Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🎄📖Elijah #15📖🎄

fanni_29 kérésére írtam 😊❤️

T/N = te neved

Közeledve a karácsonyhoz nagyon el voltam foglalva az ajándékokkal, és szükségem volt valami kikapcsolódásra.

– Ó, Elijah! – léptem be vidáman a kúria könyvtárába, mire a párom kíváncsian pillantott fel.

– Szervusz, kedvesem! – mosolygott, ahogy az ölébe huppantam, és puszit adott a számra. – Mitől lettél ilyen vidám?

– Nos, az ünnepek előtt feszültek vagyunk, ezért szétnéztem a városban, és képzeld, a karácsonyi vásárnál van egy korcsolyapálya is. Mehetnénk kicsit szórakozni. Mit szólsz?

Néhány pillanatig töprengett, majd végül elmosolyodott. Letette a könyvét, és szorosan magához ölelt.

– Jól hangzik, és igazad van. Talán tényleg nem árt, ha pihenünk kicsit az ünnepek előtt.

– Remek. Holnap estefelé mehetnénk is – bújtam hozzá, és puszit adott a hajamba.

***

~Elijah

Másnap korán ébredtem, és már a kávémat ittam, mire a testvéreim is megjelentek a konyhában.

– Te miért vagy ébren ilyen korán? – kérdezte Rebekah.

– T/N ma korcsolyázni visz – sóhajtottam, mire Kol felnevetett.

– Halkabban! Ő még alszik – szóltam rá.

– De te nem is tudsz korcsolyázni – mosolygott Freya.

– Épp ez az! De annyira lelkes volt tegnap, hogy nem mondhattam nemet neki.

– Ezért inkább kitöröd a lábad? Az egy dolog, hogy gyorsan gyógyulsz, de akkor is ugyanúgy fájna.

– Nem tehetek mást. A párom, és megkért, hogy menjek vele.

Ekkor lépteket hallottunk a lépcső felől, mire gyorsan leintettem a testvéreimet, hogy egy szót se szóljanak, de még összemosolyogtak, mielőtt T/N benyitott volna a konyhába.

~T/N

A konyhában egyenesen Elijah-hoz léptem, és mosolyogva öleltem meg.

– Jó reggelt, kedvesem! – adott puszit a hajamba.

– Jó reggelt! – néztem fel rá vidáman. – Arra gondoltam, vacsora után mehetnénk is a jégpályához.

– Rendben. Alig várom.

Erre Kol felkuncogott, de köhögéssel próbálta leplezni, én viszont rá se hederítettem.

***

Miután megvacsoráztunk, izgatottan húztam Elijah-t az autó felé.

– Miért örülsz ennyire? – kérdezte.

– Kiskoromban imádtam korcsolyázni, és évek óta nem csináltam. Ezért úgy feldobott, mikor a vásárban láttam a pályát.

Mosolyogva bólintott, majd kinyitotta nekem az ajtót, mire rögtön behuppantam az autóba. Egész úton gyerekkori korcsolyázós történeteket meséltem neki, amiket ő apró mosollyal az arcán hallgatott. Azonban mire megérkeztünk, kissé elkomorodott.

– Baj van? – tudakoltam óvatosan.

– Nem... Nem komoly dolog, viszont a programunk szempontjából érdemes tudnod, hogy... nem tudok korcsolyázni – vallotta be kissé nehézkesen.

– 'Lijah, miért nem szóltál? Akkor nem erőltettem volna ennyire.

– Olyan boldognak tűntél, nem akartam tönkretenni az örömöd – sóhajtott.

– Elijah, nem haragudtam volna – öleltem meg szorosan. – Ha tudom, kitalálok más programot.

– Ugyan, csak nem olyan nehéz megtanulni a korcsolyázást, ugye?

– Szerencséd, hogy nekem jól megy, és tudok segíteni.

Halványan elmosolyodott. Miután béreltünk neki korit, a kezét fogva segítettem neki a jégre állni, mire rögtön belém kapaszkodott.

– Elijah, nem olyan veszélyes ez. Ne félj! – pusziltam meg az arcát. – Csináld, ahogy én.

Ő viszont még lenézni is alig mert, hogy lássa, én hogy mozgatom a lábam.

– Látod? Nem is nehéz – mosolyogtam rá kedvesen.

– Valóban nem az, de kérlek, drágám, el ne engedj!

Halkan felkuncogtam, de eleget tettem a kérésének. Végül, mikor már elég biztosan állt, óvatosan elengedtem őt, és mellé siklottam.

– Nagyon ügyes vagy. Akár holnap is kijöhetnénk, hogy gyakorolj.

– Nem is tudom... Talán elég lenne erre az évre a mai.

***

Otthon nyakig betakarózva vártam, hogy Elijah kijöjjön a fürdőszobából. Jól éreztem magam ma este, és reméltem, hogy ő is, annak ellenére, hogy nem egyszer elesett, de megígértem, hogy nem mondom el a testvéreinek.

– Nagyon fáradt vagy? – mosolygott Elijah, ahogy kissé vizes hajjal, póló nélkül lépett ki a fürdőszobából.

– Öhm... nem – motyogtam piros arccal. – Az este... remek volt.

– Én is jól éreztem magam. Köszönöm. Nem is volt olyan vészes, mint gondoltam – dőlt le mellém, és magához húzott, majd puszit adott a homlokomra.

– Akkor... lehet róla szó, hogy máskor is menjünk?

– Azt hiszem – csókolt meg mosolyogva.