A biztos pont

Epilógus

Levi:

Huh... Hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy ma fogjuk ünnepelni Theo első szülinapját. Igen már egy éve köztünk van ez a csöppség. Egy igazi kis angyal. Bár az első néhány hónap teljesen kikészített, de most már hagy minket aludni. Sőt sokszor alig lehet felébreszteni, alszik mint a bunda. Egész nap mosolyog és ide-oda totyog. Bár a járása még nem a legbiztosabb, így sokszor van sírás egy nagyobb esés után.

Nem sokkal Theo születése után teljesen nyilvános lett, hogy együtt vagyunk. Sőt házasok. A két konkurens céget ma már együtt vezetjük és mindenben együttműködünk. Ez megkönnyíti nekünk a mindennapokat, hiszen csomó mindent el tudok intézni Eren helyett is.

A barátaink is sokszor benéznek hozzánk. Bár van, hogy alig lehet öket kirakni. A nagy házban viszont csak mi maradtunk. Armin az érettségi után összeköltözött Erwinnel, úgyhogy itthagyott minket. Hange pedig az egyetem mellett élő Farlanhoz költözött. Sokkal egyszerűbb nekik így az élet. Szinte egész nap csak dolgozik, amibe mi beleőrülnénk.

Mikasa szinte minden hétvégén átjön. Lerobbanthatatlan Theoról és szinte csak vele és Erennel foglalkozik. Engem teljesen ignorál, nem is értem miért. Na mindegy. Marynek be kellett látnia, hogy Eren már sosem lesz korcsolya világbajnok, így új tanítványokat fogadott. Erenhez hasonló, elszánt fiatalokat edz. Ettől függetlenül havonta egyszer elmegy a pályára és órákon keresztül csak gyakorol. Régi és új koreográfiákat. Nem tud felhagyni vele.

De aminek Theo a legjobban örül az a gitározás. Minden este befekszik az ölembe és hallgatja, ahogy Eren játszik neki. Sokszor még énekel is hozzá, utána egy estimese és alvás. Minden nap ez a rutin és indul újra. Bár mindig kitalál valamit, hogy feldobja a napunkat. Látszik, hogy Erenre ütött, bár rend a lelke mindennek. Imád segíteni, ha takarítunk és folyton törölget mindent.

Sosem hittem volna, hogy ennyire boldog vége lesz. Elvégre mégiscsak elraboltam Erent, azt is mondhatnám: Rabul ejtett a szerelem. Minden nap úgy kelhetek fel, hogy látom az én gyönyörű férjemet, aki az én aranyos kisfiamnak az apukája. Akibe végtelenül és tagadhatatnalul szerelmes vagyok.

- Levi! LEVI! - Kiabált nekem Eren a konyhából.

- Igen? - Siettem hozzá félve.

- Theo mindjárt kimondja az első szavát. - Ránéztem a kisfiamra, aki erősen koncentrált és próbálgatta a hangját.

- Apppa! - Ejtette ki a száján élete első szavát.

Ölelgettük, puszilgattuk és vég nélkül dícsértük, de ő csak kuncogott. Szorosan bújt hozzánk és ismételgette, nemrég tanult szavát. A világ két legaranyosabb teremtményével élek együtt és mind a kettem bírnak engem. Úgyhogy nem panaszkodhatok.

......................

Na, hivatalosan is befejezetem a könyvet. Hosszabb lett mint gondoltam és több időbe is telt. De végre lezártam a kis életüket, habár még évekig írni tudtam volna.

Mindenkinek nagyon köszönöm. Issssszonyatosan hálás vagyok, hogy ennyien elolvastátok és köszönöm a rengeteg voteot. Remélem a kis irományommal hozzá tudtam tenni az életetekhez és nem csak elvettem az időtöket.

Külön köszönet tomorrowxtodorox - nak.
Nagyon hálás vagyok neki, hogy segített ebben az egészben. (csak, hogy tudjátok mit is csinált)
Amint kiraktam a részeket, ő azonnal fotózta ki és küldte a hibáimat.
Ha bármi nyűgöm, bajom volt csak írtam neki és segített.
Sőt Theo is tőle származott. (Egész szilveszterkor a neveket olvasgattuk, mikor rátalált erre.)

Még egyszer nagyon köszönöm! Várlak majd titeket a következő irományaimnál is.

Legyen csodaszép napotok! 😘