Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

📖Elijah #18📖

fanni_29 kérésére írtam 😊❤️

T/N = te neved

New Orleansban éltem boszorkányként, de nem voltam része a covennek. Nem használtam sötét mágiát sem, csak ha nagyon szükséges volt.

Munkám is volt. Egy gyógynövényes boltban dolgoztam, és talán pont a boszorkány létem miatt nagyon szerettem.

Egyik este épp hazafelé indultam, mikor véletlenül neki mentem valakinek, de az illető még azelőtt elkapott, hogy elestem volna. Ahogy felnéztem rá, rögtön megéreztem, hogy vámpír.

– Jól vagy? – mosolygott rám.

Elég jóképű volt. Öltönyt viselt, csokibarna szemei és ugyanolyan színű haja volt.

– Persze. Nem esett bajom, hiszen elkaptál – mosolyogtam, ahogy felegyenesedtem, de ő az egyik kezével még mindig az én kezemet, a másikkal a derekamat fogta.

Mikor ezt észrevettem, elpirultam, ő pedig gyorsan elengedett.

– Ne haragudj! Jobban odafigyelhettem volna.

– Semmi baj. Én is figyelmetlen voltam.

Mosolyogva nézett rám, majd felém nyújtotta a kezét.

– Elijah Mikaelson.

– T/N. Nagyon örvendek – fogadtam el a kezét, mire csókot adott a kézfejemre.

– Én is.

***

Elijah-val hamar komolyabbra fordult a kapcsolatunk. Randizni kezdtünk és szívesen segítettem a családjának, ha tudtam, hogy az nem árt senkinek.

Azonban feltűnt, hogy szívesen segít Hayleynek, a vérfarkasnak, aki Klaus gyermekét várta. Igyekeztem nem sokat látni a dologba, hiszen Elijah nagyon önzetlen volt.

Egyik este épp végeztem a munkában, és Elijah megígérte, hogy értem jön, aztán vacsorázni megyünk. Azonban, mikor kiléptem a boltból, sehol nem láttam sem őt, sem az autóját, így kicsit aggódva megcsörgettem. Szerencsére néhány pillanat múlva fogadta a hívást.

– Szia, Elijah! Hol vagy? Nem ma akartál vacsorázni vinni?

– Szia, T/N! Ne haragudj, máris megyek, csak Hayleynek szüksége volt rám.

– Ó, rendben. Semmi gond. Akkor itt várlak majd a bolt előtt.

***

Egy este vacsorát főztem Elijah-nak, mert megígérte, hogy nálam alszik. Viszont nem ért ide akkorra, amikorra ígérte, így felhívtam, hiszen nem nagyon szokott késni.

– Szia, 'Lijah! Jössz? Kész a vacsora.

– Szervusz, drágám! Ne haragudj, de Hayleynek kellett a segítségem. Majd holnap együtt vacsorázunk, jó?

– Rendben... akkor hűtőbe rakom.

***

Nagyon izgatott voltam az első évfordulónk miatt, és kitettem magamért. Új ruhát vettem, asztalt foglaltam egy drága étteremben, és Elijah megígérte, hogy időben értem jön.

Azonban negyed óra késés után kezdtem elszomorodni. Sejtettem, hogy Hayleyvel volt, de azért felhívtam.

– Szia! Jössz? Tudod, ma lesz a...

– T/N, ne zargass már! Elfáradtam! Sok dolgom volt. Holnap beszélünk – mondta, és le is tette.

***

~Elijah

Tudtam, hogy úgysem veszi fel, de felhívtam T/N-t. Csak a hangposta kapcsolt be.

– Szia, drágám! Mindent sajnálok. Hogy annyira elhanyagoltalak, még az évfordulónkon is. Ha... érted mentem volna, akkor nem halsz meg... Annyira sajnálom. Nagyon szeretlek téged.

***

~T/N

Fogalmam sem volt, mi történhetett velem, mert kiesett három év az életemből. Elveszetten kószáltam New Orleans utcáin. Betévedtem a parkba, és ott leültem egy padra. Csendben figyeltem a játszótéren játszó gyerekeket, és halványan elmosolyodtam.

Az egyik kislány vidáman szaladgált, míg nem egyszer csak elesett, és sírni kezdett. Ezzel egy időben a szél is feltámadt, az ég pedig beborult. Ebből rögtön rájöttem, hogy boszorkány. Gyorsan odasiettem hozzá, és leguggoltam.

– Szia, kicsi! Nincs semmi baj – mosolyogtam rá, majd körülnéztem és előtte elkezdtem egy virágot növeszteni. – Nézd, milyen szép.

Szipogva figyelte a virágot, és a szemét törölgette. Mikor megnyugodott, abbahagytam a varázslást, és egy zsepit adtam neki.

– Látod? Semmi baj. A térdedet is csak lehorzsoltad – mosolyogtam rá kedvesen. – Mi a neved?

– Ho-Hope Mikaelson.

Ismerősnek tűnt a neve, de nem tudtam, miért.

– Itt vannak a szüleid? Látod anyukádat vagy apukádat?

– Apu ott jön – mutatott egy szőke, göndör hajú férfi felé.

– Jaj, Hope! Drágám, nagyon megütötted magad? – térdelt a lánya mellé, és aggódva vizslatta.

– Nem. Csak fáj egy kicsit.

– Jól van, semmi baj – adott puszit a homlokára, és rám pillantott. – Köszönöm szépen.... T/N?

– I-igen, ez a nevem. Ne haragudjon, ismerjük egymást?

– Igen. Három éve a bátyámmal randiztál. Elijah-nak hívják.

Elgondolkodtam, és az ő neve is ismerősnek hangzott.

– Tudom, furán hangzik, de ha hazajönnél velem, és találkoznátok, talán...

Végül rábólintottam, de magam sem tudtam, miért. Mikor megérkeztünk, a ház is roppant ismerősnek tűnt, és mintha kezdtek volna visszatérni halovány emlékek.

Mikor beléptünk a belső udvarra, épp egy elegáns férfi jött le a lépcsőn. Ahogy meglátott, teljesen lefagyott.

– T/N?

A hangját hallva hirtelen visszatért minden emlékem, és akármennyire is megbántott három éve, odasiettem hozzá, és szorosan megöleltem.

– Istenem! Úgy sajnálom! Sajnálom, hogy elhanyagoltalak. Ne haragudj! Kérlek, hadd tegyem jóvá! Azóta nem is voltam hajlandó beszélni Hayleyvel. Kérlek!

– Elijah... – néztem fel rá könnyes szemekkel. – Azt sem tudom, hogy lehetek itt megint, de... de azt hiszem... megpróbálhatjuk újra.

– Köszönöm! Köszönöm! Ígérem, jobb leszek. Jobbam csinálom.

– Tudom. Szeretlek!

– Én is szeretlek!