Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🕯️Kai #3🕯️

Ez a karácsony rész(Kai #1) után játszódik.

T/N = te neved

Reggel, mikor felébredtem, Kai nem volt mellettem. Nem olyan korán kelő típus, és most csak hét óra van. Gyorsan kikeltem az ágyból és nekiláttam tűvé tenni érte a házat.

Nem kellett messzire mennem, ugyanis a konyhában leltem rá, és körülötte minden tele volt kakaóporral.

– Kai, mit műveltél? – kérdeztem mosolyogva.

– Én... én csak kakaót akartam csinálni. Te mondtad, hogy az téged jobb kedvre derít. Csak nem tudtam kinyitni a dobozt, aztán mikor sikerült, ez lett belőle – mutatott körbe.

– Arra nem gondoltál, hogy varázslattal nyisd ki? – sóhajtottam.

– Nem. Sajnálom, nem akartam felfordulást csinálni.

– Kai, ettől még nem dől össze a világ – mondtam, majd odamentem hozzá, és megöleltem. – Ami nem került a padlóra, azt még fel lehet használni.

– Akkor jó. Tényleg nem akartam.

– Tényleg semmi baj, csak kérlek hozd  ide a seprűt, rendben?

Miután feltakarítottam, elkészítettem a megmaradt porból két bögre kakaót, és Kai-jal leültünk a nappaliban.

– Amúgy miért volt olyan fontos reggel fél nyolckor kakaót készíteni? – kérdeztem.

– Hagyjuk – sóhajtotta, és a vállamra hajtotta a fejét.

– Na, légyszi mondd el. Tudod, hogy én nem ítélkezek.

– Rosszat álmodtam, és olyan nyugodtan aludtál, hogy nem akartalak felébreszteni.

– Pedig mondtam, hogy ha baj van, nyugodtan ébressz fel – öleltem meg. – Mit álmodtál?

– Csak ilyen emlékképek voltak a gyerekkoromból – legyintett, de láttam, hogy baromira fáj neki.

– Kai, akkor meg főleg fel kellett volna keltened. Tudom, nem szeretsz segítséget kérni, mert gyerekkorodban nem foglalkoztak veled. De ne feledd, én minden szeretet, törődést, és minden hasonlót megadnék neked, amit huszonkét év alatt nem kaptál meg. Elvégre a barátnőd vagyok.

– T/N... köszönöm – borult a vállamra, és érzetem, ahogy a könnyei eláztatják a pizsama felsőm vállát.

– Kai, ne sírj, nincs semmi baj – simogattam a sötét barna tincseit.

– Ezek azt hiszem azok az örömkönnyek amikről beszéltél – motyogta.

– Akkor jó. Megijedtem, hogy szomorú vagy.

– Melletted nem tudok az lenni – nézett rám. – Szeretlek.

– Én is téged. Nagyon-nagyon, és mindennél jobban – csókoltam meg.

Egészen addig élveztük egymás ajkait, amíg nem éreztem, hogy híján vagyok a levegőnek. Miután elváltak az ajkaink, mosolyogva néztem Kai-ra.

– Szerintem igyuk meg a maradék kakaót.