A biztos pont

51. Fejezet

Eren:

- Akkor nézzük! - Kente be Hange a hasamat valami nyálkás cuccal.

- Ez hideg! - Szisszentem föl a hirtelen ért fagyra.

- Hisztikirálynő... - Nevetett és kezébe vette a készüléket.

- Amúgy Hange... te nem szeretnél gyereket? - Kérdeztem meg tőle félve, a választól.

- Igazából nem. De ez nem, ilyen egyszerű. Én tulajdonképpen imádom a gyerekeket, de az életvitelem ezt nem engedné meg. Folyton rohanok, ideges vagyok és alig vagyok otthon. - Sóhajtott egy nagyot, majd folytatta. - De lesz, majd kire vigyázni úgy is. - Mosolygott kedvesen.

- Értem...

- Neked viszont már hamarabb kellett volna orvoshoz menned. Nem egészséges, ilyen későn végezni a vizsgálatokat. - Mondta szemrehányóan.

- Sajnálom, de eddig nem volt időm. Ide-oda rohangálok, de remélem minden oké. - Mosolygott, majd felém fordította a monitort és a hasamra tette azt az írtó hideg cuccot.

- Először is egy cuki kicsike. Nem kettő, ami szerintem szuper jó. - Még szép, hogy jó, biztos, hogy bepánikolnék, ha kiderülne, hogy kettő. Legyen egy cuki kisfiú, légyszi...

- Amit látok az azt mutatja, hogy teljesen egészséges és szépen cseperedik. - Kicsit hunyorítani kezdett, majd felcsillantak a szemei.

- Mit látsz?

- Mivel már a 14. hétben vagy, így megállapítható a neme... Szeretnéd tudni? - Hevesen bólogattam és kíváncsian vártam.

- A pici... Dobpergés! Kisfiú! - Jelentette ki, mire néhány kövér könnycsepp árasztotta el szememet, majd alábuktak a mélybe.

- Öhm... Lányt szerettetek volna? - Megráztam a fejem és mosolygásba kezdtem.

- Sajnálom, csak úgy előjött ez a sírás. Nagyon örülök neki, hogy fiú. Pont így szerettük volna. - Szipogtam tovább.

Hange szorosan átölelt és nevetve borzolta össze a hajamat. Letörölte rólam azt a nyálkás izét és kezembe nyomta a felvételt. Az apró képen, egy még apróbb homályos körvonalú alak látható. De nekem ez mindennél többet ér. Majd elmondta, hogy a héten még mindenféle rutinvizsgálatra el kell mennem. Elköszöntem tőle és kiléptem a téli hidegbe. Végig haladtam az utcákon, kezemben szorongatva a képet és serényen tanulmányozva minden pontját.

- Jó napot! - Köszöntem az irodában és elhaladtam mellettük.

- Jó napot! - Hallottam meg, de már nem igazán érdekelt.

Leültem az asztalomhoz és továbbra is a képet vizslattam. Hogy kéne elmondani Levinak, hogy kisfiú? Csak egyszerűen mondjam el neki vagy legyen extra? Már megvan, hogy mit csináljak. De akkor ma el kell mennem vásárolni.

- Eren? Ma kifejezetten boldognak tűnsz? - Lépett be Fred egy sor kopogás után.

- Igen, ma voltam... - Mennyit mondhatok neki? - Fred... Mennyire tudsz titkot tartani?

- Nagyon, senkinek sem fogom elmondani. - Bólintottam és hamar belekezdtem.

- Szóval kezdem az elején. - Leült az előttem lévő székre és hallgatott. - Én egy omega vagyok és kisbabám lesz... És ma voltam ultrahangon, ahol elmondták, hogy egészséges... Meg, hogy kisfiú. - Az álla a padlót verdeste és a szemei kikerekedtek.

- Ez most kicsit sok egyszerre, de megpróbálom felfogni. Szóval először is, te meleg vagy? - Ebbe bele sem gondoltam, mit fog gondolni rólam.