Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

32.Micsoda?

A mobilom ébresztőjére ébredtem, kinyitottam szemeimet és a szobàmat làttam körülöttem. EZ AZ!!! ÀLOM VOLT AZ EGÉSZ ÉS KI SEM MOZDULTAM A HÀZBÓL VAGYIS A BULIBA SE MENTEM EL! Nagy mosollyal a számon kikeltem az àgyból àm ekkor észrevettem valamit majd homlokon csaptam magam. A buli szettem rajtam van és mindenre tisztàn emlékszem de akkor hogyan kerültem haza? Tudta hol lakom? Vàmpírok léteznek? MIVAN????? Ez túl sok így reggelre. Elrendeztem a reggeli rutinomat majd átöltözve lementem reggelizni, kemény 7:39 van most de a szüleim rég ébren vannak, anya jelenleg készíti a reggelit.
-Jóreggelt!-adtam puszit arcára.
-Jóreggelt, na,hogy telt a buli?
-Hááát........levertem táncban TaeYeont.
-Biztos az igazi szüleidtől örökölted a ritmus érzéked-kuncogtunk.
-Mi olyan vicces drágáim?-csatlakozott hozzánk apa.
-Csak a buliról-legyintettem,mindent elmeséltem kivéve azt a bizonyos részt kihagytam. Még a végén azt hiszik, hogy bedrogoztak a bulin vagy kitudja mire gondolnának. Tanultam, felvettem a középsuli egyenruhámat majd indultam a suliba 12:30-kor, a suliba vezető úton folyton hátranéztem már keztem azt hinni,hogy megzakkantam. Nézelődtem kicsit útközben majd a távolban megláttam ŐT!!???

Elővettem a telómat és azzal foglaltam el magamat, idegesen,gond nélkül mentem előre. Már keztem megnyugodni majd nem bírtam magammal és hátrakukkolva kerestem tekintetét amit meg is találtam, ENGEM FIGYEL?WHAT A??? Előre fordultam és szószerint Maratont nyerhettem volna olyan gyorsan futottam, még tornából is kaphatnék kiemelő jegyet. Az egész suliidő unalmasan + fárasztóan telt, estére lehült a levegő de én hülye ha süt a meleg nap délután akkor minek dzseki, HaNeul féle logika.
Rázkódva sétáltam hazafelé mikor két kar megragad és beránt valami régi,rozoga házba, becsukódott magától az ajtó. Gyengéden a falnak támasztott de nem olyan durván mint a tegnapi fickó hanem szépen finoman amíg utat láttam kapálóztam,rugdostam de semmi. Lefogta két csuklómat, hallottam + éreztem amint veszi a levegőt,erőt véve magamon felemelem tekintetem és szemébe néztem ő pedig elmosolyodott.
-Szia!-most akkor mivan?
-Megakarsz ölni?-kérdésemre furcsállóan nézett.
-Mégis miről beszélsz? Eszemben sincs, Yoongi vagyok.-kissé lesokkoltam-és te?
-HaNeul-böktem ki nehezen, kérnem sem kellett elengedte a csuklómat.
-Örvendek HaNeul, remélem nem sokkolt le a tegnapi.
-Durván lesokkolt! Tudod hol lakom? Te vittél haza? Micsoda??!?
-Nanananana,egyszerre egyet ha lehet, igen hazavittelek, nem volt nehéz kitalálni. Lefektettelek, betakartalak és már ott se voltam.
-Vámpír vagy és vérrel táplálkozol, szerencsére csak a ti fajtátok van a világon-nyugtattam magam.
-Nem igazán, sokan vagyunk természet feletti lények.
-WHAT A ÓMÁJGÁD MY HEART IS, ÓMÁJGÁD!!!-kiakadtam de szó sincs rá mennyire.
-Nyugi,nyugi,nyugi ember nem foglak bántani vagy akármit csinálni veled.
-Akkor mit akarsz? Miért húztál ebbe a nemműködő házba?
-Egész nap figyeltelek és vártam amig a Szurokfű eltávolodik a szervezetedből,így ha akarod a tegnapi történteket elfeledtethetem veled, 2 másodpercbe telik.
-Elfelejthetem az egész rémisztő,vért,vámpírt stb stb cuccokat?
-Pontosan.
-Kérlek....megteszed?
-Akarod?-bólintottam-most a szemedbe nézek,nem fog fájni vagy ilyesmi csak nyugodtan lazulj el.
Két kezébe vette arcomat, az érintése bepöccintet valamit, csak én érzem úgy vagy tényleg nagyon meleg lett? Valahonnan felgyült egy érzés, megakarom csókolni de még első csókom sem volt. Mélyen a szemembe nézett majd szemei vörösbe borultak, nem birtam tovább és a hangos gondolkodásom átváltott kicsit hangosabbá.
-Mondták már mennyire szép szemeid vannak?-szám elé kaptam a kezem és kicsit eltávolodtam tőle.
-Téged nem lehet megszugerálni.
-Ez mit is jelent?
-Hogy megmaradnak az emlékeid, Yuminál is ez volt.-túrt hajába.
-Ki az a Yumi? A barátnőd?-komolyan féltékenykedem? Mi a csoda van velem?
-A barátom felesége, mikor még ő is Halandó volt, nem lehetet megszugerálni mivel egy ősi boszi lezárta bűbájjal az elmélyét.
-Akkor engem is valaki ,,lezárt,,?-rajzoltam ujjaimmal az idéző jeleket.
-Megkérdezhetjük. Gyere.-nyitotta az ajtót.
-Neharagudj de nem ismerlek + hazakéne mennem mivel lejárt a mai suliidőm.
-Elmondod nekik, hogy hetedik órád is van.-megvonta vállát majd levette dzsekijét.
-Mire készülsz?-a legrosszabbra gondoltam.
-Tessék-nyújtotta felém-mindjárt összefagysz, a vámpírok nem fáznak.
-K-köszönöm-felvettem a dzsekit ami kb 1 vagy 2 számmal nagyobb de árad belőlle a melegség és az illata. A táskámat hátamra vettem, kezeimet a dzseki zsebeibe rejtettem majd Yoongival elindultunk, olyan 10 perc alatt oda is értünk valami se nem nagy de egyben se nem kicsi házhoz ami még furább, hogy mikor beléptünk, a nappalira hasonlított egy ókori csodás kastély belsejébe. Odavagyok a történelemért de ez sokkalta csodâlatosabb szinte óràkig elnézegetném.
-Azok régi könyvek?-ugrottam az aprócska könyvespolchoz.
-Nenenenene-az aprócska könyvespolc elé ,,spintelt,,?
-Ez mivolt? Villàmlépés?
-Nagyon vicces, ezek értékes kézzel írt naplók. Halandók nem érhetnek hozzà. Ülj le szépen a kanapére vagy àllj ahogy neked tetszik csak ezekhez-mutatott a naplókra-ne érj hozzà kérlek, csak két perc és jövök.
Bólintottam majd el is hagyta a nappalit, életem legrosszabb döntése volt kivenni egy naplót a könyvespolcról de észre sem lehet venni, kinyitottam a közepénél. Csak két sort olvastam el belőle:
,,Hiànyzik,minden egyes nap csak arra tudok gondolni, hogy jol van,mindene megvan,boldog? Biztos igazi kisasszonyà cseperedet.,,
-HOSEOK!!!-a hang túl messziről hallatszot ezért gyors visszaraktam a helyére és a kanapéra ültem. A léptek egyre csak közeledtek majd egyszeriben 5 fiú sétàlt a nappaliba engem bàmulva ami nagyon zavart majd Yoongi és egy pàr összekulcsolt kézzel. Felàllva meghajoltam.
-Kérlek mond gyorsan, Mina megöl ha nem érek hozzà fél óràn belül-tette karba kezeit a szőke hajú fiú.
-Nekem Ainahoz kell mennem.-túrt hajàba a barna haju fiú.
-Meghallgatnàtok végre?-Yoongi mikor került mögém?
-Kérlek-percre pontosan mondta a két fiú.
-Meséltem nektek ma a tegnap esti vàmpír ölésemről-kezeit vàllamon pihentette-őt akarta megölni.
-Akkor miét nem feledtetted el vele?-àllt a kanapé mellé a fekete haju fiú.
-Nem birtam megszugeràlni mert azt hittem Szurokfűt szed. Vàrtam amig kitisztul a szervezetéből és a beleegyezésével megpróbàltam.-miért érzem azt, hogy minden felől elàraszt a hideg? Még Yoongi hangjàtól is.
-És?-kortyolt poharàba a màsik barna enyhén vilàgosabb haju fiú.-hol itt a gond?
Yoongi kezei a csípőmön ragadtak, talán azt hiszi elmenekülök amint kimondja?
-Szurokfű nélkül sem lehet megszugràlni.-a pàr nagy szemekkel nézett ràm-és csak egyvalaki volt közülünk meg nem szugeràlható Halandó.
-De azt csakis ősi boszi zàrhatja le az elméjét.-biztos ő az a Yumi akiről Yoongi mesélt.
-Neki nem kellett, nincs a hàzukban ősi boszi + a szülei semmit nem tudnak a természet feletti lényekről.-magyarázta Yoongi-mikor még Halandó voltàl neked volt zàr az elmédben.
-Àlljon meg a menet-szóltam közbe, valami nagyon nem stimmel-ti mind vàmpírok vagytok? Nem csak Yoongi hanem mindenki ebben a szobàban?
Mindenki bólintott, EGY VÀMPÍROKKAL TELI HÀZBAN VAGYOK, TERMÉSZET FELETTI LÉNYEKKEL! Ez nekem túl sok, azt hiszem mindjàrt elàjulok ami meg is történt, valami bűzös illatra lettem figyelmes és azonnal kipattantak a szemeim.
-Fújjj, mi ez a szag?-legyeztem a levegőt.
-Mondtam én, hogy ne dobjuk ki ezt a növényt-vigyorgot Yumi szerelme gondolom-minden okay?
-Ti kik vagytok?-teljesen sokkot kaptam.
-Okay-hajolt kicsit közelebb-megpróbálom elfeledtetni az emlékeidet.-mondta Yumi szerelme majd szemei vörösbe borultak, farkasszemet néztünk.-bârcsak itt lenne a tanàcs-nézett a többiekre.
-Hova is mentek pontosan?-vonta kérdőre a szőke fiú.
-Egészen Franciaorszàgba, felhívom őket, hogy minnél előbb utazzonak vissza.
-Ne!-esett ki a számom-nem akarok meghalni főleg nem vàmpírok álltal szóval ha nembaj én mennék is haza és elfelejteném magamtól ezt az egészet.
-Nekem nagyon ismerős ez a beszéd stilus valahonnan.-gondolkodott a barna haju fiú-én JungKook vagyok, ő NamJoon,TaeHyung,Jin,Jimin,Yoongit ismered és a becses pàr Yumi és Hoseok.
-Csak szólitsatok Ha-nak-csakis TaeYeon szokott igy becézni.
-Nem lehet,hogy félvér?-kérdezte Jin.
-Az lehetetlen, tudod mennyi félvér van ebben a vàrosban? Csakis egy, a mi.........lànyunk-köpni nyelni nem tudtam, azt sem értem miről beszélnek.
-Vàrjunk csak, nektek van egy lànyotok? Dehàt vàmpírok vagytok.-ezt a logikàmat.
-Halandó voltam mikor megszültem, ha egy vàmpír erős érzelmeket tàplál valaki iránt màrmint egy Halandó irànt akkor igenis lehetséges.-magyaràzta Yumi.-Igen de a részleteket hagyjuk.
-Talàn ismerem-ajànlottam a segítségem.
-Nem, jobb ha nem tudjuk. Ő az első félvérek között van, ha a többi természet feletti lény megtudja + az apàitok-utalt a fiúk apjàra.
-Akkor többet ér ha ebből kimaradok.-màr keztem is hàtràlni àm valaminek vagy valakinek nekimentem hàtramenet.
-Talàn félsz?-felnéztem, Jimin hogyan került mögém, az előbb még a kanapénàl volt.
-Szószerint paràzok.
-Nem kell ide a tanàcs, kis vér és màr mindent tudunk-türte jobb karjàn fel a pulcsija ujjàt TaeHyung.
-Szabad?-nézett Jin Hoseokra.
-Ezt inkàbb tőle kérdezzétek-ajànlotta Hoseok.
Kb minden szempàr ràm szegeződött, most akkor mit is kéne mondanom?
-Megkóstolhatnànk a véredet? Csak egy harapàs és minden kérdésedre választ kapsz.-elgondolkodtam NamJoon ajànlatàn, minden kérdésemre megkapom a választ?
-Csak ne öljetek meg-levettem Yoongi dzsekijét és a kanapéra szépen elhelyeztem majd nyakkendőmmel kekeckedtem.
-Ha, a csuklód is jólesz. Hiszen nem akarod, hogy megöljünk-mondta JungKook. Feltürtem az egyenruha jobb ujjàt majd keztem magamban imàdkozni,hogy ne fàjjon.
-Lazulj el-tapogatta csuklómat JungKook.-ha nem lazulsz el eléggé, iszonyatosan tud fàjni közben és utànna is. Neked nincs főered a karodban?
-Nincs?-meglepődtem,hiszen ember vagyok és minden embernek van főere mindkét karjàban.
-Nem találom, hàt ezt nem hiszem el, pedig a könyököd alatt làtszik aztàn mintha eltünt volna. Biztos mélyen van, esetleg a màsik csuklódat kérlek.
Ugyanúgy feltürtem az egyenruhàm bal ujjàt majd azt is elkezte tapogatni mikor a két ujja egy bizonyos helyen megállt.
-Itt a főér,okay. Mehet?-bólintottam, màr eppen kezte volna de közbeszóltam.
-Ugye nem fogok elvérezni vagy ilyesmi? Hiszen a főerembe harapsz majd.
-Nem olyan mély lesz a sebecske,hogy elvérezz és ne aggódj van kötszer.
Próbáltam ellazítani a karom majd éles,marós fàjdalmat éreztem csuklómon, a sikítàst visszafolytva türtem a 2 màsodperces fàjdalmat. Epp,hogy ràtette a sebtapaszt valami nem stimmelt az arcàval, mint akit leszidtak a sàrgaföldig úgy nézte a csuklómat.
-Kook, mi a diagnózis?-viccelődött Jin.
Nagy szemekkel rámnézet majd öklendezve kihànyt valami vörös cuccot a padlóra. Automatikusan leguggoltam mellé és àtfogva a testét a gyomrànàl keztem maszírozni, elméletileg ez segít ilyen esetben.
-Bakker Kook, jól vagy?-vettek körül minket a többiek. Megértően kissé véres ajkakkal elmosolyodot majd felmutatot egy ,,LIKE,,-ot.
-Primàn, a legjobb gyomortisztítàson vagyok túl. 0 a vércsoportod?-félve bólintottam-ütős, csíplek kiscsaj de màr van dràgàm.
-Neked megàrtott a vérem-àllapítottam meg.
-Szó sincs róla, egyetlen egy Halandó vérét sem dobtam ki, eddig.-felegyenesedett majd a kicsit nagy vérfoltra nézett-ezt felmosom de gyorsan.
-Segítek-ajànlottam.
-Nem kell édesem-csuklott egyet JungKook-eltudom magam is intézni-elintult az egyik irànyba de majdnem elesett, úgy megindult mint mint aki leitta magàt.-Tündi-bündi, mondtàk màr mennyire sexy-n àll a vörös?
-Te részeg vagy?-Yoongi elméletére én is gondoltam.
-Nagyon is józan-vigyorogva megvillantotta fogait.

-Akkor mi a csuda van veled?-ràzogatta Jin.
-Nem is tudom. Ha, nincs kedved borozni gyertyafényben?-Yoongival egymàsra néztünk, levettem kis fàjdalom kiséretében a sebtapaszt és felé nyújtottam.
-Nem tudom de biztos a véremnek köze van hozzà.
-De ha így végzem kijózanítasz.-bólintottam, majd ismét àtérezve a fájdalmat sokkal erősebb volt mint JungKook. Visszatapasztotta a sebtapaszt és csak figyelt. Belőle nem jött ki, bàris azt hittem amig vele is ugyan az történt mint JungKookkal.
-Neked milyen véred van?-mint aki egy kőkemény piàt ivott.-Wao, hát ez nagyon erős.
-Ilyen erős?-csuklott JungKook.
-Nem vagy semmi kiscsaj.-àllapította meg Jimin.
Kisebb beszélgetések utàn és JungKookot kijózanítvak, Yoongi hazakisért. Felvettem a dzsekijét majd útnak indultunk.

(Sziasztoook! Mivel elkezdődött a suli, így csak meglehet késő esténként fogom hozni a részeket, remélem elfogadjàtok. A helyesíràsi hibàk miatt előre is bocsànat. Remélem tetszeni fog ez a rész is. A véleményeteket nyugodtan írjàtok meg Commentbe)

DREAM TO LIVE!