Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

📖Elijah #14📖

fanni_29 kérésére készült 😊❤️

T/N = te neved

Idegesen kopogtam be az erdő szélén lévő hófehér kúria zöld ajtaján. Néhány pillanatig a számat harapdálva vártam, mígnem ajtót nyitott feltehetőleg Klaus egyik fivére. Mondjuk nem igazán tudtam hova tenni, miért visel egy ilyen átlagosnak tűnő napon öltönyt.

– Segíthetek? – kérdezte kimérten.

– Én... T/N Marshall vagyok. Hayley húga. Mikor felhívtam, azt mondta itt találom.

– Ó, valóban. Említette is, hogy valamikor ma érkezel. Gyere csak be – állt arrébb, hogy beengedjen. – Ne haragudj, be se mutatkoztam. Elijah Mikaelson.

– Nagyon örvendek – mosolyodtam el, és mikor ő is így tett, sokkal nyugodtabb lettem.

– Szintén, kedves T/N. Segítek a holmijaiddal, és utána szívesen körbevezetlek.

***

Pár hét alatt egészen megszoktam az életet a kúriában. Még Klaus se tűnt olyan elviselhetetlennek, lehetett vele jókat beszélni, de kétségtelen, hogy Elijah-val éreztem a legjobban magam.

Egyik délután óvatosan benyitottam a könyvtárba, mert nem akartam volna megzavarni Elijah-t, de a helyiségben senki nem tartózkodott. Csendesen körbe jártam akartam keresni magamnak valami olvasnivalót, és találtam is, csak épp nagyon magasan. Szökdécselve próbáltam levenni, de csak annyit értem el, hogy beljebb lökdöstem a polcon. Frusztráltan meredtem a könyv gerincére.

– Kell segítség? – hallottam magam mögül Elijah hangját, mire ijedten megpördültem.

– Ó, bocsánat... csak olvasnivalót kerestem, de nem érem el – mondtam halkan, miközben elvörösödött az arcom.

Elijah nagyon közel lépett hozzám, majd felpillantott.

– Melyik az? – kérdezte, majd rámutattam az általam kinézett könyvre. Ő mosolyogva pillantott le rám, és könnyedén levette nekem.

– Köszönöm.

– Igazán semmiség – hajolt le hozzám, és elkerekedett szemekkel néztem rá. – Ugye nem bánod?

Én csak csendesen ráztam a fejem, mire óvatosan meg is csókolt.

***

Elijah-val gyorsan haladt a kapcsolatunk, de nem bántam. Az unokahúgom születése után már házasok voltunk, és nemrégiben értünk haza a nászutunkról.

Egyik reggel próbáltam kimászni Elijah mellől az ágyból, de csak szorosabban ölelt.

– Drágám, muszáj mennem – kuncogtam.

– Semmit nem muszáj – motyogta a nyakamba.

– De. Szeretnék reggelit hozni, és még ajándékot se vettem Hope-nak, pedig már megszületett. Kérlek! Reggeli után ígérem, visszabújhatunk az ágyba, és lustálkodhatunk.

– Ne menjek veled? Úgy gyorsabb.

– Nem kell, de köszi. Elengedsz? – fordultam meg az ölelésében.