A biztos pont

36. Fejezet

Eren:

- Szia!
- Szia!

- Bocsi, hogy késtem, de otthon voltak incidensek. - Mondta nagyokat sóhajtva Armin.

- Ugyan, semmi baj. A lényeg, hogy itt vagy. - Öleltem át barátomat és indultam el vele a parkban.

- Mesélj, milyen volt az elmúlt néhány hét? - Leültünk egy üres padra és elkezdtünk beszélgetni.

- Viszonylag semmilyen, a tárgyalás óta csak bent kuckóztunk az ágyban. Kint szakadt az eső és, így kedvem sem volt semmihez. Levi rengeteg, tényleg rengeteg teát főzött. - Meséltem nyálcsorgatva.

- Szóval én szakítottalak ki a semmittevésedből? - Bólintottam és elmosolyogtam.

- És mesélj, veled mi jó történt mióta nem találkoztunk? - Elkezdte törögetni az ujjait, mint aki zavarban van.

- Hát... igazából semmi különös. - Miért próbál meg hazudni, túlságosan is ismerem.

- Jó és akkor most az igazat. - Néztem rá könyörögve.

- Elutaztam egy hétre a családommal, de rengeteg szabadidőm volt... Ezért elkezdtem beszélgetni valakivel. Igazából ez a valaki nagyon szimpatikus nekem és... és azt hiszem több, mint egy barát. - Most örülök is, meg nem is. Arminnak lesz valakije, de Erwin egyedül marad.

- Ki ez a valaki? - Kérdésemre paradicsommá változott és az eddigieknél is jobban zavarba jött.

- E-Erwin...

Na most belül pezsgőt bontok és ujjongok magamban. Már csak össze kell hozni őket. Szerintem nagyon jók lennének együtt, mind a ketten boldogok lennének. Amikor oldalra néztem meglepett, hogy Armin nem olyan boldog. Dobol a lábával és keserű arckifejezéssel a száját harapdálja.

- Mi a baj? - Rám emelte kékjeit és egy nagy levegő után belekezdett.

- Tudom, hogy ez nem helyes, de én szerintem beleszerettem. Kérlek ne utálj meg emiatt. - Hajtotta le a fejét és elkezdtek potyogni a könnyei.

- Hogy utálhatnálak meg, bármi miatt is? - Szorosan átöleltem és simogatni kezdtem a hátát.

- Tényleg nem vagy mérges? - Nemlegesen megráztam a fejem tovább mosolyogtam.

- Soha nem tudnálak megutálni, főleg nem amiatt, hogy boldog vagy. - Eltávolodott tőlem és neki is felfele görbült a szája.

- Szerinted Erwin mit gondol erről. Mármint szerinted ő, hogy érez? - Kezdte el hadarni a mondanivalóját.

- Hé, nyugi! Mi lenne, ha megkérdeznéd? - Szemöldöke a homloka közepére szalad és kikerekedtek a szemei.

- Én nem kérdezhetem meg tőle... - Motyogta lehajtott fejjel.

- Miért nem?

- Mert ő egy felnőtt ember és én még csak egy gyerek. Biztosan van már valakije. - Megráztam a fejem és elnevettem magam.

- Tudod, Erwin a legnagyobb nőcsábász, akit valaha láttam. Még sosem volt senkije, de jelent valamit, ha leállt veled beszélgetni. - Kacsintottam rá.

- Komolyan gondolod? - Némileg felvidult és hanyatt dőlt a padon.

- A legkomolyabban! - Csattantam fel.

- Lenne egy kérdésem. - Biccentettem, hogy folytassa. - Nem félsz, hogy Levi elhagy, mert még csak egy gyerek vagy?

- Nem, sőt addig van nyugtom amíg gyerek vagyok. Amin betöltöm a 18-at meg akarja kérni a kezem. Persze ez nem baj, csak hirtelen. - Látszik hogy elgondolkodik valamin és az a valami egy boldog valami.