Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚜️Klaus #2⚜️

Sziasztok!
Így bevezetésnek annyit, hogy ez majd benne lesz az After a thousand yearsben.

Melody egész nap nem látta szerelmét, így, a keresésére indult az aprócska faluban, ahol éltek, és közben virágokat szedett kedvesének, mert tudta, hogy az általában rossz kedvű, amíg nem találkoznak.

Már annak a kis háznak a közelébe ért, ahol szerelme, Niklaus, és annak családja élt, mikor kiáltozást hallott a kis építmény irányából. Csendesen szaporázta meg a lépteit, mert nem akarta, hogy a családfő, Mikael, akitől az egész falu félt, észre vegye.

Azonban egyszerre ért a kis házhoz szerelme egyik testvérével, Elijah-val.

– Mi történik odabent? – kérdezte a sírás határán állva Melody.

– Nem tudom, de jobb, ha nem jössz be. Majd én megnézem, rendben? – nézett le rá az idősebb.

– Rendben – motyogta Melody, és egy pillanatig se pillantott fel. Mindeközben hosszú, vörös hajának, egy tincsével játszott, és mire rávette magát, hogy felpillantson, addigra Elijah már nem volt ott.

Melody óvatosan az ablakhoz lopózdott, és ekkor meglátta a szenvedő Niklaust, akinek a szája, és a háta véres volt, a tehetetlen Elijah-t, és a dühös Mikaelt, kezében egy ostorral.

Ennyi elég is volt Melodynak, és már futott is be az erdőbe.

Hosszú ideig zokogott ott, míg lépteket hallott.

– Melody? – hallotta legjobb barátnője, Rebekah hangját.

– Hogy van Nik? – nézett a másik lányra Melody.

– Nem valami jól, de látni akar. Elijah mondta neki, hogy találkozott veled.

– Akkor menjünk – kelt fel a földről Melody.

Amint visszaértek a faluba, a vöröshajú olyan gyorsan rohant a házhoz, amennyire a hosszú ruhája engedte.

– Gyere, Nik már vár – mosolyodott el szomorúan Rebekah, miután beérte barátnőjét.

Amint beléptek a kunyhóba, Melody odasietett szerelméhez, és óvatosan megölelte.

– Sajnálom, hogy így kellett látnod – mondta alig hallhatóan Niklaus.

– Ezúttal miért? – kérdezte a lány.

– Az egyik késével akartam neked faragni valamit a születésnapodra.

– Szóval ezt mind miattam?

– Nem a te hibád. Meg, akartalak lepni valamivel, és...

– Nekem az is elég, ha veled lehetek – mosolyodott el Melody.

***

A falu romokban, és rengeteg a halott. Mikael rájött, hogy Esther mit titkolt tőle. Niklaus nem az ő gyereke. Hirtelen jött haragjának köszönhetően lemészárolta a falu nagy részét.

Eközben a mit sem sejtő Melody visszaérkezett az erdőből, ahol gyógynövényeket gyűjtött. Mikor meglátta a falut, megrémült, mert azt hitte, egy másik nép támadt rájuk.

Sietve lépett be a családja kunyhójába, ahol holtan találta a szüleit.

– Hol vannak?! – tartotta a lány torkához Mikael a kardját.

– N-nem tudom – motyogta, holott teljesen tisztában volt vele, hogy szerelme, és testvérei elmenekültek, és ő maga kérte, ne jöjjenek vissza érte.

– Mondd el! – ordította a férfi.

– Nem. Annyiszor szenvedtek maga miatt ártatlanul, hogy nem teszem ki őket ennek a veszélynek. Meg is ölhet, ha akar, de tőlem nem tudja meg, hogy... – azonban a mondatot már nem fejezhette be, mert Mikael egyenesen a szívébe döfte a kardot.

– NE! – kiáltotta Klaus, és abban a pillanatban ébredt rá, hogy ez csak egy kísértő emléke, és hogy ő valójában New Orleansban van, mellette pedig csendesen szuszog Isabella.

Csendesen felkelt az ágyból, és kiment a szoba erkélyére, hátha a hűvös éjszakai levegő segít kitisztítani a fejét.

– Nik, miért vagy ébren? – hallotta meg Isabella félénk hangját.

– Nem számít. Menj, feküdj vissza. Mindjárt megyek én is – mondta hátra se fordulva.

– Mi a baj? Mostanában minden éjjel ezt csinálod. Nem hiszem, hogy ennyire gyönyörködni akarsz a város látványában, hiszen háromszáz évig itt éltél. Tudod, hogy elmondhatsz mindent.

– Mindig felébredsz a kiáltásomra, ugye?

– Igen. Gyere, menjünk be, és, meséld el, mi a baj – mosolygott rá Isa, és hagyta, hogy a lány a karjánál fogva behúzza a szobába.

– Minden éjszaka ugyanarról álmodok. Még mikor emberek voltunk, élt egy lány a faluban. Melodynak hívták. Nagyon kedves volt mindenkivel, és én akkoriban tényleg másra se vágytam, hogy szeressenek. És ő szeretett. Mindig ott volt, nekem, amikor Mikael, rajtam töltötte ki a dühét. Mikor kiderült, hogy nem az ő fia vagyok, és lemészárolta a fél falut, el kellett menekülnünk. Melody vállalta, hogy időt szerez nekünk. Mikor éjszaka visszamentem érte, annak ellenére is, hogy kérte ne tegyem, megláttam, hogy Mikael kardja áll ki a mellkasából. Sajnálom, hogy eddig nem beszéltem róla, de nem akartam, hogy baj legyen, hiszen ndm szakítottunk hanem, meghalt.

– Nem bántam volna. Ha legközelebb ilyesmiről álmodsz, fel is ébreszthetsz, mert nem akarom, hogy szenvedj.

– Köszönöm Isa.

– Mostmár feküdjünk vissza, mivel hajnal három van. Ha még lenne valami baj, itt leszek melletted – puszilta meg Klaust, és bebújt a takaró alá.

– Jó éjt – mosolygott a barátnőjére.