállat rántottam és előpakoltam a paradicsom szószokat.

- Kevesebb, mint egy évig vagy csak biztonságban. Utána nyíltan rádvethetem magam. - Nem bírtuk tovább, nevettük el magunkat mind a ketten.

- Oké, akkor még kihasználom azt a néhány hónapot. - Ezt nem kellett volna, úgy elkezdtem csikizni, hogy majd leesett a pultról.

- Nahh, nehh, léhgyih! - Próbált leállítani, de nem sok sikerrel.

Mikor abbahagytam kínzását, áttértem a kaja elkészítésére. Már egész jól haladtam, mikor kopogtak az ajtón. Mindketten odakaptuk a fejünket és a hatalmas faajtót bámultuk.

- Megyek kinyitom. - Borzoltam össze a haját, mikor elhaladtam mellette.

-  Hello! Jack! - Köszöntem az ajtóban állónak.

- Csá Levi! - Lépett be és tette le cuccait.

- Van valami fejlemény?

- Igen van, sokkal több, mint gondoltam. - Vett elő egy hatalmas dossziét.

- Akkor sokáig maradsz gondolom. - Tessékeltem a konyha felé.

- Ohh, szia! - Torpant meg, majd köszönt Erennek.

- Szia! Eren Yeagar. - Nyújtotta oda a kezét Jacknek.

- Wow, ezt nem gondoltam volna Törpi. A konkurens vállalat vezetőinek a gyereke. - Húzogatta a szemöldökét kihívóan.

- Térjünk a lényegre. - Vágtam közbe.

- Szóval az apja bűnösebb, mint gondoltam. Nagyon szarul csinálja és el sem tűnteti rendesen. Szinte gyerekjáték a bizonyíték szerzés. - Terítette szét a lapokat az asztalon.

- Tudom és még sokszor nyíltan is. - Jelentette ki Eren, mire odakaptuk a fejünk.

- Honnan tudod? - Kérdezte drága Ügyvéd és ex rendőr barátom.

- Van csomó képem róla. - Nyögte ki játszi könnyedséggel.

- Akkor mutasd! - Előkapta a telefonját és a kezembe nyomta.

- Eren ez mind te vagy? - Kérdezték elszörnyedve a képek láttán.

- Igen bocsi, össze vissza vannak. - Jack Erenre nézett és elgondolkodott.

- Ezeket az apád csinálta? - Eren csak hevesen bólogatott és felhúzta a felsőjét, majd a hegekre mutatott.

- Ezért vagyok itt és nem otthon. - Láttam, ahogy Jack arca felderül, majd elszomorodik.

- Sajnálom. De ez rengeteget segített nekünk. Annyi bizonyíték van itt, hogy csak azon kell filózniuk, hogy hány évet legyen a sitten.

A kölykön egyfajta örömöt láttam, mintha azért lenne boldog, mert segíthetett. Visszamentem a tűzhelyhez és folytattam az ebéd elkészítését, nemsokára egy kész perrel álltak elő és Eren is fel lett készítve. Jó látni, hogy végre boldog.