Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🦇Damon #1🦇

Sorozatbeli flashback alapján...

Kivételesen nyugis délutánunk volt, ezért Damonnel a közös házunkban ücsörögtünk a kanapén. Én olvastam, ő meg nézte ahogy olvasok, de nem különösebben zavart. Viszont az már jobban érdekelt, miért van ennyire csendben. Ekkor pillantottam rá az órára, és gyorsan összecsuktam a könyvem.

– Damon, figyelj most neki látok megcsinálni a holnapi hálaadási ebédet. Szeretnél segíteni?

Először úgy tűnt, hogy nem figyel, de aztán hirtelen felkapta a fejét.

– Mi? Ja, persze – mondta gyorsan.

– Minden rendben? – fogtam meg a kezét.

– Persze. Na álljunk neki – pattant fel, és engem is magával húzott a konyhába. – Egyébként sok mindenkit várunk?

– Ezt már mondtam vagy egy hete. Hogy várnánk sok mindenkit, mikor a szüleim halottak? Csak a nővérem jön.

– Bocsánat, csak...

– Biztos nincs semmi baj?

– Biztos – puszilta meg a homlokom.

***

Már elmúlt kilenc óra is mikor lettem a tálat, amiben a mártást csináltam, és Damon felé fordultam, aki az elmúlt órákban próbált segíteni, de azóta valami oknál fogva eltört két poharunk.

– Nézd, tudom, hogy van valami baj, csak azt nem értem miért nem mondod el. Nem haragszok, meg semmi ilyesmi. Menj, feküdj le. Rád fér a pihenés – pusziltam meg.

– Sajnálom, de...

– Semmi baj – mosolyodtam el halványan. – Mindjárt megyek én is, csak még befejezem.

– Rendben – mondta csendesen, és elindult a szobánk felé.

Sóhajtottam egy nagyot, és folytattam a holnapi ebéd elkészítését.

***

Végül egy óra alatt sikerült befejeznem mindent, és egy gyors zuhany után nagyon fáradtan feküdtem le Damon mellé, aki már feltehetőleg aludt, vagy csak jól titkolta, hogy ébren van. De azért nyomtam egy óvatos puszit az arcára.

Sokáig csak álmatlanul néztem a plafont, és azt próbáltam kitalálni, mi baja lehet. Tavaly ilyenkor még nem ismertem, így nem tudhatom, hogy esetleg az ünneppel van baja, vagy valami más van a dolog mögött. Végül csak sóhajtottam egyet, majd hátulról hozzábújtam, és reménykedtem, hogy holnap nem lesz semmi baj.

***

Reggel korán keltem, mert bár a nővérem csak ebédre jön kicsit rendet pakoltam, meg neki láttam kávét csinálni Damonnek, magamnak meg egy teát.

Már éppen a kedvenc bögrémből kortyolgattam a teát, mikor hátulról karok fonódtak a derekamra. Ijedtemben kishíján magamra borítottam a bögre tartalmát.

– Ne félj Shelia, csak én vagyok – puszilta meg a nyakam Damon.

– Neked is jó reggelt – nevettem, majd a kezébe nyomtam a kávéját. – Jobban vagy, mint tegnap?