Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚜️Klaus #10⚜️

fanni_29 kérésére készült 😊

T/N = te neved

Mystic Falls hosszú ideig unalmas kisváros volt, de aztán kezdtek megjelenni a természetfeletti lények. Például a barátaim, Stefan és Damon Salvatore. Se ők, se a többiek nem tudták, hogy tudom a titkukat, és ez így volt rendjén. Azt akartam, hogy ők mondják el, ha úgy érzik, megtudhatom.

A baráti köröm pár emberből áll, és bár néha úgy érzem, többet teszek a barátságunkért, mint ők, egy szót se szólok. Jobb így, mintha egyedül lennék.

Egyik délután kérték, hogy menjek el a Salvatore házba, mert valami fontos dologról szeretnének beszélni. Abban reménykedtem, hogy végre elmondják a titkukat, ehelyett...

– T/N, szeretnénk kérni tőled valami nagyon fontosat – mondta Damon, mire kicsit elszontyolodtam.

– És mi lenne az? – tudakoltam, palástolva a csalódottságomat.

– Beszélgetned kéne egy... veszélyes személlyel, amíg Elenát valami biztonságosabb helyre viszik. De én figyelnék rád messzebbről, szóval ha készülne valamire, rögtön segítenék. Semmi baj nem lenne.

Éreztem, hogy közel állok a kiboruláshoz. Ennyire semmibe vesznek, hogy én leszek az elterelés. De végül lenyeltem a dolgot, mert bizonyítani akartam, mennyi mindent megteszek értük.

– Jó. Legyen.

***

Nem igazán tetszett, hogy este egyedül ülök a Grillben várva erre a veszélyes idegenre. Igyekeztem kipislogni a könnyeket a szemeimből, mert rosszul esett, mit kértek tőlem a barátaim.

– Szabad ez a hely? – hallottam meg egy férfi hangot.

Felpillantottam, és rögtön elvörösödtem. Sötétszőke, göndör haja hihetetlenül puhának tűnt, és kékeszöld szemei vidáman csillogtak.

– Ööö... pe-persze – bólintottam apró mosollyal.

Leült mellém, és érdeklődő mosollyal nézett rám.

– Mi az? – kérdeztem.

– Semmi. Csak nagyon szép vagy.

– Ugyan már... biztos találkoztál szebb lányokkal is.

– Mindenki máshogy szép. Ráadásul én festő vagyok. Minden emberben megtalálom azt, amitől szépnek számít.

Erre pici mosoly jelent meg az arcomon.

***

Már legalább egy órája beszélgettünk Klausszal, és bár néha úgy tűnt, mintha a szeme sarkából valami másra figyelne, nem foglalkoztam a dologgal. Örültem, hogy végre van valaki, aki érdeklődik irántam. Ráadásul ez a valaki egy jóképű, nálam pár évvel idősebb férfi.

– Mondd csak, lenne kedved sétálni egy kicsit? – kérdezte mosolyogva.

– Hát persze – bólintottam vidáman, és teljesen megfeleledkezve a feladatomról.

Felálltunk az asztaltól, és kiléptünk a Grillből.

– Olyan kellemes idő van – mosolyogtam Klausra.

– Bizony – bólintott, majd megálltunk, körülnézett, és bocsánatkérően pillantott le rám, és mélyen a szemembe nézett. – Sajnálom, drágám. Aludj el!

Hirtelen minden elsötétült.

***

Mikor ijedten felébredtem, rögtön észrevettem, hogy nem otthon vagyok, hanem egy nagy szoba nagyon kényelmes ágyában. Rémülten néztem körbe, majd egyszer csak nyílt a szoba ajtaja.

– Á, szóval felébredtél – mosolygott rám Klaus.

– Te... te elraboltál!

– Ha nagyon szigorú értelemben vesszük akkor igen. De hidd el, nem azért, hogy bántsalak. Csak úgy akartam kérdezni néhány dolgot, hogy Damon nem hallgatózik. Gyere – intett vidáman.

– Itt nem jó?

– Nem. Közben mutatnék is valamit.

Kissé félve szálltam ki az ágyból és követtem Klaust. Egy műterembe léptünk, ami tele volt festményekkel, üres vásznakkal, és egy csomó szükséges dologgal.

– Ez a tied?

– Minden, ami itt van – mosolygott.

– A festményeid gyönyörűek.

– Igazán köszönöm.

– Akkor, esetleg feltennéd a kérdéseidet? A barátaim biztos keresnek.

– Ugyan. Ha tényleg fontos lennél nekik, akkor nem téged küldtek volna figyelemelterelésnek.

– Azt hiszed, nem tudom?! – fakadtam ki, és a szemeim megteltek könnyekkel. – Tisztában vagyok vele, hogy nem szeretnek, és nem vagyok fontos nekik.

– Sajnálom. Nem akartalak megbántani – tette a kezét a vállamra.

– Nem te tehetsz róla... Hanem ők – szipogtam, mire megölelt.

– Akkor azt hiszem, nem most hívlak randira.

Meglepetten kaptam fel a fejem.

– Te... randira akarsz hívni? Engem?

– Igen. Szeretnélek jobban megismerni, ha engeded – mosolygott.

Mosolyogva bólogattam, majd megöleltem.