Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

📖Elijah #11

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Mikor Elijah és én randizni kezdtünk, és először találkoztam a testvéreivel, ők rögtön figyelmeztettek a sötét oldalára, amely kicsi valószínűséggel jelentett rám veszélyt, de kértek, hogy vigyázzak, ugyanis Elijah-nak már nem egy barátnője esett ennek áldozatául, és én mégis jóval fiatalabb vámpír vagyok, mint ők.

Már jó fél éve, hogy Elijah-val randizok. Éppen hazaértem a boltból a hozzávalókkal a vacsorához. Lepakoltam a konyhában, és feltűnt, hogy senki nem jött elő, hogy köszönjön nekem. Még Kol se, aki megígérte, hogy segít nekem a kajával. Kíváncsian indultam a nappaliba, hátha ott találok valakit. Elijah történetesen épp háttal állt nekem, és italt töltött magának.

– Jé, szia 'Lijah! – köszöntem mosolyogva. – Észre se vettelek. Hogyhogy nem köszöntél? És hol van Kol? Megígérte, hogy segít a vacsival.

– Most nincs itt – mondta kimérten, miközben felém fordult.

– De mi történt vele? Azt ne mondd, hogy Nik megint koporsóba zárta!

– Nem. Én voltam.

– Tessék? De miért?

Ekkor hirtelen megjelentek az erek a szeme alatt, a szemfogai megnőttek, és hirtelen nekem esett. Gyors voltam, de esélyem se volt Elijah ellen.

~Rebekah

Ahogy hazaértem, meglepően nagy volt a csend. Klaus is elment a városba, de Elijah-nak, Kolnak és T/N-nak/nek itthon kellett volna lennie. Ám, hirtelen megcsapta az orromat a vér szaga, így sietve kerestem a forrását. Ahogy megpillantottam T/N-t a nappali padlóján, rémülten térdeltem le mellé. Hiába tudtam, hogy valószínűleg senki nincs itthon, kétségbeesetten kezdtem segítségért kiabálni.

– Nik! 'Lijah! Kol! Valamelyikőtök segítsen rajta! Kérlek!

Végül rájöttem, hogy nekem is gyógyító erejű a vérem, így megharaptam a csuklómat, és T/N szájához tartottam, de nem akart működni.

– Könyörgök, T/N! Igyál belőle! Nehogy meghalj nekem.

– Rebekah, miért kiabálsz? – lépett be Nik a nappaliba, majd megpillantotta T/N-t. – Te jó ég! Mi történt vele?

– Nem tudom! Így találtam rá, és nem gyógyul!

Nik félre tolt, és ő is adott neki a véréből.

– Ez talán már segíteni fog. Vidd fel a szobádba, addig én előkerítem Elijah-t és Kolt.

***

~T/N

Mikor felébredtem, kicsit megijedtem, de megnyugodtam, mikor észrevettem, hogy Rebekah szobájában vagyok. Ahogy kimásztam az ágyból, eszembe jutottak a történetek, a szemeim könnyekkel teltek meg majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy senki nincs itthon sírva szaladtam át az Elijah-val közös szobámba, és minden holmimat összepakoltam, majd ott se voltam.

~Elijah

Órákig jártuk a francianegyedet, hátha T/N támadójának nyomára bukkanunk, de semmit nem találtunk. Mikor beléptünk a kúria ajtaján, meglepően nagy volt a csend. Ráadásul T/N illatát is csak gyengén éreztem. Felrohantam Rebekah szobájába, de az üres volt. Átmentem a miénkbe, de ott se láttam senkit. Sőt, T/N holmijai eltűntek.

Kétségbeesetten kerestem minden helyiségben, de sehol se találtam. Elkeseredetten ültem le az ágyunkra. Nem gondoltam volna, hogy így, szó nélkül elhagy engem.

***

~T/N

Már eltelt két év, és továbbra is New Orleansban laktam. Ha Elijah nem volt otthon, továbbra is elmentem a kúriába, sőt a többieket beavattam a történtekbe.

Egyik hétvégén a többiek azt mondták, a fivérük nem lesz otthon, így eldöntöttem, hogy náluk alszok, és vacsorára lasagnét készítek.

– Ezúttal segíthetek? – vigyorgott Kol.

– Persze. Na, gyere, kezdjünk is hozzá – mosolyogtam rá.

Miközben a kaját készítettük, vidáman beszélgettünk.

– Tudom, hogy borzasztóan esett neked, hogy Elijah... tudod... De talán megmondhatnád neki. Fogalma sincs, miért mentél el.

– Nem tudja? Hát ez hihetetlen – ráztam a fejem.

– Te jó ég, de rég éreztem ezt az illatot – hallottam meg Elijah hangját, mire lefagytam, és félve sandítottam rá. – T/N?

Kol már ott se volt a helyiségben.

– El se hiszem, hogy újra itt vagy. Annyira hiányoztál! Hol voltál? – lépett hozzám, hogy megöleljen, de elhúzódtam tőle.

– Hol voltam? Hol voltam?! Majdnem megöltél!

– Tessék? Miről beszélsz?

– Jól hallottad! Hazajöttem, hogy pont ugyanezt főzzem, te pedig fura voltál! Aztán nekem estél!

– Nem is emlékszek rá, hogy hazajöttél! Mikor vásárolni mentél, én is elmentem itthonról, és találkoztam egy boszorkánnyal, de ennyi...

Csendben meredtem magam elé, és úgy gondolkoztam.

– Az itteni boszorkányok tudnak arról a kis ajtóról a fejedben?

– Nem. Csak anyám, mert...

– Akkor ezzel megkaptuk a választ. Anyátok megint beköltözött valaki testébe – motyogtam, mire szorosan megölelt.

– Annyira sajnálom. Semmire nem emlékeztem. Azt hittem, valaki betört a kúriába, és rád támadt... De közben meg én voltam. Pocsék barátod voltam.

– Nem, nem. Dehogy. Jó voltál, csak anyád tett tönkre mindent.

– Akkor folytathatjuk a kapcsolatunkat ott, ahol abbahagytuk? Ha szeretnéd, segítek a vacsorával, ha már Kol megszökött.

Halványan rámosolyogtam, majd bólintottam.

– Szeretlek, Elijah.

– Én is nagyon-nagyon szeretlek, T/N, és köszönöm, hogy adsz még egy esélyt.

– De azért akkor is meg kell dolgoznod – kacsintottam.