Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚜️Klaus #11⚜️

fanni_29 kérésére készült 😊❤️

⚠️Soulmate AU! Mindenkinek van egy különleges testrésze(pl. Tollak, állatfülek, stb.), de csak akkor látják meg, ha találkoznak a lelkitársukkal.

T/N = te neved

Az, hogy valaki Mystic Fallsban lakik, egyet jelent azzal, hogy az illető vagy természetfeletti vagy szimplán csak tud róla. Én az előbbibe tartoztam, ugyanis történetesen boszorkány vagyok, és egész jó barátságot ápolok a Salvatore testvérekkel és a kis csapatukkal. Nem mondom, hogy mindenben benne vagyok, amiben ők is, de azért elég jól elvagyok velük.

Nem olyan régen a Mikaelson család megjelent Mystic Fallsban, és az érkezésüket a barátaim kissé felfújhatták, vagy magam se tudom. Én is hallottam már az ősi vámpír családról, de valahogy tudtam, ha nem csinálok hülyeséget, baj se lesz. Így nem is foglalkoztam a dologgal.

Azonban ősz közepén, mikor a legtöbb ember megkapta a meghívóját a Mikaelson testvérek báljára, mindenki róluk beszélt. Beismerem, az én érdeklődésemet is felkeltették. Főként, mert én is kaptam egy meghívót. Még aznap délelőtt elsiettem a Salvatore házba.

– Srácok, kérlek mondjátok, hogy ti is kaptatok meghívót! – nyitottam be köszönés nélkül.

– Nyugi, ne készülj ki ennyire. Mi is kaptuk – mondta Damon.

– És el is mentek?

– Na ez az, amit még nem találtunk ki. Ha nem megyünk el, megsértődnek, és meghalunk. Ha elmegyünk, kitalálnak valami okot, hogy megöljenek.

– Jaj, te drámakirálynő! Nem lenne semmi baj. Akkor tényleg lenne, ha nem megyünk. De ott kétlem, hogy bármi rossz történne – vontam vállat. – Ti csináltok, amit akartok, de én szerintem megyek.

– Akkor nekünk el kéne kísérni téged, nehogy bajod essen – sóhajtott Stefan. – Nem hiszem, hogy elbírnál velük.

– Kösz?

***

A bál estéjére nagyon izgatott voltam. Reméltem, ha már sok embert hívtak meg, végre megtalálom a lelkitársamat. A legtöbb barátom már szerencsés és együtt van az igazival, de nekem fogalmam se volt, ki lehet az én lelkitársam.

Este Damon jött el értem, hogy elvigyen a Mikaelson család kúriájába, ahol már eléggé sokan voltak.

– Köszi, hogy elhoztál, de innen már boldogulok – mosolyogtam rá. – Érezd csak jól magad.

– Nem rossz ötlet egyedül szórakoznod?

– Nem, továbbra se rossz ötlet – kuncogtam, majd beléptem a nagy házba, és érdeklődve néztem körbe.

Úgy tűnt, mindenki máris jól érzi magát. A legtöbben beszélgettek, és a felszolgált pezsgőt iszogatták. Én is levettem egyet a mellettem elhaladó pincér kezében lévő tálcáról, és az italt kortyolgatva járkáltam céltalanul.

– Keresel valakit? – kérdezte egy kellemes férfi hang a hátam mögül.

Kíváncsian megfordultam, és Klausszal találtam szemben magam – a barátaim elég jól leírták –, és a következő pillanatban észrevettem a farkas füleit. Az arca először döbbent volt, majd megkönnyebbült mosoly jelent meg rajta.

– Szépek a tollak a hajadban.

Odakaptam, és én is elmosolyodtam.

– Szóval te vagy az? Te vagy a lelkitársam? – léptem közelebb hozzá.

– Nagyon úgy fest – mosolygott. – Esetleg... táncolnál majd velem?

– Hát persze.

Mikor a tánc következett, Klaus mosolyogva lépett hozzám.

– Szabad egy táncra?

– Már mondtam, hogy igen – kuncogtam, mire átölelte a derekam, ahogy elkezdődött a zene.

– Gondolom, te tudod, hogy engem hogy hívnak, de én még nem tudom a te neved – mosolygott.

– T/N. A nevem T/N.

– Nagyon örülök. Mi lenne, ha mesélnél magadról?

– Imádok olvasni, sorozatokat, filmeket nézek, és néha rajzolok. Meg gyakorlom a varázslást – suttogtam az utolsót.

– Rajzolni én is szeretek. De a festés közelebb áll hozzám. Itt minden, amit látsz a falakon, az én művem.

Még az emeletre is felláttam, ahol kicsivel több, bekeretezett vászon lógott a falon.

– Gyönyörűek.

– Örülök, hogy tetszenek. Egyszer téged is szívesen lefestenélek – adott egy puszit az arcomra, mire elpirultam.

– Rendben – mondtam halkan.

A tánc után Klaus és én a kertjükbe mentünk egy kis sétára.

– El se hiszem, hogy végre találkoztunk – mosolyogtam fel rá.

– Hé, én többet vártam – nevetett fel, és puszit adott a hajamba.

– Tudom. De megérte, ugye?

– Hát persze. Tökéletesen megérte – fogta meg kezemet, és szembe fordított magával.

Csendben néztem fel rá, mire lágyan megcsókolt. Szélesen elmosolyodtam, és átöleltem a nyakát. Boldog voltam, hogy végre a lelkitársamra találtam.

– Tökéletesen megérte várni rád T/N – cirógatta az arcomat a csók végén.