Meet me halfway (George Russell FF)

Huszonnegyedik

George egy hatalmas üvegépület mélygarázsában parkol le. Egy pillanatra átsuhan rajtam a gondolat, hogy mi van, ha ide is tinilányok százai követik majd sikítozva, de gyorsan meggyőzöm magam, hogy talán nem egy bútoráruházban keresnék őt először.

-Mi jár a fejedben? – kedves mosollyal az arcán nyitja ki nekem az ajtót és kíváncsi tekintetét rám mereszti. Egyik kezét felém nyújtja, hogy abba kapaszkodva szálljak ki a kocsiból.

-Mi van akkor, ha egy hadsereg rajongóba futunk? -gondolom nem erre a kérdésre számított, meglepettségében a kelleténél nagyobbat ránt a kezemen, így a kocsiból kilépve neki csapódok. Két tenyeremmel a mellkasán támaszkodok meg, ő pedig a derekamba kapaszkodik. Hosszú szempillái megrebbennek, ahogy rám néz, amitől megremeg a gyomrom. Megcsap az az illat, ami állandóan árad belőle, és amit annyira imádok.

Nagyot sóhajtok.

-Majd azt mondom, hogy égetően sürgős dolgom van az új lakberendezőmmel. -kezei lassan csúsznak le a derekamról és egy halvány mosoly kíséretében távolodni kezd tőlem.

A lakberendezőmmel... persze.. mit is gondoltam, mi mást mondana...

Komótos léptekkel követem, a pulóverem ujját a tenyeremben markolászva. A garázsból kilépve egy hosszú, világos folyosón megyünk végig, igyekszem tartani a pár lépés távolságot tőle, ezért időnként hátra néz, hogy követem-e. George ismerősen közlekedik a hatalmas áruházba lépve, egyenesen a kanapékhoz vezet, amik az egész emeletet ellepik. Nagyobb ez a hely, mint egy Ikea. A gazdagok Ikeája... Ahogy végigpillantok az ártáblákon megállapítom, hogy három havi fizetésem is kevés lenne itt egy kanapéra.

-Nos, miss feng shui, melyik tetszik a legjobban? -megfordul a tengelye körül, majd velem szemben áll meg. Hátra tett kezekkel kikerülöm őt, és sétálgatni kezdek a kanapék között. Ő csendben követ.

-Azt hiszem ez menne a személyiségedhez! – egy eszméletlen csúnya, zöld és narancssárga darabra mutatok és azonnal leülök rá. Először úgy tesz, mintha méregetné a bútordarabot, körbe sétál, majd mellém ül. Egyik kezét átveti a háttámlán, lábait keresztbe teszi, szabad kezével pedig fényes, barna hajába túr.

-Hogy festek rajta?

Felpattanok mellőle és a kanapé előtt állva csípőre tett kézzel figyelem őt.

-Mint egy gazdag ficsúr! -halk nevetés szalad ki belőlem.

-Au! Ez gonosz volt! – tettetett sértődés kíséretében azonnal feláll és tovább indul.  – Olyat keresünk, ami azt sugallja, hogy ez az, otthon vagy, itt nyugodtan kényelembe helyezheted magad.

Jesszus, mekkora elvárások egy szegény kanapé felé...

-Mint ez itt? – egy hatalmas világos bézs darab előtt állok meg, ami L alakban húzódik. Kezemmel végigsimítok a puha anyagon és elterülök a hosszabbik részén a plafont bámulva. George egészen közel a fejemhez ül a rövidebb részre, de még így is kényelmesen ki tud nyújtózkodni. Hátradőlve kezeit most is a háttámlán pihenteti, és ahogy lebiccenti a fejét összetalálkozik a tekintetünk. Látom, hogy egyik kezével hirtelen int egyet, hogy húzódjak közelebb. Nem mozdulok, így a fejével is jelez.

Egy pillanat gondolkodás után a sarkaimon megtámaszkodva feljebb tolom magam, így a fejem az ölébe kerül. Ahogy felnézek rá látom, hogy nyugodtan lehunyja szemeit és elégedetten mosolyogva újra hátradől.

-Így már elég otthonos. – motyogja, majd hosszú percekig így fekszünk az áruház közepén. Egy idő után George az egyik kezével a hajamat kezdi simogatni, amitől melegség árad szét a testemben. Imádom, ha a hajammal játszanak. Lassan becsukom a szemeimet és élvezem, ahogy George a hajammal babrál.