Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

📖Elijah #8📖

fanni_29 kérésére írtam ❤️❤️❤️

T/N = te neved

~Elijah

Egyik hétvége délután a Salvatore házhoz kellett mennem, hogy tárgyaljak a testvérekkel. Bekopogtam az ajtón, és vártam, hogy valaki üdvözöljön.

– Szia, Elijah – nyitott ajtót kicsit kelletlenül Damon.

– Üdv, Damon. Esetleg bemehetnék, hogy megbeszéljük, azt, ami miatt idehívtatok?

– Jó... gyere be.

Beléptem a házba, és a nappaliba mentünk. A nappaliban megpillantottam Elenát egy aranyos, öt év körüli kislánnyal.

– Nicsak, ki ez az édes kislány? – kérdeztem mosolyogva, mire mindketten felkapták a fejüket.

– Hagyd őket! Nem itt beszélünk. Gyere.

***

Mielőtt hazaindultam volna, még bementem a konyhába egy pohár vízért.

– Szia – hallottam egy kedves hangot.

A kislány ott ücsörgött az asztalnál, és valami süteményt eszegetett.

– Szervusz – fordultam felé.

Leszállt a székről, odajött hozzám, és nagy szemekkel nézett fel rám.

– Hozzád akarok menni.

Majdnem félrenyeltem a vizet, és meglepetten néztem le rá.

– Hogy mondod?

– Hozzád akarok menni – közölte újból olyan hangsúllyal, mintha csak azt mondta volna, hogy süt a nap. – Mint anyukám apukámhoz.

Sóhajtva guggoltam le hozzá.

– Több, mint ezer éves vagyok.

– Az biztos sok, mert nem tudok addig számolni. De akkor is hozzád akarok menni.

– Ne csináld ezt, apróság! Veszélyes vagyok.

– Hozzád megyek – vont vállat.

– Túl idős vagyok hozzád! – próbáltam győzködni.

– Nem számít.

– Ránézésre az apád lehetnék.

– Akkor is hozzád megyek! – jelentette ki durcás arccal.

***

16 évvel később...

~T/N

Az egyetemet New Orleansban kezdtem el, és már az utolsó előtti évemet csinálom.

Mivel már huszonegy is elmúltam, az egyik délután nyugodtan bemehettem a Rousseau's-ba, hogy múlassam kicsit az időt.

Ám, alig léptem be az ajtón, a pultnál hirtelen megpillantottam egy ismerős személyt, akivel utoljára kisgyerekként találkoztam, és ő egy nappal se tűnt öregebbnek. Oda akartam menni hozzá, ugyanakkor legutóbb borzasztóan beégettem magam nála. Még akkor is, ha a színtiszta igazat mondtam neki öt éves koromban.

Végül vettem egy mély levegőt, és odamentem hozzá.

– Szia, Elijah.

Erre ő felém fordult, és kíváncsian nézett rám.

– Bocsáss meg, ismerjük egymást?

– Hát, izé... én vagyok az a lány, aki öt éves korában hozzád akart menni – vakargattam a tarkómat elvörösödve.

– Ó, tényleg! Már emlékszek. T/N, igaz?

– Igen – ültem le mellé.

– Mi jót csinálsz itt, New Orleansban?

– Itt járok egyetemre – mosolyogtam. – És veled mi a helyzet?

– Itt lakok nem messze.

– Az remek. És tudom, ez elég hülyén jön ki, de... ha már ránézésre közelebb kerültem hozzád korban, beleegyeznél egy randiba? Persze, csak ha nincs senkid, mert akkor vedd úgy, hogy nem is mondtam semmit – hadartam.

– Szívesen elmegyek veled valahová – mosolygott rám kedvesen.

Pár évvel később...

Abból az egy randiból egyre több lett, és most pedig az oltárnál álltam egy csodaszép esküvői ruhában, és széles, boldog mosollyal néztem Elijah-ra.

– Látod? Nem hittél nekem, de én mégis hozzád megyek – suttogtam neki, és puszit nyomtam az arcára.