Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚾Kol #2⚾

AnikRusai, remélem tetszik ❤️

T/N = te neved

A mai nap a suliban kifejezetten rossz volt. A töri dogám rettenetesen sikerült, ráadásul egyesek hajlamosak piszkálni engem, plusz még az eső is zuhogni kezdett. Így nem csoda, ha nagyon rossz kedvűen jöttem haza. Anyáék próbálták kiszedni belőlem mi bajom, de nem válaszoltam nekik, csak felmentem a szobámba házit írni.

Volt, hogy nagyon elakadtam, de próbáltam valami elfogadhatott írni. És ezután még vagy két órán keresztül keresztül a házijaimat írtam és tanultam.

Mikor befejeztem, odakint már jócskán sötét volt, az eső miatt sötétebb, mint szokott. Éppen ezért lepődtem meg nagyon, mikor kopogtak, de annyira nem érdekelt ki az, így fent maradtam a szobámban.

– T/N, kicsim, hozzád jöttek! – szólt fel anya, mire meghökkenve mentem ki a szobából, majd le a lépcsőn. Az előszobában Kolt pillantottam meg.

– Kol, szia! – örültem meg, és majdnem megöleltem, de feltűnt, hogy csuromvíz. – Úszva jöttél idáig, vagy mi? – nevettem.

– Csak nagyon esik – vont vállat.

– Akkor miért nem kocsival jöttél?

– Ez jó kérdés – nevetett.

– Szerencséd, hogy múltkor hagytál itt ruhát. Gyere, öltözz át – mosolyogtam.

– T/N, mi megyünk. Vigyázzatok egymásra – mondta apa, majd anyával kiléptek az ajtón.

– Hova mentek? – tudakolta Kol.

– Színházba a szomszéd városba. Na, mostmár menjünk fel, és öltözz át – fogtam meg a kezét, és magam után húztam.

A szobámban a kezébe nyomtam a múltkori ittalváskor hagyott itt, és beparancsoltam a fürdőszobába.

– Ja, amúgy van hajszárítóm is, ha kell – tettem hozzá a csukott ajtón keresztül.

Néhány perccel később immár teljesen szárazon lépett ki a fürdőszobából, viszont úgy látttam, a hajszárítót nem vette igénybe.

– Látom, tetszik a látvány – vigyorgott, és egy puszit nyomott a számra.

– Amúgy miért jöttél? – kérdeztem terelve a témát. – Nem mintha baj lenne...

– Egy Rebekah nevű kismadár azt csiripelte, hogy ma kifejezetten rossz napod volt – válaszolt, majd leültünk az ágyra.

– Igen. Nem jól sikerült egy doga, és szokásosan piszkáltak a félénkségem miatt – motyogtam, és az egyik göndör tincsemmel játszottam.

– Mi az, hogy szokásosan? És én erről miért nem tudok?

– Elég sok vámpíros dolgod volt mostanában, és nem akartalak zavarni.

– T/N, a barátod vagyok, ami azt jelenti, hogy szeretek tudni ilyesmikről. Legalább, hogy megvigasztaljalak.

– Bocsi. Többet nem fordul elő – sóhajtottam.

– Nem azért mondjam, hogy leszidjalak, hanem, hogy tisztában legyél vele – ölelt magához. – Amúgy mivel üssük el az időt, ha már péntek van?

– Nem tudom. Filmezzünk? – néztem fel rá.

– Rendben, egyébként miért nem szóltál arról se, hogy egyedül leszel itthon?

– Passz. De most ne ezzel foglalkozzunk, hanem azzal, hogy mit nézzünk.

Ezután éjfélig filmet néztünk, de én utána rögtön el is szunnyadtam, de félálomban még hallottam, ahogy Kol betakar, majd ezt suttogja:

– Álmodj szépeket hercegnőm.