Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🕯️Kai #1🕯️🎄

T/N = te neved

Éppen beléptem a házba, kezemben öt szatyornyi karácsonyi ajándékkal, mikor szitkozódást hallottam a nappaliból. Sóhajtottam egyet, majd miután leszedtem magamról az ezer réteg ruhát, amit a kint lévő havazás, és hideg miatt kénytelen voltam felvenni, majd gondoltam, megnézem mi történt a nappaliban.

Alig léptem be a helyiségbe, máris hangosan felnevettem, ugyanis a nappali közepén állt Kai, és a rátekeredett két égősor miatt mozdulni se bírt. A szociopata varázsló három hónapja bukkant fel nálam, miután elkezdett érezni. Őszintén fogalmam sincs, miért bíztam meg benne, vagy, hogy ő miért bízott bennem, miután leütöttem egy olvasólámpával, de mégis, azóta itt él nálam, annak ellenére, hogy már többször is megpróbálták megölni, de azóta vámpír biztossá tette a házat, így ebből nem lesz probléma.

Visszatérve a mostani problémára, Kai nem örült, hogy kinevetem, ezért morgolódni kezdett:

– Örülök, hogy jól szórakozol, T/N, de esetleg segíthetnél is! – duzzogott.

– Először elmesélnéd, hogy hoztad ezt össze? Mármint a varázslatokat csodálatosan elvégzed, erre belegabalyodsz az égősorokba, ami közül az egyik kintre kell.

– Csak láttam, hogy a többi ház olyan szépen ki van díszítve, neked meg nincs rá időd, így gondoltam segítek, csak... ez lett belőle – nézett végig magán.

– De aranyos vagy – mosolyodtam el.

– Akkor? Leszednéd ezt rólam? És akkor esetleg feltehetnénk.

– Persze – sóhajtottam, és nekiláttam kigabalyítani Kai-t az égőkből. – Egyáltalán, hogy tudtál így beleakadni? Sose díszítettetek házat a családoddal? – mosolyogtam halványan.

– Ők díszítettek. Én... Általában nem mehettem ki a szobámból.

Erre a kezem, és a benne lévő égősor megállt félúton Kai feje felett, és szomorúan néztem fel rá.

– Akkor amint kiszedtelek az égőkből, szépen neki látunk feldíszíteni a házat, rendben?

– Ha nincs semmi dolgod, akkor jó – mondta, és bár igyekezett titkolni, láttam rajta, hogy bántja ez a régi emlék.

– Figyelj, nem éri meg szomorkodni miattuk. Nem látták, hogy ez a képességed nem átok, hanem annak a jele, hogy különleges vagy. Én ezt látom, és csak ez a fontos. Megígérem, hogy életed legszebb karácsonyában lesz részed az idén. Most pedig kiszabadítalak, és neki is láthatunk a díszítésnek – pusziltam meg az arcát, mire az rögtön átcsapott élénk vörös színűbe.

***

Miután fél órával később kiszabadítottam Kai-t az égősorokból, nekiláttunk feldíszíteni a házat.

Mikor a kültéri égő következett volna, felvettem azt a sok réteg ruhát, ami egy órával ezelőtt is rajtam volt. Kint megkértem Kai-t, hogy tartsa nekem a létrát, amíg én felteszem az égőt.

– Nem inkább nekem kéne felmennem? Nem biztos, hogy eléred, és nem szeretném, ha megütnéd magad – mondta Kai.

– Ugyan, nem lesz baj. De köszi, hogy aggódsz – borzoltam össze a haját, és neki láttam felmászni a létrán.

Mikor már a füzér végét akartam felaggatni, már nagyon nyújtózkodnom kellett hozzá.

– T/N, szerintem gyere le, és rakjuk arrébb a létrát, mert nem akarom... – Kai már nem tudta befejezni a mondandóját, mert leestem a létráról, és ő épphogy el tudott kapni. – Látod? Mondtam, hogy jobb lenne, ha én mennék fel – mosolygott rám.

– De nézd! Felraktam – mutattam az égő felé, ami már csak arra várt, hogy felkapcsoljuk.

– Ügyes vagy – nevette el magát.

Egy ideig csendben néztünk egymásra, majd gondolkodás nélkül megcsókoltam. Néhány pillanat múlva Kai ajkai elváltak az enyémtől, majd vigyorogva közölte:

– Tényleg ez lesz életem legjobb karácsonya.