Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚾Kol #1⚾

T/N =te neved

Kol ezer éve alatt nem szeretett senkit, és őt se szerette senki, egészen addig, amíg nem találkozott T/N-nel.

Egy késő délután gondolta, bemegy a Grillbe, inni egy kicsit. Mikor belépett, rögtön észrevett egy szép, göndör hajkoronával rendelkező lányt, aki rengeteg könyvet terített ki maga elé, ezáltal el is foglalt egy asztalt. Gondolta, odamegy hozzá, és más nem tökéletes vacsora lesz belőle.

– Mit csinál egy ilyen csinos lány egyedül? – ült le az asztalhoz.

A lány rémülten pillantott fel, és az arca rögtön mélyvörös színben pompázott, viszont nem válaszolt.

– Mi az? Elvitte a cica a nyelved? – tudakolta vigyorogva Kol, mire a lány arca még pirosabb lett, és az egyik göndör hajfürtjével kezdett játszani, és néhány pillanat múlva leesett az ősinek, miért nem szólalt meg a lány.

– Szóval félénk vagy – mosolygott rá kedvesen(amúgy nem is gondolta volna, hogy tud ilyet). A lány halványan elmosolyodva bólintott, éss az arcszíne is kezdett visszaállni a normálisba.

– Nincs ezzel semmi baj. A nevem Kol Mikaelson.

A lány fogott egy ceruzát, és a történelem könyvének egyik lapjára firkantott valamit: T/N

– Szép neved van. Mi jót tanulsz?

T/N behajotta két tankönyvét, hogy Kol láthassa.

– Szóval történelem, és irodalom. Érdekes. Esetleg szeretnéd, hogy segítsek?

T/N mosolyogva bólintott, ezzel elfogadva az ősi vámpír segítségét, aki immár nem is akarta volna kiszívni az összes vérét egy ilyen tündéri lánynak.

***

Este, mikor végeztek a tanulással, T/N boldogan pakolta el a holmijait, mikor Kol egy szalaggal átkötött, összehajtott lapot tett le elé. A lány kérdőn nézett fel, mire Kol bólintott, jelezve, hogy ez az övé. Mikor széthajtogatta, és elolvasta, meglepve nézett Kolra.

– A testvéreimmel mindannyian elhívhatunk valakit, és én rád gondoltam – adta a magyarázatot. – Persze nem kell, ha nem szeretnél, és meg is értem, elvégre gondolom nem szeretsz társaságban lenni.

Örömmel megyek. – írta le az egyik füzet hátuljába.

– Biztos? – tudakolta, mire T/N bólintott.

***

Eljött a bál napja, T/N pedig félve lépett be a Mikaelson-villába, és rögtön Kolt kezdte el keresni a tekintetével.

– Szóval valóban eljöttél – hallotta meg az ismerős hangot a háta mögül. Megfordult, és a vigyorgó Kollal találta szemben magát.

T/N mosolyogva bólintott, mire Kol megölelte. A lány először lefagyott, de visszaölelte.

– Köszönöm – szólalt meg hirtelen T/N. Kol meglepve engedte el, és nézett le rá mosolyogva.

– Gyönyörű hangod van – mondta az ősi.

A lány elpirulva nézte a padlót.

– Valamint nagyon csinos vagy. Nekem most egy kicsit mennem kell, de majd táncolunk egy jót – puszilta meg T/N homlokát, majd elindult a lépcső felé.

Amint a házigazda befejezte köszöntőjét, mindenki elindult a bálterem felé, T/N azonban Kolt kereste, azonban a tömeg miatt elég nehéz volt.

– Engem keresel? – termett előtte Kol.

– Igen – motyogta a lány.

– Nem értem, miért nem beszélsz többet. Gyönyörű hangod van – karolt bele az ősi, és a bálterem felé indultak.

– Nem tudok táncolni – bukott ki T/N-ből.

– Nem nehéz. Majd segítek – mosolygott rá Kol.