Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚜️Klaus #14⚜️

fanni_29 kérésére íródott ☺️❤️

T/N = te neved

Nik és én legjobb barátok lettünk, mikor Mystic Fallsba érkezett a családjával. Sokan hihetetlennek találták, hogy a nagy, gonosz hibrid remekül kijön egy egyszerű emberlánnyal, pedig ez tényleg így volt. Rengeteget beszélgettünk könyvekről, festményekről, a rajzairól, a történelemről. A legutóbbiról volt a legtöbb kérdésem, sőt, előfordult, hogy együtt írtuk meg az egyik beadandómat.

Miután elballagtam a gimitől, rábeszéltem Niket, hogy tartson egy kis szünetet a természetfeletti dolgokban, és jöjjön el velem körbeutazni az országot. Meglepő módon elég gyorsan belement, és nagyon jól éreztük magunkat. Általában én intéztem a szállodákat, de Nik mindig felajánlotta, hogy fizeti a szállásunkat.

Legjobban Kaliforniára voltam kíváncsi, így már a reptérről is vidáman szaladtam ki.

– T/N, várj már! – nevetett Nik, ahogy megállt mellettem.

– Természetfeletti gyorsaságod van, nem? – vontam fel a szemöldökömet nevetve, mire mosolyogva csóválta a fejét.

– De, de azt nem igazán kéne mindenki előtt használni, drága – jegyezte meg. – Inkább fogjunk taxit, jussunk el a hotelbe, és nézzük meg azokat a helyeket, amiket összeírtál.

Vidáman bólintottam, majd hagytam, hogy Nik fuvart szerezzen nekünk. Természetesen, mikor fizetni kellett volna, örömmel használta a szugerálós képességét.

– Azt hittem, emberek előtt nem lenne okos dolog használni a képességedet – jegyeztem meg, mint minden alkalommal, ha ezt csinálta.

– Ugyan, drága! Több pénzem marad rád – kacsintott, majd beléptünk a hotelbe.

Odabent megkaptuk a kulcsot, és elindultunk a lift felé. Amíg mentünk fel a megfelelő emeletre, vidáman soroltam Niknek, miket szeretnék megnézni.

– Nem lesz ez túl sok, kedves? – kérdezte mosolyogva. – Nekem meg se kottyan, de te borzasztóan ki fogsz fáradni.

– Nem is...

– Nem-e? És mi volt Chicagóban?

– Az... az más – pirultam el.

– Pont ugyanolyan – nevetett.

– Most miért piszkálsz? – tettettem durcázást, ahogy kiszálltunk a liftből.

– Nem piszkállak, csak nem akarom, hogy nagyon fáradt légy.

Sóhajtva forgattam meg a szemem, majd beléptünk a hotelszobába, és kissé lefagytam, mikor megláttam, hogy csupán egy ágyunk van, pedig úgy emlékeztem, kettővel kértem a szobát. Azonban úgy tűnt, Klaust nem zavarja, mert mintha észre se vette volna, leállította a bőröndjét az ágy egyik oldala mellé.

– Szeretnél átöltözni, vagy pihenni indulás előtt? – tudakolta kedvesen.

– Öhm... nem. Csak teszek magamnak inni.

***

Végül megfogadtam Nik tanácsát, és nem akartam megnézni egy nap olyan sok mindent, de még így is elég fáradtan léptem a szobába.

– Menj, zuhanyozz nyugodtan elsőnek – mosolygott kedvesen Nik.

– Köszi. Sietek – mosolyogtam, majd a bőröndből összeszedtem a pizsamámat, és a fürdőszobába igyekeztem.

Zuhanyzás után csendesen mentem vissza a szobába, ahol Nik épp rajzolgatott valamit.

– Kész vagyok – mosolyogtam. – Mit rajzolsz?

Mosolyogva fordította felém, és meglepődtem, mikor magamat láttam a tengerparton, ahol pár órája jártunk.

– De szép – ültem mellé.

– Köszönöm, drága. Nemsoká kész is.

– És mit kezdesz vele? Mármint megtartod, vagy...?

– Szeretnéd, ha neked adnám?

– Ha nem haragszol...

– Dehogy haragszok! Szívesen neked adom, ha elkészül – puszilta meg az arcom, mielőtt összeszedte volna a holmijait.

Elpirulva néztem, ahogy a fürdőszobába ment, majd tovább figyeltem a rajzot. Csak akkor zökkentem ki a szerelmes gondolataimból, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.

– Na? Alhatunk, vagy még bírod?

– És a rajzod? – kérdeztem, kissé piros arccal.

– Ha aludni akarsz, nem fogom csak azért felkapcsolva hagyni a villanyt, csak mert be akarom fejezni a rajzot.

– Hát... kicsit fáradt vagyok. Vagyis... nagyon.

– Akkor alvás – tette félre mosolyogva a rajzát, és lefeküdt mellém. Én eléggé a szélén feküdtem az ágynak, mert nem tudtam, mit gondol a helyzetről. – Nem fogsz onnan leesni?

– Megvagyok.

– Ugye tudod, hogy nem harapok? Vagyis téged nem.

– Tudom.

– Akkor miért nem jössz közelebb? Ha zavar a közös ágy, alhatok a kanapén, vagy a padlón.

– Én azt hittem... Téged zavarni fog. Hogy mérges leszel, mert ezek szerint elbénáztam a foglalást – ültem fel sóhajtva.

– Voltam rád egyszer is mérges?

– Nem, csak...

– T/N, én... igazából örülök ennek.

– Hogy?

– Örülök, hogy egy ágyban alhatunk, mert... mert szeretlek – ismerte be, mire elvörösödtem. – Nem csak legjobb barátomként gondolok rád.

Én csak tátogtam, piros arccal, de nem tudtam megszólalni.

– T/N, kérlek, mondj valamit! – nézett rám könyörgően.

– Nik, én is szeretlek – mondtam halkan. – Csak nem gondoltam volna hogy te is így érzel...

– Pedig de – húzott vissza a párnákra, de sokkal közelebb magához, amitől még pirosabb lett az arcom. – Szeretlek.

– É-én is szeretlek – mondtam újra, mire óvatosan puszit adott a számra, amit én csókká mélyítettem, ahogy az arcára tettem a kezem.

A csók végén csak mosolyogva nézett rám, és a fülem mögé igazította egy hajtincsemet.

– Álmodj szépeket, T/N – ölelt magához.