A biztos pont

37. Fejezet

Eren:

- Szia Mary! Zavarok? - Köszöntem bele a telefonba.

- Szia Eren! Dehogy zavarsz, mesélj. Olyan rég beszéltünk már. - Hallottam meg csilingelő hangját.

- Átmehetnék hozzád? - Rövid csend állt be közöttünk.

- Baj van?

- Nem az nincs, csak szeretném a véleményedet kérni valamiről. - Válaszoltam, mire egy felszabadult sóhaj volt a válasz.

- Persze gyere csak. - Szólt bele ismét a telefonba.

- Akkor egy fél óra és ott vagyok. Szia! - Sürgős, úgyhogy minél hamarabb át kell mennem.

- Rendben, szia! - Kinyomtam a telefont és elkezdtem készülődni.

- Levi! - Szaladtam le a földszintre.

- Igen kicsim? - Fordult meg a tűzhelynél.

- Átmennék Maryhez néhány órára. - Közelebb lépett és homlokomra rakta a kezét.

- Csak akkor, ha jól vagy. - Mondta apáskodóan.

- Jól vagyok és tudod, hogy azonnal hívlak, ha bármi baj van. - Mosolyodtam el és egy puszit nyomtam a szájára.

- Itthon leszel ebédre? - Kérdezte vidáman.

- Nem tudom, attól függ mikor lesz kaja.

- Olyan három óra múlva kb. - Megráztam a fejem és megfogtam a kezét.

- Nem hiszem, hogy addigra hazaérnék, de lehetséges. - Átölelte a derekamat és magához rántott.

- Akkor jó szórakozást, írj üzenetet, ha megérkeztel és mikor elindulsz. - Rótta ki rám a feladatot.

- Meglesz, szia! - Köszöntem el és vettem magamra téli felszerelésem.

- Fogsz korcsolyázni?

- Nem, csak beszélgetni megyek. - Bólintott és visszament a tűzhelyhez.

- Szia!
- Szia kicsim!

Kiléptem a fagyos télbe és barangolni kezdtem. A fehér hó mindent beterített, gyönyörű jégcsapok lógtak az ágak végéről. Elindultam ahoz a házhoz, ahol több időt töltöttem, mint otthon. A nap sugarai melengetik arcomat és a friss hó ropog a lábam alatt. Kezemet végighúzom egy kerítésennésen, a hó szemenként hullik a földre.

- Szia! - Köszöntem Marynek mikor ajtót nyitott.

- Szia kincsem, mi szél hozott? - Ölelt meg, de azonnal el is engedett, mivel rém hifeg lehettem.

- Bocsánat, mindjárt levedlek. - Kezdtem el lehámozni magamról a rétegeket.

- Kerülj beljebb.

- Csak beszélgetni jöttem, de van téma. - Szorosan átöleltem, mire ő összeborzolta a hajam.

- Szuper. - Leült a kanapéra én pedig elhelyezkedtem a fotelben.

- Először mesélj te, milyen volt az elmúlt néhány hónap? - Tettem föl neki a kérdésemet.

- Elég unalmas és semmilyen. Mivel csak két tanítványom van, amiből az egyik te vagy, így nem tudtam mit csinálni. És beszélgetni sem tudtam senkivel. Neked? - Panaszkodott a hiányom miatt.

- Nekem nagyon jó, minden időmet Levial töltöttem. Halálosan és végérvényesen beleszerettem. Volt ugye a tárgyalásom és most itt vagyok veled. Néha gitároztam, de azóta nem korcsolyáztam. - Meséltem el neki röviden az ott töltött időmet.