Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🦇Damon #3 Part 2🦇

RitaNmeth0, itt a folyti ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Eltelt két nap, mióta megismertem Damont. Megbeszéltük, hogy valamikor elmegyünk a Grillbe, de mintha elfelejtett volna. Azóta viszont rájöttem, ki miatt feküdt ki az útra. Elena Gilbert. Elképesztően utálom azt a csajt már kis korunk óta. Valahogy mindig olyannak tűnt, aki képes irányítani, majd tönkretenni az embereket. Pont, ahogy Damonnel is tette.

Suli után beugrottam a Grillbe egy kis kajáért, mert anyáék jövő hétig távol vannak, főzni pedig nem tudok.

Amíg a rendelésemre vártam, a bár pultnál megpillantottam Damont. Odamentem hozzá, és leültem mellé.

– Tudtommal valamit megbeszéltünk, mikor hazahoztalak – mondtam.

– T/N, szia.

– Elfelejtkeztél rólam, igaz?

– Nem, csak tudod Elenának szüksége volt rám, és...

– Már rögtön ugrassz, ha ő mondja.

– T/N, te nem tudod mit beszélsz, és jobb, ha nem idegesítesz fel.

– De, tudom mit beszélek. Érdekes, két nappal ezelőtt nem zavart, hogy ezt mondtam. De tudod mit? Hagyjuk. Csak a kajámért jöttem – morogtam, és átvettem Matt-től a papírzacskót, és kiléptem a Grillből.

Sajnálatos módon már besötétedett, én pedig utálok ilyenkor a házon kívül lenni.

Amíg hazafelé mentem lépteket hallottam magam mögül. Megszaporáztam a lépteimet, és reméltem, hogy senki nem támad rám.

A ház utcájában már egyenesen rohantam, és a kulcsot is majdnem beletörtem a zárba, annyira be akartam jutni. Alig értem be a házba, bezártam az ajtót, és belopakodtam a konyhába, és közben az összes villanyt felkapcsoltam.

Már a mikróból szedtem ki a vacsorámat, mikor kopogtak. Felkaptam egy serpenyőt, és miután elfordítottam a kulcsot a zárban, feltéptem az ajtót, és csodálkozva láttam, hogy Damon áll a teraszon, és úgy tűnt, nagyon szomorú.

– Szia. Hát te? Gyere be – mondtam, mire óvatosan bejött. Mintha attól félt volna, hogy fél úton megakad.

– Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért ilyen goromba voltam – nézett rám, és látszott, hogy zavarban van, ami igazán meglepő. – Igazad volt Elenával kapcsolatban.

– Semmi baj. Örülök, hogy beláttad.

– Egész úton próbáltalak beérni de a végén annyira rohantál.

– Igen, mert megijedtem. Tudod nem igazán szeretek sötétben kint kenni, ráadásul most hétvégéig egyedül vagyok.

– Hát, most ráérek. Ha ezzel kárpótolhatlak, szívesen maradok veled ma este.

– Rendes tőled, viszont neked nem tudok adni semmi ehetőt.

– Nem baj – villantotta rám tökéletes félmosolyát, én pedig azt hittem, ott helyben meghalok.

– Ó, akkor esetleg nézhetnénk valami filmet. Ott a szemben lévő helyiség a nappali. A tévé mellett találsz dvd-ket.

***

Nagyon jó volt Damonnel tölteni az időmet, és tökéletesen kárpótolt. Éjfél körül azonban már kezdtem elálmosodni.

– Szerintem én mostmár megyek – mosolygott rám.

– Köszönöm, hogy itt maradtál velem. Kicsit hülyén érzem magam.

– Miért? Mert rád hoztam a frászt, és ezért nem féltél volna egyedül itthon lenni? Nincs ezzel semmi baj – puszilta meg a homlokom, amibe belepirultam.

– Akkor jó. Jó éjt.

– Neked is. Holnap délelőtt a Grillben?

– Tökéletes.