Az Éjszaka Ölén

19

Nem sokkal később az Éjjeljáró szó nélkül magunkra hagy. Talán tényleg ételért megy, talán nem. A lényeg, hogy kicsivel könnyebben lélegzem megint, most, hogy már nem tornyosul fölém.

- Kíváncsi vagyok vajon mi lehet a neve... - merengek a plafont bámulva miközben a kis lustaság oldalát bökdösöm, hogy leszálljon végre a torkomról.

Felháborodott nyafogásba kezd, de nem tágítok úgyhogy végül kelletlenül lecsusszan rólam.

- Bocs haver, de majd szét durranok!

A dolgom elvégezte után pedig elkezdem felfedezni a házat.

Rendkívül jó állapotban van, pont mint amilyennek kívülről látszott úgyhogy az első dolgom, hogy ruhát kerítek magamnak.

Úgy tűnt, hogy régen legalább hárman laktak itt. A két hálóból az egyik sajnos egy kisfiú szobája volt úgyhogy azt ha tehetem inkább messziről elkerülöm. A szülők szobájában viszont szerencsére találok közel a méretemhez melegítőket meg tiszta pulcsikat.

Nem úgy tűnik, hogy sietve távoztak volna. Talán nyaralni voltak amikor történt? Nem fontos... igyekszem nem mások lehetséges sorsán rágódni ha tehetem. Elég a magam baja!

Kell egy kis idő, de felfedezem a gyógyszeres szekrényüket is és áldom bármilyen hipochonder is lakott itt, mert meglehetősen nagy az arzenál. Gyorsan ki is pattintok egy-két fájdalomcsillapítót és leküldöm a maradék üdítőmmel. Inkább meg se nézem, hogy lejártak-e a pirulák. Elvégre nem mintha volna lehetőség válogatni, csak remélni lehet, hogy nem árt és ennyi. Talán még mindig jobb, mint a semmi.

Ezek után ismét a konyhában matatok és a különböző fiókokat, szekrényeket és rekeszeket fésülöm át étel reményében. Fűszereket, bio mártás alapokat és egyéb száraz élelmiszert persze találok, lisztet sót sőt még cukrot is, amibe rögtön belenyalok. (A hajnali csokikat leszámítva nem jutott hozzá a szervezetem már nagyon régóta.) Viszont a többiből nincs túl sok minden. A hűtőt nem merem kinyitni, mert bármit is hagytak benne, már rég az enyészeté lett és a bukéja még csukva is kellemes. Pár halálra ítélt, szétrohadt, fonnyadt hagyma, répa és mumifikálódott krumpli is előbukkan egy kevés száraz tésztával egyetemben. Még a luxuscikknek minősülő kávéból is találok pár csomaggal, de mindez víz nélkül nem sokat ér.

Ivókutat persze találtam, de a jó öreg ballonos helyett hálózatra csatlakoztatott volt és mivel víz semelyik csapból sem jött ez is kicsivel volt csak több mint haszontalan porfogó.

Sajnos a lakók kifejezetten nem szerethették a konzerveket. Biztos a hipertudatos vásárlók közé tartoztak, vagy nem tudom, de egy szem májkrémet vagy tonhalat, de még kukoricát se találok úgyhogy a frusztrációm hamar az egekbe szökik.

Kínomban a garázslejáró felé masírozok hátha odalent tartottak minden dugi kaját, de amikor leérek meglepetten felszalad a szemöldököm.

- Hát mégse volt olyan érintetlen minden... - dünnyögöm a kibelezett szoba láttán.

A kocsinak se híre se hamva és minden üres, a szekrények, polcok, amit csak mozdítani tudtak minden. Még kifejezetten szerszámokat se látok. Nem nagy a hely így gyorsan átvizsgálom de sajnos nagyon alaposak voltak, egy árva rizsszem sincs begurulva a szekrények alá vagy ilyesmi.

- Francba. - nyögöm ahogy kiegyenesedem és végig ropog a gerincem.

Felpillant rám a kissárkány és érdeklődve csiripelő hangot ad, mire én felsóhajtok.

- Ez is bukta Töki.

Legalább belülről ki tudom nyitni a garázskaput és könnyedén feltornázom a plafonra ahol beakad a tartójába. Majd mint aki vereséget szenvedett leülök a földre a kijárattal szemben.

Megint esik, pedig tegnap nagyon szép idő volt. Kifejezetten kellemes, a napon már egész nyárias volt. Alig várom már a meleg évszakot, nem kell a sok réteggel bajlódni és a növények is szépen gyorsan nőnek. És ha sűrűn esik még a hőség is elviselhetőbb, bár a páratartalom gyilkos tud lenni...

- Várj! Esik?! - szinte azonnal talpra vergődöm és már rohanok is fel az emeletre. - Baszki de hülye vagyok!

Két perccel később hangos csörömpöléssel csörtetek ki az udvarra, kezemben az összes lábossal, pohárral és bögrével amit fel bírtam kapni egyszerre és felállítom őket a térkövezett kocsibeállóra. Aztán fordulok még párszor amíg ki nem pakoltam mindent létező esőfogót a többi mellé.

Izgatottan vigyorgok és a mosolyom még szélesebb lesz amikor gyors ötlettől vezérelve összekapkodok pár holmit és hamar ismét ott állok egy félig üres férfi tusfürdővel a kezemben és elkezdem lehámozni magamról az átázott ruháimat majd kiállok az esőre.

Iszonyatosan hideg de a tisztaság megéri. Elvégre utoljára még az előző városban tudtam fürdeni ahol nem sokkal utána megtámadtak a rohadt piranha-kutyák és az a monstrum meg akart enni. Meg is evett? Áhh nem mindegy?! A lényeg hogy végre le tudom mosni magamról a szutykot!

Egy ideig még állnom kell az esőn, hogy lemosson minden habot rólam, de amikor végre vacogva megtörölközöm fülig ér a szám. Felöltözöm az előkészített új, száraz ruhákba és bebugyolálom magam egy pokrócba.

Ugyan még sokáig remegek, de sokkal jobban érzem magam és a gyógyszer is hatott a fejfájásomra, úgyhogy nem panaszkodhatom nagyon.

Szerencsére egész délután esik úgyhogy ha nem is túl sok, de valamennyi vizet már tudok inni egy-két órán belül, de mivel még van egy kis üdítőm inkább az első pár korty vizet arra használom, hogy egy kis fogkrémmel meg valamelyik régi fogkeféjével lemossam a fogaimról azt a szörnyű ízt és lepedék réteget amit már legalább egy fél napja szopogattam.

Megkönnyebbülve dőlök le a kanapéra és nyújtózom. A délután folyamán sokszor törtem a fejem, hogy hogyan tudnánk rendesen kommunikálni az Éjjeljáróval, de a papír és toll kivételével nem jut eszembe sok jobb lehetőség. Tudtommal nem beszéli a nyelvünket és passz, hogy tud-e írni. Valahogy kétlem... elvégre minek szenvedtünk volna eddig akkor? Na de kiderül, azért szereztem papírt meg filcet a gyerek szobájából. De nem fűzök nagy reményeket hozzá.

Közben elmúlt megint valahogy az éhségem úgyhogy ahelyett, hogy azzal tölteném az időt, hogy kaját keresek a környező házakban inkább a kissárkánnyal játszok elkapósdit. Nem tudom, hogy a szörnyimmunitásom végleg odalett-e és az, hogy egy random lény hozzám csapódott ahelyett, hogy taszította volna a jelenlétem az gyanús. Nem merek kockáztatni a legutóbbi után. Pláne így este szürkületben.

Mindenesetre amíg én nagy pakolászásban voltam ő is felfedező útra indulhatott, mert gyorsan eltűnt amikor az esőre kezdtem mászkálni, majd mikor végre leültem újra megjelent méghozzá a szájában egy nagy bolyhos plüss szőrcsomóval. A gyereké lehetett régen, de most a sárkányka tépte, nyúzta előszeretettel és olyan aranyos volt, hogy nem volt szívem elvenni tőle. A kisfiúnak már úgysem kellett...

Eképp játszunk már vagy egy órája amikor feltűnik, hogy alábbhagyott az eső. Kipillantok a résnyire húzott redőnyön.

Már majdnem teljes lehet a sötétség, de én szerencsére még mindig egész jól látok úgyhogy úgy döntök kimegyek, hogy egybe összeöntsem a felfogott vizet és behozzam estére.