Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

📖Elijah #6📖

fanni_29 kérésére 😊❤️

T/N = te neved

– Elijah, bocsi, de ma este Nik elvisz a kiállításra, ahová annyira el akartam már menni – mosolyogtam a páromra.

– Semmi baj. Majd máskor megyünk el vacsorázni – puszilta meg a homlokomat.

– Tuti? – néztem rá kicsit aggódva.

– Persze. Érezd jól magad, rendben?

– Köszi, 'Lijah. Majd ha hazajöttem, mindent elmesélek – siettem le a nappaliba, ahol Nik már várt.

– Indulhatunk?

– Persze. Köszi, hogy elviszel – öleltem meg mosolyogva.

~Kol

Hallottam, Elijah mennyire bánja, hogy T/N nem ment vele étterembe, így gondoltam, megtréfálom egy kicsit, de előbb felmentem Freyához a padlásra.

– Tudnál segíteni? – kérdeztem.

– Miben? – fordult felém.

– Tudsz olya bájitalt csinálni, mitől az alkohol gyorsabban hat a vámpírokon?

– Te anélkül is be tudsz rúgni, szóval nem látom az értelmét.

– Nem nekem kell. Elijah szomorú, és kíváncsi vagyok, milyen részegen.

– Ennyire? Kol, nem tudom, jó ötlet-e... Ez nem etikus.

– Ugyan! Csináltunk más nem etikus dolgokat is. Nem lesz komoly baja.

– Nem hagysz békén, amíg meg nem csinálom, igaz?

– Kábé. Na?

– Jó. Várj egy kicsit, és keresek valamit.

Miután Freya megcsinálta a bájitalt, vigyorogva mentem le a nappaliba, ahol szerencsére senkit nem láttam. Beleöntöttem a löttyöt az egyik üvegbe.

– Elijah, kérsz inni? – kérdeztem kicsit hangosabban, mire a bátyám megjelent a nappaliban.

Nagylelkűen öntöttem neki, majd ott hagytam neki az üveget, és a fotelben ülve néztem a végeredményt.

***

– Jól van, 'Lijah, most már ideje aludnod – sóhajtottam, mikor a bátyám már eléggé részeg volt.

– Nem. Én T/N-t akarom – szorított magához egy díszpárnát.

– De nem tudom, mikor jön haza. Na, gyere már!

– Kol, hagyj már! Megvárom T/N-t.

Sóhajtva vettem elő a telefonomat, hogy fehívjam a barátnőjét.

– Szia, Kol. Mi a helyzet?

– Szia, T/N! Mikor jöttök haza?

– Kis kiállítás volt. Most jöttünk ki. Miért?

– Elijah kicsit részeg, és nem megy aludni.

– Nyugi, nem soká hazaérünk. Addig azért próbáld meg felparancsolni, rendben?

– Oké. Köszi, T/N. Szia – tettem le a telefont.

~T/N

– Mi történt? – kérdezte Klaus, miközben beültünk az autóba.

– Elijah lerészegedett, és nem akar nélkülem aludni menni – kuncogtam. – Menjünk haza, oké?

– Már indulunk is.

***

Mikor hazaértünk, Elijah még mindig a nappaliban ült, egy párnát szorongatva, miközben Kol könyörgött neki.

– Ne csináld, 'Lijah! Tuti, hogy pár perc és hazajönnek! – mondta szenvedős hangon Kol.

– Nyugi már! Itt vagyunk – álltam meg mosolyogva az ajtóban.

Elijah felkapta a fejét a hangomra, az ajtóhoz sietett, és szorosan megölelt.

– Szia – nevettem, és puszit adtam az arcára.

– Hiányoztál – motyogta.

– Te is nekem, de fáj, ahogy ölelsz.

Erre kicsit lazított az ölelésen, de nem engedett el.

– Elijah, nem gondolod, hogy fel kéne mennünk aludni?

– De. – A karjaiba kapott, és néhány pillanat múlva már a szobánkban voltunk.

Gyorsan átöltöztünk – mondjuk ez az ő esetében kicsit lassabb volt a szokásosnál –, majd befeküdtünk a takaró alá.

– Sajnálom, hogy nem mentem veled abba az étterembe. Te vagy a legfontosabb a számomra, csak úgy megörültem, mikor az öcséd felajánlotta, hogy elvisz.

– Semmi baj. Én reagáltam túl – motyogta álmosan.

– Jól van, most már aludjunk – pusziltam meg a száját.  – Szeretlek, Elijah.

– Én is szeretlek.