Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🦇Damon #3 🦇

RitaNmeth0, jó olvasást ❤️❤️

T/N = te neved

Éppen a szomszédos kisvárosból vezettem hazafelé. A nővéreméknél voltam baba látogatóban, ugyanis néhány hete született meg a kis unokaöcsém.

Már majdnem éjfél volt, mikor elindultam tőlük, így mondanom sem kell, rettenetesen sötét volt, és én gyűlölök éjszaka vezetni, de nem akartam maradni, ugyanis van, elég dolguk a babával, így inkább bevállaltam azt, hogy a közvilágítás mentes úton kocsikázok haza Mystic Fallsba.

Egy dolgot utálok jobban a sötétben vezetésnél. Ha sötétben kell vezetnem, és még csend is van, így a rádiót kapcsolgattam, hátha találok valami értelmes zenét, és közben a szemem sarkából az utat figyeltem, mert nem most akartam meghalni. Mikor találtam egy elfogadható rádiós adást, visszafordultam az úthoz. Azonban néhány pillanattal később annyira beletapostam a fékbe, hogy azt hittem kiszakad a helyéből, ráadásul ha az öv nem fog meg, még a kormányt is lefejelem. Hogy miért csináltam ilyet? Mert egy alak feküdt keresztbe az úton.

Gyorsan kikapcsoltam az övet, kipattantam a kocsiból és odasiettem hozzá. A telefonom zseblámpájának felkapcsolása után két dolgot állapítottam meg: 1. az illető egy férfi. 2. baromi jól nézki. A telefonom fényére kinyitotta a szemét, és meg kell jegyeznem, ilyen tiszta kék szempárt még életemben nem láttam

– Elnézést, jól van? Megsérült? Hívjak mentőt? – bombáztam kérdésekkel.

– Lelki sérülés számít? – kérdezte.

– Akár.

– Akkor igen, megsérültem. Volt már veled olyan, hogy olyasvalakit szerettél, aki tiltott lenne számodra?

– Nem, de olyasvalakit igen, akinél semmi esélyem nem volt – vontam vállat. – Mystic Fallsba valósi?

– Igen. És könyörgök ne magázz, mert a hideg ráz tőle.

– Szerintem meg attól ráz a hideg, hogy novemberben a hideg kövesúton fekszel. Gyere, hazaviszlek – mosolyogtam. – Egyébként megtudhatnám, hogy mi a neved? Csak mert ismerős vagy, de nem hiszem, hogy beszéltünk volna.

– Damon Salvatore.

– Tényleg, tiétek az a nagy ház a város másik végében. A nevem T/N. Gyere – álltam fel, majd kinyújtottam felé a kezem, de úgy tűnt nem volt szüksége rá, mert meglepő fittséggel kelt fel az aszfaltról.

– Mehetünk. Tényleg, esetleg nincs nálad egy kis bourbon?

– Nincs, mert egy, nem vagyok az alkohol híve, kettő, az, ha iszol nem oldja meg a szerelmi problémáidat. Annak a lánynak van barátja?

– Az öcsém.

– Ó. Akkor a legjobb, amit tehetsz, az, ha megpróbálsz túllépni rajta – sóhajtottam, és beültem a kocsiba, aminek véletlen nyitva hagytam at ajtaját. Miután Damon beszállt mellém, gázt adtam, és elindultunk Mystic Falls felé.

Az út csendesen telt. Damon az ablaknak támasztotta a fejét, és csak bámult kifelé.

– Figyelj, el tudom képzelni, hogy fáj. De mást nem tudsz tenni, mint hogy megpróbálod elfelejteni. Túllépni. Ha az a lány nem látja, hogy milyen jó fej vagy, akkor nem érdemes pazarolni rá az idődet. Persze nem kell megfogadnod a tanácsom, csak szerintem ez a legjobb, amit tehetsz.

– Miért vagy ilyen kedves velem?

– Nem tudom. Szomorúnak látszol, és szeretem megvigasztalni azokat akiknek szükségük van rá.

– Ez mind szép és jó, de ha jobban megismersz, megutálsz, mint mindenki más.

– Megígérem, hogy nem – mosolyogtam rá. – Esetleg mi lenne, ha meghálálnád a fuvart azzal, hogy elmegyünk a Grillbe, és kicsit jobban megismerhetjük egymást.

– Benne vagyok, és nyugi, megjegyzem, hogy nem iszol – kacsintott.