Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚜️Klaus #12⚜️ Parental Oneshot

Köszönöm az ötletet, fanni_29 ❤️😊😊

T/N = te neved

Mióta anyám meghalt, apával sose volt jó a kapcsolatom. A nagybátyáimmal és a nagynénjeimmel igen, de vele nem. Fogalmam se volt, mit árthattam neki, ami miatt keresztülnézett rajtam, és egyszer se mondta, hogy szeret. Így, ha valami gondom volt, mindig inkább a többiekhez fordultam. Azonban egy előnye volt annak, hogy apám felém se nézett. Akármeddig kószálhattam New Orleansban. Szerettem a színes, élettel teli várost. Mindig hallgattam az utcazenészeket, és képss voltam ilyenkor órákig ellenni.

A vacsoránál vidáman meséltem a napomról, amíg apám meg nem szólalt.

– Most jut eszembe, hamarosan elhagyjuk New Orleanst. Északabbra megyünk – mondta, majd belekortyolt a borba.

– Tessék? De mégis miért? Kivételesen senkinek semmi baja velünk.

– Azt meg te honnan tudnád? A városban senki nem tudja, hogy a lányom vagy.

Én elképedve néztem rá.

– Hű! Sose hittem volna ennél is jobban átnezel rajtam. Ja, és felejtsd el, hogy bárhová is veled megyek – pattantam fel, majd felviharzottam a szobámba.

Néhány pillanat múlva persze meghallottam a családtagjaim sietős lépteit, majd feltehetőleg apám dörömbölt az ajtón.

– Hagyj békén! Miért pont most érdekellek ennyire?

– Ne veszekedj velem!

– De, csak azért is veszekszek, és soha nem fogok elköltözni abba hülye városba!

– Elköltözöl, és kész! Nem érdekel, mit gondolsz!

– Gyűlöllek! Gyűlöllek! Bárcsak te haltál volna meg, nem anya! – Már bele se gondoltam, miket vágok a fejéhez. Csak azt akartam, hogy fájjon neki, miközben én már a ruháimat hajigáltam a háizsákomba.

– Én téged még jobban gyűlöllek! Anyáddal elvettétek tőlem az életet, amit vissza akartam szerezni! Miattatok nem uralom New Orleanst!

Én csak némán meredtem magam elé pillanatokig, majd hangosan sírva fakadtam.

– Ne! Sajnálom, sajnálom, sajnálom! – hadarta, és belökte az ajtómat, mikor én már az ablaknál voltam, hogy kimásszak.

– Ne! Ne gyere a közelembe! Szerintem te is jobban örülnél, ha én most elmennék.

– Nem. Valójában... mindenki tudja, ki vagy. Azért akarok elköltözni, hogy senki ne akarjon az életedre törni.

– De annyit vagyok a városban, és soha senki nem támadt rám! Miért hazudsz?

– Az igazat mondom. Hidd el, senki nem támad terv nélkül valakire.

– És erre az volt a megoldás, hogy pocsékul bánsz velem? A verést leszámítva úgy, ahogy veled a te apád?

Ő csak ledermedve nézett rám, majd bólintott.

– Ezt megérdemeltem, és teljes mértékben igazad van. De hidd el nekem, hogy nem biztonságos egyedül lenned. Borzasztó apád voltam, de kérlek, gyere velünk, és ígérem, ha nem is sikerül teljesen, megpróbálom jóvá tenni az eddigi viselkedésemet.

Könnyes szemmel figyeltem a hazugság jeleit keresve az arcán, de nem találtam, viszont ennek ellenére se tudtam, mit mondjak, így az apám mögött álló családtagjaimra néztem tanácsért. Rebekah bólintott egy aprót. Évekkel ezelőtt ő is az enyémhez hasonló helyzetben volt, apámat illetően, és mára egész jól kijönnek.

– Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, legyen – sóhajtottam, mire óvatosan közelebb jött hozzám, és széttárta a karjait, majd ügyetlenül megölelt.

Néhány pillanatig nem tudtam mit csináljak, így csak megveregettem a vállát. Már épp elengedtük volna egymást, mikor Kol csatlakozott az öleléshez, majd Bekah és a többiek is.