Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

📖Elijah #12📖

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️❤️

T/N = te neved

1492. Anglia

Nem örültem, hogy a nővéremmel, Katerinával együtt utaztam, de mint mindig, most is ő rángatott el.

– Kérlek, hadd ne kelljen a bálba mennem! – néztem a nővéremre készülődés közben.

– Miért? Mi bajod velük?

– Hogy táncolhatok bárkivel, amint meglátnak téged, el is felejtik, hogy létezek.

– Ugyan már! Ne reagáld túl! Kérlek, gyere velem!

Végül nem tudom, mi üthetett belém, de belementem abba, hogy elkísérjem a bálba. Ő rögtön belevetette magát az estébe, én pedig csak csendben ácsorogtam az egyik fal mellett.

– Szabad egy táncra? – állt meg előttem egy jóképű, barna hajú férfi.

– Azt hiszem – mosolyodtam el halványan, és kissé elpirultam, ahogy csókot adott a kézfejemre.

– Miért ácsorgott egyedül? – tudakolta tánc közben.

– Mert csak a nővéremet kísértem el. És ha bármelyik férfi meglátja őt, rólam azon nyomban el is feledkeznek.

– Ugyan, ez csak nem igaz – mosolygott kedvesen.

– Dehogynem. Sokkal... figyelemfelkeltőbb, és minden férfi azon nyomban belészeret, engem meg elfelejtenek.

– Én... nem felejteném el.

– Ezt csak azért mondja, hogy vigasztaljon. Tudom, hogy nem így történne.

Ő csak csendben bólintott, majd más témára terelte a szót.

– Szabad megtudnom a nevét?

– T/N Petrova. A magáé?

– Elijah Mikaelson. Nagyon örvendek, Lady T/N – mosolygott, miközben megpörgetett.

***

Az este folyamán több táncot is Elijah-val lejtettem. Annyit, hogy már nem is tartottam számon.

– Maga igazán élvezetes társaság – mosolygott rám, ahogy meghajolt előttem a tánc végén.

Abban a pillanatban valaki hátulról nekiütközött, és mikor Elijah megfordult, hogy lássa ki az, a nővéremet pillantottam meg.

– Bocsásson meg, Lord – mosolygott Katerina.

– Ugyan, nem történt semmi. Szeretne táncolni?

– Örömmel.

Én pedig ott maradtam egyedül, és figyeltem, ahogy Katerina máris elcsavarja Elijah fejét. Sóhajtva néztem utánuk, egészen addig, amíg valaki meg nem kocogtatta a vállamat.

– Szabad egy táncra, kedves? – kérdezte, ahogy megfordultam.

– Azt hiszem.

– Klaus Mikaelson – adott csókot a kézfejemre, épp úgy, mint a testvére.

– T/N Petrova. Nagyon örvendek – pukedliztem.

***

Jelen

Még azon a bálon összebarátkoztam Klausszal. Olyannyira, hogy miután Katerina annak a Rose-nak a vérét adta nekem, és megölt, majd saját magával is végzett, névtelenül leveleket írtam Niknek, hogy könnyebben a nyomunkra bukkanjon. Jobban mondva a nővéremére.

Mikor Mystic Fallsba keveredtünk, utánunk nem sokkal a Mikaelson testvérek is megjelentek. Közben a Salvatore fivérek az én bezárt nővéremet kiengedték, így pakolni kezdtem, pechemre Katerina még akkor odaért, mielőtt én elhagytam volna a házat.

– Jó látni, kishúgom – mosolygott.

– Én ugyanezt nem mondanám el rólad – forgattam a szemem.

– Ugyan már!

– Miért is kéne örülnöm? Végig az árnyékodban éltem.

– Jaj, ne légy ilyen komoly!

– Ne legyek?! Akárki kezdett nekem udvarolni, azon nyomban a nevemet is elfelejtette, amint meglátott téged. Egy önző dög vagy! Én gyermeket akartam, de te elvetted tőlem! A Mikaelson testvéreket is kínoztad. Csaptad a szelet Elijah-nak, összetörted a szívét. Nem bírtad ki, hogy a bálon rám figyel. Muszáj volt felbukkannod, és tönkretenni mindent. Pedig én szerettem! Beleszerettem abba férfiba! Örülök, hogy küldtem a leveleket Klausnak, csak azt sajnálom, hogy nem kapott el.

– Tessék? Te meg akartál öletni?!

– Teljesen megértem őt, Katerina – hallottam meg Klaus hangját a hátam mögül, mire elmosolyodva fordultam meg. Ezzel ellenben a nővérem rémülten nézett Nikre. – Na, T/N, gyere már ide egy ölelésre!

Boldogan szaladtam Klaushoz, és szorosan megöleltem, de közben észrevettem, hogy Elijah csendben figyel. Elengedtem az öccsét, majd felé fordultam.

– Igaz, amit mondtál? – kérdezte, és közben a nővérem minden további nélkül elhagyta a házat.

– Minden szava színtiszta igazság volt – bólintottam.

– Ezt szerintem ajánlottabb lenne máshol megbeszélnetek. Mondjuk nálunk.

***

Klausék, bár kíváncsiak voltak, nyugodtan hagyták, hogy Elijah-val a könyvtárukba menjünk, és ott beszéljük meg a történteket.

– Szóval... Tényleg...? – kérdezte, de nem találta a megfelelő szavakat.

– Igen. Nagyon mély benyomást keltettél azon a bálon, és... szörnyű érzés volt, hogy te is átnéztél rajtam. Én abban a pillanatban beléd szerettem, mikor felkértél táncolni. Szeretlek már több, mint ötszáz éve – töröltem le a könnyeimet.

– Én... Kérlek, engedd meg, hogy jóvá tegyem. Elviszlek vacsorázni, de előbb... Szabad egy táncra? – nyújtotta ki felém a kezét, mire halványan elmosolyodtam.

– Igen – fogadtam el a kezét, majd csendben, zene nélkül kezdtünk lassúzni.

Mosolyogva hajtottam a fejem a mellkasára, és hallgattam a szívverését.

– Szeretlek, Elijah – mondtam halkan.

– Én is szeretlek. Sajnálom, hogy megfeledkeztem rólad.