Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🕯️Kai #4🕯️

Noemi_0603 kérésére ☺️❤️ Kicsit rendhagyó rész, mert még jóval a sori eseményei előtt történik, 1988-ban, amikor Kai még 16 éves.

T/N = te neved

Óra előtt még a suli folyosóján cirkálva éppen a legjobb barátomat, Kai-t kerestem. Jó, lehet nem helyes így a mondat. Többet érzek Kai iránt, mint barátság. Csak a családjával való viszonyát tekintve lehet jobb nem terhelni ilyenekkel.

Kai-ra a szekrényénél találtam rá, miközben az egyik füzetének tartalmát nézte át. A szeme sarkából megpillantott engem, és a bal kezét gyorsan a dzsekije zsebébe tette. Meglepve ráncoltam a szemöldököm, de csak vállat vontam, és mosolyogva mentem oda hozzá.

– Szia, Kai – integettem neki mosolyogva. – Hol voltál tegnap? Egy órát vártam rád a könyvtárban. Elfelejtetted, hogy az irodalom feladaton kell dolgoznunk?

– Én nem... csak otthon kellett segítenem – vágta rá, de tudtam, hogy titkol valamit.

– Oké... Mehetünk órára? – kérdeztem.

– Igen – bólintott.

Szerencsére még elég korán volt ahhoz, hogy bárki bent kegyen a teremben, így kifaggathattam Kai-t. Leültünk egymás mellé, mint mindig, majd aggódó tekintettel fordultam felé.

– Kai, legjobb barátok vagyunk. Tudom, hogy nem mondtál igazat arról, miért nem értél rá. A szüleid mindig Jo-t szokták megbízni mindennel. Kérlek, mondd el mi történt – tettem a kezemet a vállára.

– Sajnálom, hogy nem mentem, csak... tudod milyen az apám. Sérelmezi, hogy olyannal barátkozok, aki nem is boszorkány. Meg... velem mindig minden baja van, és... – magyarázta, majd elővette a kezét a zsebéből, és láthatóvá vált a dzsekije alatt virító hófehér gipsz. – Tegnap este ezért nem tudtam a könyvtárba menni.

– Láttam már az eredményeit apád idegbajának, de ez... Kai, ez rettenetes – öleltem meg elkeseredve.

– Haragszol? – kérdezte, mire szemöldökráncolva néztem rá.

– Miért haragudnék rád? Megértem, hogy nem akartad rögtön elmondani. Apádra haragszok, mert olyan elborult idióta, hogy csupán azért viselkedik így veled, mert nincs saját varázserőd – csóváltam a fejem könnyes szemmel, majd sóhajtottam egy mélyet. – Add csak a kezed! – mondtam, mire felém nyújtotta a begipszelt bal karját.

Elővettem egy tollat a tolltartómból, majd felírtam a nevem a gipszére, és odabiggyesztettem egy szivecskét is.

– Tessék – mosolyodtam el.

Egy puszit is akartam nyomni az arcára, és valószínűleg neki is ez volt a terve velem, de ebből egy véletlen szájra puszi lett. Kai el akart húzódni, de a nyaka köré fontam a karjaimat, mélyítve a csókot. Pár pillanat múlva az ajkaink elváltak és elpirulva néztünk a másikra.

– Sajnálom, csak tudod már nyolcadik óta beléd vagyok zúgva, de nem, mertem elmondani, mert tudtam, hogy egy barátra van szükséged, és... – hadartam, de ő nyomott egy puszit a számra.

– Semmi baj. Igazából én is így vagyok vele. Nem mertem elmondani, mert féltem, hogy a családom miatt visszautasítasz.

– Ugyan... Szóval, mi lenne, ha ma megcsinálnánk a feladatot irodalomra, hétvégén meg beülnénk a moziba?

– El se hiszed, milyen jól hangzik – mosolyodott el.