Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

🎄📖Elijah #3🎄

fanni_29 kérésére írtam 😊❤️❤️

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

Szerettem a karácsonyi vásáron árulni a kreativitásom eredményeit. Egész évben rengeteget kézműveskedtem, hogy aztán ilyenkor, decemberben eladhassam őket. Általában ékszereket, vagy asztaldíszeket szoktam készíteni.

Már a hónap közepe volt, és egész jól ment az üzlet. Viszonylag sok ember vásárolt nálam, és főként az ékszerek fogytak.

A mai nap kissé hideg volt, így a kabátomba burkolózva, és a kis faházban ücsörögve vártam egy vevőt.

– Szervusz – hallottam meg egy férfi hangját, mire felpillantottam. Jóképű és elegáns volt, kedvesen csillogó, barna szemekkel.

– Szép napot. Miben segíthetek? – álltam fel a kis székemből.

– A nővéremnek szeretnék venni valami karácsonyra – nézett végig a kínálaton.

– Ha esetleg mesél néhány dolgot a nővéréről, biztos tudok segíteni – mosolyogtam.

– Szereti az egyszerű ékszereket. Ezért is jöttem ide, mert tudtam, gyorsabban találom meg itt, amit keresek, mint egy boltban.

– És milyen jól tette. Leginkább színes kövekkel, szerencsésebb esetben ásvánnyal dolgozok. Valamelyikhez szimplán láncot használok, de többségben vékony bőr szíj lesz a nyaklánc. A nővérének melyik fajta tetszik jobban?

– Mindkét fajtát hord. De azt hiszem az utóbbiból kevesebn van neki.

– Értem. Akkor inkább ezeket ajánlom – mutattam a nekem jobbra eső nyakláncokra. – De ha egyiket se gondolja megfelelőnek, vannak még karkötők és fülbevalók is.

– Azt hiszem, ez jó lesz – mutatott egy sötétlila köves, bőr nyakláncra.

– Rendben. – Mosolyogva tettem a kis dobozka fedelét a helyére, majd papírzacskóba helyeztem. – Öt dollár lesz.

Felém nyújtott egy tízest, és mikor bissza akartam adni neki belőle, mosolyogva tiltakozott.

– Tartsa csak meg. Örömmel támogatom, mint kézművest. Szomorú, hogy gyakran nem becsülik magukat eléggé.

– Kedves, hogy ezt mondja – mosolyogtam. – És köszönöm.

– Ugyan. Igazán semmiség. Egyébként Elijah Mikaelson vagyok.

– T/N V/N – mutatkoztam be én is.

– Örülök – adott csókot a kézfejemre, mire elpirultam. – És köszönöm a segítségét. Remélem még találkozunk.

***

Még napokig vártam, hogy Elijah visszatérjen a vásárba, és találkozzunk, de egy idő után kezdtem elveszteni a reményt.

Egyik este éppen összepakoltam a megmaradt ékszereket, és a szemem sarkából megpillantottam egy ismerős alakot, ahogy felém sétál. Felegyenesedtem, és jobban szemügyre vettem az illetőt. Halványan elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy valóban Elijah az.

– Szép estét – köszönt udvariasan. – Reméltem, hogy még összefutunk.

– Igazán? Miért?

– Múltkor is kellemes társaságnak bizonyult múltkor. Még ha csak pár percig voltam itt. Esetleg meghívhatom egy kávéra? Vagy valami más meleg italra?

– Igen. De csak ha hagyjuk a magázást – mosolyogtam, mire bólintott.

– Rendben. Azt hiszem fair ajánlat – mosolyodott el ő is.

***

Elijah-val beültünk egy közeli kávézóba kicsit melegedni, és közben apró kis témákról beszéltünk. Jobban mondva ismerkedtünk, mert a hobbijainkat taglaltuk. Mint kiderült mindketten szeretünk olvasni, meg néha írni is szoktunk, így van bennünk néhány közös.

– Nézd, nem fogok hazudni. Nagyon jól érzem magam veled – mondta hirtelen.

– É-én is veled – mondtam halkan, kicsit elpirulva.

– És mit szólnál, ha a hétvégén elvinnélek vacsorázni? – Erre én meglepetten pislogtam rá.

– Szóval randira hívnál? – lepődtem meg. – De... miért?

– Mert jól érzem magam veled, és vannak közös kedvenceink. Talán megpróbálhatnánk, milyen lenne együtt. Mit szólsz? – kérdezte kicsit tartva a választól.

– Én... benne vagyok – fogtam meg az asztalon pihenő kezét mosolyogva.

Miután megittuk az italunkat, Elijah hazavitt engem, és a holmijaimat.

– Még egyszer köszi. A teát és a fuvart is – mosolyogtam rá, az ajtóban állva.

– Igazán nincs mit – viszonozta a mosolyomat. – Akkor a szombat este jó?

– Igen. Addigra úgyis vége lesz a vásárnak.

– Remek. Hát, akkor jó éjt.

– Jó éjt – adtam egy puszit az arcára és besiettem a házba.