Meet me halfway (George Russell FF)

Ötvenhetedik

A fülem sípolásán is áthatol George éles hangja. Charles az arca elé kapja a kezét, hiába kiabálja, hogy nem csinált semmit, George ökle rajta csattan, mielőtt Lando és Max odalépnének. Olyan gyorsan történik minden, hogy fel sem tudom fogni. Leila a hónom alá nyúlva felsegít miközben végig nézem, hogy George hogyan rázza le magáról egy mozdulattal a két pilóta kezét. Lando szinte elesik, olyan lendülettel löki el őt. Max még kapaszkodik a brit fiú egyik karjába, és amíg arra koncentrál, hogy őt is lerázza magáról, erősen hátba lököm őt, amitől Charles mellé bukik.

-Mi a faszt művelsz? -sziszegem a fogaim között, de nem néz rám. Négykézláb támaszkodik, a feje pedig a föld felé lóg. Azonnal Charles-hoz fordulok, aki feltartott kezekkel jelzi, hogy jól van. Lando-val segítünk neki felállni, aztán a két kezem közé fogom az arcát és mélyen a szemébe nézek.

-Sajnálom! – suttogom.

Nem tudom, hogy mit látok a szemébe, de nincs meglepődve. az biztos. Mintha várt volna erre a pillanatra, mintha tudta volna, hogy ez bekövetkezik.

-Jól vagyok, Kamilla, semmi gond. – Sosem hívott még Kamillának...Lassan lecsukja a szemeit, az egyik kezét ráteszi az enyémre, ami az arcán pihen, aztán a földön ülő George felé biccent. – Nektek viszont beszélnetek kell.

Először George-ra nézek, aki már a felhúzott térdein könyökölve a hajába túr, aztán Leilára, Landora, meg mindenkire. De ők értetlenül bámulnak. Én sem értem mi történik. A szőke lány csak biccent egyet, elő veszi a telefonját és hallom, hogy taxit hív. Úgy érzem magam, mintha kiléptem volna a saját testemből, és minden lassítva történne. Csak kapkodom a fejem, látom, hogy Charles felsegíti a brit fiút, aki utána a nyakába borul.

Mire magamhoz térek már az utcán várunk, Lando, Charles és Leila szinte sorfalat áll mögöttünk. George kezei a zsebében pihennek, én pedig magam előtt tördelem az ujjaimat.

-Ezt vedd fel! – barátnőm a kezembe nyomja a vékony kis ruhát, amiben jöttem. Észre vettem, hogy még mindig egy szál bikiniben vagyok. Szó nélkül elveszem tőle, belebújok a ruhába és néma pillantással nézek végig rajtuk, azt kérve, hogy ne kelljen ezt tennem. Nem vagyok erre kész.

-Csak ne öljétek megy egymást, Chéri!

-Ne hívd így! Vagy legalább ne előttem! -George még mindig kerüli a szemkontaktust, a föld fele morog csak.

Túl sokáig állok fél lábbal a taxiban, fél lábbal az utca betonjába kapaszkodva és a barátnőmet kérlelve, hogy legalább jöjjenek velem. De nem teszik. Szinte egyszerre tessékelnek be a kocsi hátsó ülésére. George eldünnyögi a címet a taxisnak, és ha azt hittem, hogy a reggelizős út a legkínosabb, akkor tévedtem. A kocsiban síri csend van, ő elöl ül, én pedig hátul bámulok ki az ablakon a telefonomat szorongatva. Kiszállt a fejemből minden alkohol, túl józannak érzem ehhez magam. Olyan, mintha a legnagyobb félelmemmel kéne autókáznom. Mintha a visszautasítás kigyóként szorongatná a nyakam, én pedig nem tudok ellenállni és lassan megfulladok. A mellkasom nyomni kezd, fémes íz költözik a számba, és érzem, hogy a vér a fülemben dübög. Próbálok egyenletesen lélegezni, de csak kapkodom a levegőt.

-Megállna, kérem? -először a sofőr furán néz George-ra a kérése miatt, aztán bólint egyet, és lehúzódik az út szélére. Úgy tépem fel az ajtót, mintha egy konzerv volna, szinte kiesek a kocsiból és tántorogva lépek fel a járdára, hogy egy padon megtámasszam magam.

A levegő beszorul a tüdőmbe, úgy szorítom a padot, hogy fehérednek az ujjaim. A mellkasom olyan nehéz, mintha rám esett volna egy zongora. Összeszorítom a szemeimet és igyekszem a levegővételemre koncentrálni. Amiko kinyitom a szemeim, látom George árnyékát magam mögött, az utcai lámpák tökéletesen rajzolják ki a közeledő sziluettjét. Egyszerűen csak a két kezem után nyúl, kiegyenesíti a görnyedt tartásom és megölel. Egyik keze a hátamon pihen, a másikkal erősen a hajamba túr. Az én kezeim tiltakozóan pihennek a felsőtestén, de nem tolom el magamtól. Tenyereim alatt érzem a hevesen dobogó szívét, aztán érzem, hogy bent tartja a levegőt. Hat másodpercig, mint mindig, így én is bent tartom.