A biztos pont

55. Fejezet

........................
Először is, mielőtt belekezdenénk. Tudom, hogy Erennek március 30-án van a szülinapja, de elszúrtam. Túl sok ideje 17 éves és ezzel a ténnyel sosem foglalkoztam. Csak mellék szálnak tekintettem a dolgot. Úgyhogy átszülettetjük és most a sztoriban JANUÁR 8-án születik vagy született. Még egyszer nagyon sajnálom.
........................

Eren:

- Jó reggelt álomszuszék! - Keltegettem a még mindig alvó Levit.

- Mhm... - Átfordult a másik oldalára, hogy hagyjam aludni tovább.

- Akkor nem kapsz reggelit. - Fogtam magam, felálltam és az ajtó felé indultam, de visszarántott.

-...

- Áuuhhh! Neh cshikhizz! - Egyszerűen nem akar békén hagyni.

- Mi lesz a reggelimmel? - Kérdezte kacéran.

- Nem kapsz, nem keltél föl időben. - De megfogtam a tálcát és az ölébe raktam.

- Nem vagy túl hihető... - Puszilt meg és még mindig nem eresztett.

- Boldog szülinapot! - Csókoltam meg, majd a lesokkolt Levi öléből kimászva ugráltam le a konyhába.

- Mit mondott? - Kérdezte Hange kíváncsian.

- Semmit, újraindítja a rendszert.

- KÖSZÖNÖM! - Kiabált le Levi az emeletről.

- Na már újra is indult. - Mosolyodtunk el, majd nekiálltam a többiek reggelijének is.

- Jó reggelt! - Jelent meg Erwin és Armin fáradt fejjel.

Erwin azonnal levágógott a szokásos helyére, de Armin felém vette az irányt. Megállt mögöttem és vállamra hajtotta fejét, majd hátamba boxolt. Mikor felnéztem rá az arca vörös volt, de egészen a füle is.

- Miért kellett, ilyen ajándékot adnod? - Kérdezte iszonytosan halkan.

- Mert, miért ne? - Igazából teljesen megértem, hogy miért akadt ki.

Kapott tőlem nagyon aranyos macskafüleket és pórázt. Pluszba egy doboznyi óvszert és egy síkosítót. Nem tudom, hogy használták-e valamelyiket, de szerintem hozzá illenek a dolgok amiket vettem. A szőke-kék szemű kis herceg aláveti magát a szőke-kék szemű királynak...

- Utállak... - Nyavalygott nekem.

- Használtátok őket? - Kérdeztem nevetve, mégis halkan.

Nem szólalt meg, csak enyhén bólintott és még vörösebb lett. Összeborzoltam haját, majd kezeim közé fogtam az arcát. Mélyen szemébe néztem, majd feltettem a nagy kérdést.

- Boldog vagy? - Először csak meredten nézett rám, majd határozottan bólogatni kezdett.

- Most már... - Mosolyodott el, majd átölelt. - Köszönök mindent...

- Bármikor.

- Nah, nah, naaaa... - Mi folyik itt emberek? - Miből hagytok ki engem!? - Jelent meg Levi a lépcső alján.

- Semmi lényegesből. - Nevettük el magunkat, majd leültünk reggelizni.

Rengeteget nevettünk, majd felköszöntöttük Levit. Aki persze csak fekete teáját szürcsölgette és komoran nézett. Azt hittem nem jövünk rá, hogy belül küzd a démonjaival, hogy ne haljon meg a röhögéstől. De egy jól irányzott homlokpöcköléssel betelt a pohár és hangos nevetésben tört ki.

Az egész nap jó hangulatban telt és hihetetlenül sokat nevettünk. Társasoztunk, activityztünk, majd Erwin hazakísérte Armint. Hangeval elpakoltunk a buli után és mi is elindultunk a szobáink felé, immár kómásan. Bemásztam Levi mellé az ágyba, majd összebújva elaludtunk.