Meet me halfway (George Russell FF)

Tizenegyedik

Nagyon rosszul alszom az éjszaka. Folyamatos rémálmok váltják egymást. Egyszer ott állok az utca közepén egyedül, George-ra várva, aki nem jön el. Aztán Dávidot látom a szálloda előtt álló kislányokkal enyelegni, majd hirtelen George feje lesz és egytől egyig végigcsókolja a lányokat. Érzem, hogy fel kell kelnem, ezért megerőltetem magam és kinyitom a szemem. A szobában teljes sötétség van, Leila egyenletesen szuszog mellettem. A telefonom felé nyúlok, ami az éjjeliszekrényen van. Ahogy a képernyőhöz érek, halvány fény világítja át a szobát és némi nyugodtsággal konstatálom, hogy még csak hajnali egy óra van, alig aludtam el pár perce. Ahogy a szemem lejjebb vándorol a kijelzőn egy viber értesítés fogad, amit gondolkodás nélkül megnyitok.

"Ne haragudj, hogy el sem köszöntem. Sosem viselem jól, ha vissza kell zökkennem a valóságba.. Túl jól éreztem magam! Remélem már alszol, szép álmokat, Kamilla, szigorúan K-val. ;) "

Bár a szívemnek jól esik az üzenet, jobban örültem volna ha ezt személyesen hallom tőle, ezért a válaszom csak szűkösre sikeredik.

"Neked is jó éjt!"

Reggel Leilával mindketten tovább alszunk a kelleténél, így a készülődés sietőssé válik. Mire a szálloda éttermébe érünk, hogy reggelizzünk, alig van helyünk. Nem sok minden maradt, amit a tányérunkra pakolhattunk volna, így egy kis rántotta és gofri kerül az enyémre, némi maradék gyümölccsel. Hosszasan pásztázzuk a teret, hogy valahova le tudjunk ülni, mire Lando kalimpáló kezeit szúrom ki. Elmodolyodom és az asztalukhoz megyünk. A tömegen keresztül először csak Oscart és Landot láttam, de ahogy odaérünk, nekünk háttal ül még valaki a hat fős asztalnál. Az egyik üres hely Lando mellett van, azt választom, így vele szembe kerülök.

-Jó reggelt Csipkerózsika! -szólal meg mellőlem és a tányérom felé nyúl. El akar lopni egy gofrit, de a kezére csapok.

-Nem volt elég, hogy tegnap este megetted a chipszünket is? – nézek rá összeráncolt homlokkal, mire a szájához kapja mutatóujját és csendre utasít.

-Ne ilyen hangosan, még Jon meghallja! -gyanakvóan körbenéz a teremben.

-Mit csináltatok tegnap este? – kérdezi George a tányérját kémlelve. Direkt nem nézek rá.

-Tudod, csak pletyiztünk, mint a jó barátnők! – vágja rá Lando elvékonyított hangon.

-Lando abban nagyon jó! – szólal meg Oscar kisfiús mosolya mögül.

-Nem késtek el épp valahonnan vagy nincs valami megbeszélés amin részt kell vennetek? – jó nagyot harapok a gofrimba és várom, hogy a fiúk vegyék a lapot.

-Együtt indulunk, szóval akkor te is késésben vagy! – fordul felém Lando és  ismét a gofrim után nyúlna.

-Istenem! - megadóan felsóhajtok. 

Kettétöröm a gofrit, amiből a kissebbik részt neki adom. Az arca teljesen felvillanyozódik, mint egy igazi gyerek, ezzel legalább be lehet fogni a száját pár percig.

Reggeli után a furgon már vár minket a szállod előtt.  Oscart és Landot két-két kidobó kíséri a kocsihoz, kiosztanak pár autogramot a szálloda előtt kempingezőknek, majd a pálya felé vesszük az irányt. Ahogy megérkezünk Leila a kezembe nyom egy plasztik kártyát, McLarenes nyakbaakasztóval és a lelkemre köti, hogy egy percre se vegyem le a hétvégén. Egészen a bejárátnál állunk meg, sorban szállingóznak át a kapun az emberek. Nem mondanám vészesnek a tömeget, de még csak pályabejárás van és médianap. Mindenféle interjúk készülnek majd a fiúkkal és délután színpadi program is lesz.