Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚾Kol #5⚾

Nori0204 kérésére ❤️❤️

T/N = te neved
K/T = kedvenc tea

Hasogató fejfájással ébredtem. Lassan, óvatosan kinyitottam a szemem, majd körül néztem. Az biztos volt, hogy nem kórházban, vagy a saját szobámban vagyok. De azt meg kellett állapítanom, hogy egy nagyon kényelmes ágyban feküdtem, nyakig betakarva.

Óvatosan felültem, majd szétnéztem. Régies berendezésű szoba volt, a kissé nyitott ablakon keresztül beszűrődött New Orleans utcáinak zaja.

Csendesen kiszálltam az ágyból, és az ablakhoz léptem, majd kilesekedtem. Nem volt ismerős a környék. Egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, kezdtem bepánikolni.

Ekkor nyílt az ajtó és ijedten fordultam meg, de megnyugodtam, mikor Kolt pillantottam meg, akivel kábé két hónapja randizok, de még egyszer se jártam náluk.

– Hé-hé! Nyugi. Nem akarlak bántani – mosolygott rám.

– Hol vagyunk? – kérdeztem.

– Itt vagy nálunk. Nem kell félned – lépett oda hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

– Hogy kerültem ide? – ráncoltam a szemöldököm.

– Nem emlékszel, mi történt? – fürkészett aggódva. – Hívtál, és annyira zokogtál, hogy alig tudtam kivenni, mit mondasz. Arra kértél, menjek érted, mert valahol az erdőben vagy. Klausszal a keresésedre indultunk, és a vérfarkasok területéhez közel találtunk meg, és legalább öt harapást láttam rajtad. Adtam a véremből, és mire hazaértünk már meggyógyultál – magyarázta. – Mit kerestél egyedül az erdőben?

– Csak... tudod, hogy szeretem a természetet fotózni. Sajnálom, hogy bajt okoztam.

– Ugyan, hiába vagy halandó, te sose okozol nekem bajt – ölelt magához, ami miatt mélyen beszippanthattam az illatát. – Amúgy... ha felmerült benned a kérdés, a pulóver rajtad az enyém. És be vallom, én adtam rád. Tudom, hogy még nem igazán voltál erre kész, de minden pillanatban melletted akartam lenni, hátha felébredsz.

– Semmi baj. Túl élem.

– Gyere, menjünk le. Csináltam neked teát.

– Köszönöm – mosolyogtam fel rá.

Amíg Kol a konyhába ment a teámért, én a nappaliba mentem, ahol Rebekah szorosan megölelt

– Bekah, szeretlek, imádlak, de nem kapok levegőt – motyogtam, mire legjobb barátnőm hajlandó volt elengedni.

– Csak örülök, hogy jól vagy. Kolék elég rossz állapotban hoztak haza.

– Sejtettem. Klaus, köszi, hogy te is Kollal mentél. Hálás vagyok. És remélem semmi programot nem kellett lemondanod miattam.

– Úgy voltam vele, jobb, ha én is megyek, mert a végén még Kolt is megmarta volta egy vérfarkas. Nekem meg nem ártanak. Rajtad pedig bármikor szívesen segítek. Kordában tartod a veszedelmes öcsénket – vigyorgott.

– Mondod te – lépett be Kol a nappaliba, majd a kezembe adta a bögrét, tele gőzölgő teával. – K/T-át főztem – kacsintott.

– Imádlak – álltam lábujjhegyre, majd puszit adtam a szájára.