Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🎸Enzo #1🎸

A zenét hallgassátok hozzá 👆🏼

T/N = te neved

Ennél rosszabb napom még nem igen volt. Összevesztem a szüleimmel, mert nem tudják elfogadni, hogy én szeretnék megtanulni zenélni. Azt mondják, hogy felesleges, mert ha meg is tanulnék, abból nem lehet megélni. Ráadásul a barátom megcsalt, így szakítottam vele.

Gondoltam amíg elsétálok a parkig, meg ott leszek egy kicsit, kiszellőzik a fejem. Tíz perc gyaloglás alatt kezdtem megnyugodni, de gondoltam, ha már odaértem a parkhoz. Úgy terveztem, leülök egy kicsit az egyik padra, de a szép májusi idő miatt sokan voltak, így üres pad sem volt, én pedig nem vagyok annyira társasági lény, hogy idegenek mellé üljek.

Ahogy sétálgattam a parkban, gitár, és énekszót hallottam(fent 👆🏼). Mint mondtam nem vagyok egy szociális egyén, de kíváncsi lettem mi lehet ez a dal, elvégre még sosem hallottam. Követtem a hangot, majd néhány perc múlva megtaláltam a dal forrását. Egy nálam néhány évvel idősebb férfi ült az egy padon, játszott egy egyszerű akusztikus gitáron, és énekelt. Csendesen közelebb mentem hozzá, azonban mintha megérezte volna, elhallgatott, letette maga mellé a gitárt, majd felnézetz rám.

– Sa-sajnálom, nem akartam zavarni, csak hallottam ezt a dalt, és kíváncsi voltam rá – magyarázkodtam, mire rám mosolyogott.

Őszinte leszek, badomi jól nézett ki. A haja vagy fekete, vagy nagyon sötét barna, ahogy a szemei is ilyen színűek voltak.

– Tetszik a látvány? – kérdezte vigyorogva, mire elvörösödtem, és újra rossz kedvem lett. – Na, nem akartalak elszomorítani.

– Nem te tehetsz róla, csak ma minden hülyeség összejött – sóhajtottam. – Leülhetek?

– Persze. A nevem Lorenzo St. John, de szólíts nyugodtan Enzónak.

– T/N.

– Szép név egy ilyen csinos lánynak – mosolygott rám.

– Az exem nem így gondolta, ha megcsalt.

– Tudod, sose értettem, hogy az emberek miért jönnek össze valakivel, ha aztán megcsalják. Egyébként akkor az exed biztos idióta, ha hagyta, hogy egy ilyen szép és kedves lány kicsússzon a kezei közül.

– Köszi... – motyogtam.

– De látom más is bánt.

– A szüleimmel vesztem össze, mert szeretnék megtanulni zenélni, de ők nem hajlandóak fizetni az órákért, mert szerintük a zenéből nem lehet megélni.

– Ha gondolod, megtaníthatlak, de cserébe el kell jönnöd velem a Grillbe egy vacsorára.

– Rendben – mosolyodtam el. – Egyébként ez saját dal? Csak mert pont ezt a műfajt szeretem, és rengeteg hasonló dalt hallgatok, és ezt még sosem...

– Igen. Ez saját. Ha gondolod, ez lesz az első, amit megtanítok. Feltéve, ha gitározni szeretnél.

– Persze.

***

Már kora este volt, mikor már egész jól sikerült eljátszanom A város másik oldalát.

– Tudod, T/N, te nagyon tehetséges vagy – mosolygott rám Enzo, miközben elpakolta a gitárját.

– Köszi, de nélküled nem sikerült volna.

– Akkor mehetünk a Grillbe?

– Öhm... Persze – motyogtam elpirulva.