Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

💄Rebekah #3💄

fanni_29 ötlete és kérése, valamint SzonjaKatalinBirks kérésére íródott ❤️

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

Egész életemben szerényen öltözködtem. Nem azért, mert nem engedhetjük meg magunknak a márkásabb ruhákat, csak épp nem találtuk fontosnak, hogy egy márka címke miatt akár dupláját fizessük egy ruhadarabnak.

Azonban így meg sokat piszkáltak, főleg Elenáék. Viszont úgy döntöttem, a bálra igenis kicsípem magam, remélve, hogy ezután abbahagyják. Találtam is egy gyönyörű ruhát, amit le is foglaltam magamnak.

A bál előtt két nappal indultam érte. A kölcsönzőbe vidáman léptem be.

– Jó napot! T/N V/N néven foglaltam le egy ruhát – mosolyogtam.

A pultnál lévő nő pötyögött valamit a gépén, majd felnézett.

– A ruhát már elvitték.

– Hogy? Ez az én ruhám volt! Ki vitte el?! Egyáltalán hogy engedhették át másnak?!

***

A bálra új ruhát kellett keresnem, és miután sikerült kiszednem a nőből, ki vitte el az eredeti választásomat, borzasztóan dühös lettem Elenáékra, ezért úgy döntöttem, hagyom a fenébe a bérelt ruhákat, veszek valamegy olyan gyönyörűt, hogy örökre megbánja, hogy egyáltalán belém mert kötni.

Este mosollyal az arcomon léptem a tornaterembe, ahol már elég sokan voltak, és minden tekintet rám szegeződött. Elenát rögtön észrevettem az eredetileg választott ruhámban, így rögtön felé indultam.

– Hű, aranyos, hogy próbálkozol, de senki nem fogja elhinni, hogy ez egy eredeti ruha. Tuti hamisítvány – mért végig. – Látszik rajta.

– Ez esetben nézesd meg a szemed, te picsa! Ez eredeti – vigyorodtam el, és felpofoztam, miközben a kezemben volt a számla. – Olvasgasd csak, de van még egy meglepetésem.

Mosolyogva mentem a laptophoz, amiről az osztályunk fényképeit vetítették. Bedugtam a pendrive-ot, és elindítottam rajta egy másik videót, amin mindenki láthatta, hogy Elena bizony csalja Stefant Damonnel.

Miután visszakapcsoltam az eredeti videót, mosolyogva vegyültem el a többiek közt.

– Elismerésem – lépett mellém Rebekah, aki év elején csatlakozott hozzánk.

– Tessék?

– Elképesztő voltál az előbb. Nem is gondoltam volna rólad, hiszen mindig olyan kis nyugis és csendes vagy.

– Az a csaj lenyúlta a ruhámat. Ezt nem hagyhattam.

– Szerintem pedig ez sokkalta szebb – mosolygott.

– Kösz. De miért jöttél most ide? Eddig sose beszéltünk, és nem is álltál ki értem, mikor piszkáltak. Tudod... pont ezért nem öltöztem ki sose, mert akkor hirtelen barátkozni akartak volna velem, csak azért, mert jó cuccaim vannak.

– Tessék? Nem, nem erről van szó. Nézd, sajnálom, hogy sose segítettem rajtad. Ne haragudj! Kimegyünk? Akkor nyugodtan beszélhetnénk.

Néhány pillanat múlva sóhajtva bólintottam, majd követtem őt az udvarra, a lelátóra.

– Szóval?

– T/N, én azért nem szóltam sosem, mert most először vagyok gimiben, és barátokat akartam. Nem szerettem volna, ha kitaszítanak, de belátom, nem ez volt a jó megoldást egy olyan lánnyal szemben, akit amúgy nagyon kedvesnek találok.

Elpirulva néztem rá. Soha senkinek nem mertem mondani, hogy én a lányokat szeretem. Ráadásul Rebekah-t nagyon csinosnak találtam.

– Tényleg? – kérdeztem óvatosan, mire mosolyogva bólintott. – De alig ismersz.

– Viszont szeretnélek megismerni. Persze, csak ha megengeded – hajolt közelebb hozzám mosolyogva, mire elpirultam.

***

A bált követően Bekah valóban közeledett felém, inkább lógott velem, mint a pompon lány barátnőivel, és kiderült, hogy kifejezetten kedves. Sok időt töltöttünk együtt, és megállapítottam, hogy tényleg beleszerettem.

Egyik délután épp nálam voltunk, és egyszerűen csak beszélgettünk. Én kereszbe, hason feküdtem az ágyon, miközben ő mellettem ült a földön.

– Bekah?

– Hm? – fordult felém, de arra egyikünk se számított, hogy nagyon közel van az arcunk, így az ajkaink összeértek.

Mindketten elkerekedett szemekkel néztünk a másikra, de végül felbátorodtam, és megcsókoltam. Óvatosan ő is viszonozta, mire elmosolyodtam. A hajába vezettem a kezem, és kicsit közelebb húztam.

Ahogy pár pillanat múlva elváltak az ajkaink, kissé piros arccal néztünk egymásra, majd elmosolyodtunk.

– Ez tetszett. Magamtól nem biztos, hogy lett volna merszem elmondani – kuncogott, és puszit nyomott az orromra.