Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🎄⚜️Klaus #8⚜️🎄

Köszi az ötletet fanni_29 ❤️

T/N = te neved

Nagyon boldog voltam, hogy sikerült beszereznem a tökéletes karácsonyi ajándékot Niknek. Kapcsolódott ahhoz a korszakhoz, amikor még emberek voltak. Egy szép viking amulettet vettem, remélve, hogy a párom örülni fog valaminek, ami a gyerekkorát idézi fel.

Mosolyogva csomagoltam be az ajándékot. Épp időben, ugyanis meghallottam a kopogást a bejárati ajtón. Gyorsan elrejtettem a kis csomagot, és már siettem is le, hogy ajtót nyissak. Nik széles mosollyal állt a tornácon.

– Szervusz, drágám – köszönt, majd puszit adott a számra. – Mehetünk?

– Persze, de nem értem, miért kell mindig ekkora feneket keríteni annak, hogy nálatok vacsorázok? – kérdeztem mosolyogva.

Ő csak vállat vont, és megfogta a kezemet.

– Gyere, induljunk.

Mosolyogva bólintottam, kiléptem a házból, bezártam az ajtót, majd Klausszal az autója felé sétáltunk.

– Várod már a karácsonyt? – kérdeztem, mikor már beültünk az autóba.

– Igen. Főleg, hogy ez lesz az első, amit veled töltök – mosolygott. – És bár nem ezt tartom a legfontosabbnak, de kíváncsi vagyok, mit kapok tőled.

– Majd meglátod – kacsintottam.

***

Elérkezett a karácsony, és miután megérkeztem a Mikaelson kúriába, sietve a hatalmas fa alá tettem a becsomagolt nyakláncot, és egész vacsora alatt azt vártam, hogy leüljünk kibontani az ajándékokat.

– Miért vagy ilyen izgatott? – kérdezte mosolyogva Kol.

– Mert a bátyád remek ajándékot kapott, és remélem, hogy imádni fogja – vigyorogtam Nikre.

– Biztos vagyok benne, hiszen tőled kapom – puszilta meg a homlokomat.

A vacsorát követően a nappaliba mentünk, körül ültük a fát, majd izgatottan nyújtottam át Niknek az ajándékot.

– Bontsd ki! Kíváncsi vagyok, mit gondolsz.

Klaus mosolyogva bólintott, majd gyorsan letépte a csomagoló papírt az ajándékjáról, de mikor meglátta a nyakláncot az amulett-tel, a mosolya lehervadt.

– Na? Tetszik? – kérdeztem.

– Miért adtál ilyet? – bámulta az amulettet pislogás nélkül.

– Mert mondtad, hogy a viking korból származtok. Gondoltam örülnél neki – magyarázkodtam.

– Hát rosszul gondoltad! – ejtette a padlóra a nyakláncot, majd elviharzott.

Szomorúan, sírásra görbülő ajkakkal néztem a padlón heverő ajándékot.

– Mi rosszat csináltam? – kérdeztem szipogva.

– Nik nem mesélt sose a gyerekkorunkról? – tudakolta Rebekah.

– Nem...

– Figyelj, ez azért van, mert... Mikael verte őt. Minden kis apróságért. Meg minket is, ha Nik mellé álltunk.

– Ez szörnyű... – csuklott el a hangom. – És az ajándék... borzasztó barátnője vagyok...

– Hé, nem tudhattad – ölelte át a vállamat Kol. – Nem vagy gondolat olvasó.

– Szerintetek... ha most felmegyek, szóba áll velem?

– Biztos vagyok benne. Nem tudna haragudni rád.

Csendben bólintottam, felálltam a padlóról, majd elindultam az emeletre. Tudtam, ha Nik szomorú, vagy dühös, akkor a műtermében van, és alkot.

Odafent a műterem ajtaja be volt hajtva, így óvatosan kinyitottam, de nem léptem be.

– Nik, bejöhetek? – kérdeztem halkan.

– Gyere... – motyogta, és abba se hagyta a festést.

Ahogy beléptem, behajtottam az ajtót, majd odaléptem hozzá.

– Sajnálom. Nik, fogalmam se volt róla, milyen rossz gyerekkort kellett átélned... szörnyű lehetett – öleltem meg hátulról. – Ami pedig az ajándékot illeti, ha szeretnéd... majd veszek valami mást. Nem kell megtartanod.

Mélyet sóhajtva tette le az ecsetet, majd megfordult az ölelésemben, és a hátamat kezdte simogatni.

– Ilyet nem kérek tőled. Nem lenne szép tőlem. Ami pedig a múltamat illeti... az én hibám, hogy nem tudtál róla. Így nem haragudhatok rád. Egyébként szép a nyaklánc. De mielőtt hordani kezdeném, adsz egy kis időt, hogy megszokjam?

– Hogyne, drágám. Tökéletesen megértem – néztem fel rá. – Szeretlek és boldog karácsonyt.

Halványan elmosolyodott, és puszit adott a számra.

– Szeretlek, és boldog karácsonyt.