Vampire Diaries oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

⚾Kol #6⚾ Parental Oneshot

fanni_29 kérésére készült egy ilyen kis különleges rész ❤️❤️❤️

T/N = te neved

~E/3.

Kol épp hazafelé sétált egy kis bulizás után. Ha már felkelhetett a koporsójából, ki akarta élvezni ennek a korszaknak szórakoztató dolgait. Ilyenek például a night klubok. Vagy épp a tény, hogy létezik okostelefon.

Mindenesetre Kol élvezte a huszonegyedik századot, de ennek ellenére se próbált viselkedni Klaus előtt, így bármikor kényszerpihenőre kerülhetett.

Már a város szélén járt - közel a kúriához -, és ezen a ponton elég sok volt a növény, így a legtöbb ember sötétben semmit nem vett volna észre, de Kolnak, még kissé spicces állapotában is sikerült észrevennie egy fehér textilt a bokrok közt. A kíváncsisága most is előtört, így közelebb ment a bokorhoz, leguggolt – az állapotában kész csoda volt, hogy nem borult el –, és arrébb húzta az ágakat, és egy szundikáló babát pillantott meg. Nagyon meglepődött, és még ki is józanodott.

Kissé aggódva körülnézett, hátha lát valakit a környéken, de rajta, és a kicsin kívül senki nem volt körülöttük. Végül a karjaiba vette a babát, és folytatta az útját hazafelé.

Otthon óvatosan nyitotta ki az ajtót, majd belépett a babával. A testvérei még ébren voltak, és kíváncsian néztek ki a nappaliból, mikor megérezték a baba illatát.

– Kol, te hoztál magaddal ilyen fura... Ez egy baba. Miért van nálad egy baba? – kérdezte Klaus.

– Itt találtam nem messze a bokrok közt. Mit kellett volna tennem? Csak úgy ott hagyni?

– Egyáltalán nem – lépett oda hozzá Rebekah, kivette a kezéből a babát, és elkezdett hozzá gügyögni. – Jaj, de kis cuki vagy. Hogy hagyhatott bárki is téged magadra?

Eközben Rebekah felfelé sétált a lépcsőn, a három bátyja pedig meglepődve nézett utána.

– Elvette a babát – pislogott maga elé Kol.

***

6 évvel később...

T/N azóta is a Mikaelson családnál cseperedett, és nagyon jól érezte magát a testvérekkel. Mindannyian igyekezték kicsit a saját képükre formálni. Elijah megszerettette vele a könyveket, és normális kisgyerekhez képest majdnem két évvel hamarabb tanult meg olvasni. Klaus rajzolni és festeni tanulta, imád Rebekah-val vásárolni, és persze megviccelni a családját, mint Kol.

Egyik nap épp a nappaliban rajzolgatott, a dohányzóasztalnál ülve, a családtagjai pedig épp őt figyelték, miközben az italukat fogyasztották.

– Picúr, kit rajzolsz? – kérdezte reménykedve Kol. – Aput?

– Nem – rázt a fejét a kislány. – Klaus bácsit.

Erre Kol tátogni kezdett, mert nem tudta, mit kéne erre mondania, majd végül kiitta az utolsó kortyot a poharából, és el is tűnt a nappaliból.

– Miért szaladt el apa? – kérdezte T/N meglepetten. – Megbántottam?

– Kicsit zavarja, hogy őt még nem rajzoltad le – ült át mellé Klaus.

– Mert nem tudom, hogy rajzoljam le szépen...

– Azok is szépek, amiket rólunk csináltál – mosolygott Rebekah.

– De az övét akarom a legszebbre.

– Szeretnéd, hogy segítsek, hercegnő? – kérdezte tőle Klaus, mire T/N szaporán bólogatott.

***

Estére a rajz tökéletesen kész volt, és Kol addig se bújt elő a szobájából.

– Na, most menj, és add oda apukádnak – mosolygott rá Klaus.

T/N boldogan szaladt Kol szobájához, és benyitott.

– T/N, mi a baj? – ült fel aggódva.

– Tessék. Ez egy rajz rólad.

– Nem kellett volna csak azért lerajzolnod, mert mondtam – ültette fel maga mellé Kol.

– De eddig is szerettem volna. Csak azt akartam, hogy ez sikerüljön a legjobbra. És Klaus bácsi segített – mosolygott szélesen.

– Nos, valóban gyönyörű rajz lett. Köszönöm, drágám – ölelte magához, majd hatalmas puszit adott a lánya feje búbjára.