Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

📖Elijah #9📖

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Mindig is szerettem írni. Színes a fantáziám, így szinte minden alkalommal volt valami ötletem. Ez pedig nem változott, mikor a Mikaelson család Mystic Fallsba jött. Klausról már előtte is hallottam, csak mint festőről. A műveiért odáig voltam, és minden vágyan volt, hogy megvehessem egy festményét, de mindig túl drágán keltek el.

Ahogy Klaus a városba jött, a testvéreit majd a titkukat is megismertem. Szinte azonnal belezúgtam Elijah-ba. Természetesen festményeken, amiket Klaus kizárólag kiállításra vitt, már láttam, de a valóságban még jóképűbb volt, így nem is csoda, hogy egy egész fanfictionre ihletett meg, hiába nem olya híres, mint az öccse.

A mai napon rendeltem magamnak pizzát, és amíg vártam, az ölembe vettem a gépemet, és folytattam az írást. Azonban nem jutottam sokáig, mikor valaki kopogott. Letettem a laptopot a kanapéra, és mentem ajtót nyitni. Amint megláttam, hogy Elijah áll a tornácon nagyon elpirultam.

– Szia, Elijah! Segíthetek? – mosolyogtam.

– Szervusz, T/N! Csupán azt szerettem volna kérdezni, végeztél a könyvvel, amit kölcsön adtam? Ha nem, nem gond, csak hirtelen szükségem lett rá.

– Épp tegnap este fejeztem be. Remek volt. Gyere csak be. Ott van a dohányzóasztalon, a nappaliban. Ha nem sietsz, főzök teát – hadartam, miközben arrébb álltam, hogy beengedjem.

– Ugyan, igazán nem szükséges. A világért se tartanálak fel.

– Nem zavarsz. Semmi különöset nem csináltam.

– Ez esetben elfogadom azt a teát.

Mosolyogva bólintottam, majd a konyhába mentem, és miközben nekiláttam a tea elkészítésének, kifújtam a levegőt, amiről nem is tudtam, hogy visszatartottam.

Pár percig nyugodtan foglalatoskodtam a tea elkészítésével, de hirtelen az az érzésem támadt, hogy megfeledkeztem valamiről.

– T/N, egy pillanatra kérlek ide tudnál jönni? – kérdezte Elijah a nappaliból.

Kíváncsian mentem át a nappali ajtajához, és teljesen lefagytam, mikor megláttam mellette a gépemet.

– Elijah, ugye... nem néztél bele? – kérdeztem félve, és éreztem, hogy felforrósodik az arcom.

– Szándékosan semmiképp nem tettem volna. Véletlen meglöktem, és esküszöm, annyit olvastam el, ami látszik. Nem görgettem feljebb.

– Sajnálom, hogy látnod kellett – motyogtam.

– Én nem sajnálom. Kifejezetten jól írsz, és megtisztelőnek találom, hogy én vagyok az alanya.

– De ez olyan ciki... – temettem az arcomat a kezeimbe.

Hallottam, ahogy közelebb lép hozzám, ezért véletlenül se pillantottam fel.

– T/N – fogta meg a kezeimet, és elvette őket az arcom elől –, mondhatni hálás vagyok érte. Végre emberként láttam magamat. És nagyon tetszik.

– Komolyan? – néztem fel rá óvatosan.

– Természetesen. És véletlenül ismerem azt az éttermet, amiről szó van a történetedben. Ha szeretnéd, este el is viszlek.

– Tényleg? Mármint... úgy, mint egy...

– Randevún? Lehet róla szó – mosolygott kedvesen. – Mit gondolsz?

– Tetszik az ötlet – mondtam halkan.

***

Estére borzasztóan izgultam. El se tudtam hinni, hogy Elijah randira hívott, épp arra a szép helyre, amit a történetemben írtam.

Mikor végre meghallottam a kopogást, az ajtóhoz siettem, és kinyitottam.

– Szervusz, T/N – mosolygott Elijah, és egy kis rózsacsokrot nyújtott át nekem. – Gyönyörű vagy.

Az arcom már vetekedett a virágok színével, ahogy elvettem őket.

– Köszönöm. Megyek, vízbe teszem, addig gyere be nyugodtan – mondtam, és a konyhába siettem, hogy keressek egy vázát a csokornak.

Pár perccel később pedig elindultunk abba a bizonyos olasz étterembe, ahol a karakterem és Elijah első randija volt. Maga a hely valóban olyan szép volt, mint a képeken, és az étel is csodálatos volt.

– Elijah, bocsáss meg, de muszáj megkérdeznem. Te tényleg randira hívtál el?

– Természetesen. Miért hazudtam volna?

– Nem tudom. Nem hiszem el rólad, hogy megtennéd, csak kérdeztem.

– Természetesen igazi randevúra hoztalak, mert valójában nagyon kedvellek. Épp annyira, mint a könyvedben kedvelem Mayát.

– Tényleg? – pirultam el.

– Igen, tényleg – kezdte cirógatni az arcomat.

– É-én is téged. Pont úgy, mint Maya téged – mosolyodtam el.

Erre minden további szó nélkül megcsókolt. Úgy éreztem, mintha lepkék repkednének a hasamban, és borzasztóan boldogan viszonoztam.

– Szeretlek, Elijah.

– Én is szeretlek, T/N.