Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

📖Elijah #2📖

Íme itt vagyok, majdnem 10 hónap kihagyás után, hála fanni_29 - nek – akié az ötlet/kérés –, miután ezt a fandomot is ráragasztottam.

Amikor játszódik: 1944/2014

T/N = te neved

Nem szerettem ezt a háborús helyzetet. Nagyobb volt a szegénység, és a kis kávézói munkámban én is nehezen boldogultam. Ráadásul a kórházakban nincs elraktározott vértasak, így a táplálkozás is nehezen ment. Persze csata helyszíneken is jól lakhattam volna olyanokkal, akiknek már mindegy, de én kifejezetten békésnek vallottam magamat, így próbáltam nem megtámadni senkit.

Napközben nem volt olyan nagy a forgalom, csak reggel és ebédidőben, elvégre mindenki sokat dolgozik, hogy eltarthassa a családját.

Valamikor kora délután aztán betért egy különös személy. Jól öltözött és tehetősnek tűnt, ami manapság elég ritka.

– Jó napot, mit adhatok? – köszöntem udvariasan.

– Egy fekete kávét kérek szépen – húzódott apró mosolyra a szája.

– Rendben. Nem soká kiviszem. Foglaljon nyugodtan helyet.

Igyekezve neki láttam elkészíteni a kávét, majd óvatosan kivittem neki, és közben megjegyeztem magamban, hogy a férfi egész jóképű.

– Itt is van a kávéja. Kíván még valamit? – kérdeztem udvariasan.

– Köszönöm, nem. Úgyhogy fizetnék is, ha nem baj.

– Egyáltalán nem gond.

Mikor átnyújtotta nekem a kávé árához képest nagy bankjegyet, meglepetten pislogtam rá, de aztán sietve mentem vissza a pult mögé, és pár pillanat múlva a visszajáróval igyekeztem vissza hozzá.

– Tartsa csak meg – mondta.

– De ez... több, mint tíz dollár.

– Tisztában vagyok vele. Ragaszkodok, hogy tartsa meg – mosolygott.

Apró pír szökött az arcomra, majd bólintottam.

***

A következő pár hétben a férfi rendszeresen visszajárt, de csak mikor én dolgoztam bent. Egy idő után azt is elárulta, hogy Elijah-nak hívják.

Ma, kora délután már mosolyogva vártam, hogy belépjen a kávézóba. Sőt, mikor már az ablakon keresztül láttam közeledni, el is kezdtem készíteni a kávéját. Mikor belépett az ajtón, mosolyogva néztem rá.

– Már készül a fekete kávé – mondtam, mire ő is elmosolyodott.

– Köszönöm. Viszont nem csak a kávé miatt jöttem – lépett a pulthoz.

– Valami süteményt is kér?

– Nem. Nem erre gondoltam. Este elvihetem vacsorázni?

Meglepetten pislogtam rá, és éreztem, hogy vészesen elpirulok.

– Én... azt... azt hiszem lehet róla szó – mosolyogtam rá.

***

Miután Elijah megitta a szokásos kávéját, megadtam neki a címemet, és megbeszéltük, hányra érkezzen hozzám.