A biztos pont

59. Fejezet

Eren:

- Eren! Nyugi már! - Kiabált rám Mikasa és kezei közé fogta arcomat.

- De, de, de mi van, ha nem fogok tetszeni neki? - Pánikoltam a kis öltözőmben.

- Olyan nincs, csak nyugodj le egy kicsit. - Ült le mellém Armin.

- De hatalmas a hasam. - Mutattam a görögdinnye méretű dudorra.

- Naés?

- Miért nem lehetek ugyanolyan vékony, mint egy éve? - Túrtam hajamba és könyökömet megtámasztottam térdemen.

- Mert babát vársz. - Lépett elém Mary.

- De nem szeretne egy dagadt, kicsi, gyerekes és semmirekellő sráccal összeházasodni. - Temettem arcomat kezeimbe.

- Gondoltam nem árulom el, de most jövök Levitól. - Lépett be Jack az ajtón.

- Hogy érted ezt? - Kaptam rá fejemet.

- Ő talán még idegesebb, mint te. - Nevette el magát.

- Tényleg?

- Ahha! - Kacsintott rám vidáman. - Fel-alá mászkál és virágokat dobál szét, hogy "szeret, nem szeret, szeret, nem szeret"

Szóval a lényeg annyi, hogy ma lesz az esküvőnk. Nem nagy csak a barátok és néhány fontosabb ügyfelünk lesz itt. Elvégre a világnak titok, hogy mi együtt vagyunk. Csak az esküvő után lesz ez az egész nyilvános. Addig élvezhetjük az édes kettest. Utána valaki mindig a sarkunkban lesz, sőt a kicsi is nemsokára megszületik. Úgyhogy a család már három főre gyarapodik.

Sokat vacilláltunk azon, hogy mikor legyen az esküvő. Hiszen már április van, vagyis a kilencedik hónapom. A hasam mérete kb még egy én és semmi kedvem sincs így fotózkodni. De, ha meglesz a pici, akkor már nem lesz időnk semmire és akkor tuti évekig halogatnánk. Úgyhogy le kell győznöm a pánikomat és kisétálni oda. Elmondani a boldogító igent, majd megszülni egy gyereket. Teljesen átlagos helyzetről beszélünk.

- Hajrá Eren, mindjárt kezdünk. - Ölelt át még utoljára Hange.

Felöltöztem, kezembe vettem a csokrot és a helyemre tessékeltek. Izzadtam, remegtek a kezeim és hevesen vert a szívem. Kiszáradt a szám és hirtelen sírhatnékom támadt. Csend lett a termeben, megszólalt a megszokott zene. Elkezdődött.

- Készen állsz? - Fogta meg kezeimet Mary.

- Nem tudom. Jelenleg haldoklom és el akarok futni. - Dőltem rá vállára.

- Tudod én mit csináltam az esküvőmön? - Megráztam a fejem, mire elkuncogta magát.

- Te férjnél vagy?

- Csak voltam, sajnos volt egy csúnya autóbalesete. De akkor elmesélem. - Felemelte a fejemet, hogy szemeimbe nézhessen.

- Az előestémet végig bőgtem, másnap hatalmas vörös szemekkel keltem. Alig jött rám a ruhám, mert izzadtam, mint egy ló. Apámnak hisztiztem, hogy én ezt nem akarom és vigyen el engem innen. Majd véletlenül összetörtem egy vázát és a benne lévő víz ráömlött az egyik koszorús lányomra. - Csak nevettem a kis történetén, de teljesen magamra ismertem.

- Miért nem futottál el?

- Mert szerettem. Mindennél jobban szerettem azt a srácot, aki ott állt az oltárnál. Tudtam, hogy nélküle nem tudnék élni és ha elfutok, akkor nem fog szeretni engem többé. Úgyhogy bementem, végigcsináltam és boldogan éltünk kettecskén, míg... - Néhány könnycsepp legurult az arcán, de gyorsan letörölte őket. - Annyira szerettem, hogy más férfival sosem randiztam. Ő marad nekem mindig is a nagy ő. Tudom, hogy neked Levi ez az ember és nem szabad megfutamodnod... az ő kedvéért.