Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🎄⚜️Klaus #15⚜️🎄

T/N = te neved
L/N = lányotok neve

Közeledett a karácsony, ami azért a Mikaelson testvéreket is megenyhítette egymás irányába. Vagyis egy reggelig így gondoltam.

– Kol! – hallottuk Nik kiáltását, miközben reggeliztünk.

– Ú, Santa Klaus mérges – vigyorgott Kol, mire L/N felkuncogott mellettem ülve.

– T/N, a kicsi bent van?

– Igen, úgyhogy ne itt verekedjetek!

Nik benyitott az étkezőbe, majd kirángatta az öccsét, mi pedig értetlenül néztünk össze, mert nem tudtuk, mi lehet a gond.

Végül pár perc múlva a férjem újra megjelent az étkezőben, de már nem is annyira dühös, hanem elkeseredett volt.

– Nik, mi történt? – kérdeztem, miközben leült a másik oldalamra.

– Kol az éjjel tönkretette az egyik festményemet, úgyhogy most kialussza magát – morogta.

– Tessék? Biztos, hogy nem lehet megjavítani a festményt?

– Nem! Teljesen tönkrement. Pedig nagyon sokat dolgoztam vele, és úgy örültem, hogy kész... – hajtotta le fejét.

L/N lemászott a székéről, majd odament Nikhez, és szorosan megölelte.

– Köszönöm, picim, ez nagyon jól esik – mosolyodott el, majd az ölébe vette a kislányunkat. – Azért reggeli után megnézem, biztos nem tudnám-e kijavítani...

Nik hamar felment a műterembe, hogy megpróbálja kijavítani a festményét.

– Mami, melyik ment tönkre? – kérdezte kíváncsian L/N.

Előkerestem a képet az alkotásról, amit Nik tegnap este küldött át.

– Szerinted apu örülne, ha karácsonyra ezt kapná tőlem? – suttogta.

– Biztos nagyon boldog lenne – pusziltam meg a homlokát. – Majd keresek elő néhány rajzlapot.

– Köszönöm – ölelt meg.

***

Nik azóta egy szót se szólt Kolhoz, pedig egy hét telt el, és már karácsony van. Sőt, még egy légtérben se szívesen tartózkodott az öccsével.

– Nik, próbálj már megy egy kicsit mosolyogni – simogattam a karját, miközben azt néztük, ahogy L/N az ajándékait bontogatta ki.

– Bocsánat, csak... abban annyi munkám volt...

– Semmi baj. Gyere, mindjárt te is kapod az ajándékaidat – húztam a kanapéra, és L/N máris odaszaladt hozzá, miután kibontotta az utolsó játékot is.

A lányunk mosolyogva nyújtotta át a becsomaglot kis alkotását. Nik kíváncsian bontotta ki, és elképedt, mikor meglátta a festménye kis mását.

– Láttam, milyen szomorú vagy a tönkrement festmény miatt, és megpróbáltam ugyanúgy megcsinálni. Tetszik?

– Imádom, édesem! – húzta az ölébe a lányunkat, és szorosan magához ölelte, majd össze-vissza puszilgatta az arcát, mire L/N felkacagott.

Ekkor Kol lépett oda hozzánk, egy nagy ajándékkal, Nik pedig elkomorodott.

– Nik... sajnálom, amit múlt héten csináltam, csak haragudtam rád a veszekedésünk miatt, de belátom... túlzásba estem. Remélem, ezek után megbocsátasz – nyújtotta a bátyja felé az ajándékot.

Klaus csendben kibontotta az ajándékot, és elképedt, mikor teljesen új állapotban látta a festményét.

– Ezt... ezt hogy? – nézett fel az öccsére.

– Elvittem egy restaurátorhoz. Nehezen, de rendbe tudta hozni. Remélem, ezek után... szent a béke – hajtotta le a fejét Kol.

Nik felállt, majd szorosan megölelte a testvérét.

– Szent a béke.