34.Megőrülve.

1.3K 71 2
                                    

-HaNeul,hallasz?
Yoongi aggódó, rémült hangja ébresztett vissza a valóságba, a fájdalom megszünt. Mi történik velem?
-Sajnálom, én nem tudom mi volt ez.
-Nem kellett volna eröltetnem-mikor felsegített hirtelen villàmlott és dörgött, mire ràeszméltem màr Yoongi karjai közé bújva talàltam magam. Gondoltam gyorsan elválok tőle nehogy valami férreértő legyen. Elakartam válni ám két gyengéd keze hátamon pihenve tartott abban a pózban. Najó, ez nagyon férreérthető de lágy és meleg kezei felkeltik bennem újra a vágyat, megakarom csókolni viszont nem merem. Olyan mint egy nagy maci, nagy és meleg macika. Yoongi maci, de cuki. Hova rakod az eszed HaNeul??!!?!
-Félsz a vihartól?-hangja csenget fülemben.
-Kiskorom óta, de most aludnom kell, holnap suli és eléggé késő van.-lassan elváltam tőle de akár karjaiban is aludnék legszivesebben.
-Na igen, vigyázz magadra és éld az életed ahogy a többi ember.
-Mért nem törlöd ki az emlékeimet olyan erőszakkal mint azzal a fickóval?
-Két verziója van az adotságomnak, puha és durva. A puhát csak Halandókon használom mivel a durva módszerem Halandón 2 másodperc és mehet a koporsóba.-sóhajtott.
-Ohw, sajnálom-ültem lehajtott fejjel az ágyra.
-Ugyan, nincs miért bocsánatot kérned-mosolygot majd összekócolta a hajamat.
-A HAJAM!!!
-HaNeul baba, ennyire finom lányka vagy?-és mégjobban összekócolta a hosszú hajamat, már a pofámba lógtak a kócos tincsek.
-Yoongi!!!!!!!
-Igen baba?-szorosan mellém ült.
-Ha, Hanak becéznek.-a ,,baba,, kezd kicsit az idegeimre menni.
-Kicsi vagy mint a baba.
-Nem vagyok kicsi!-ugyan ezt mondta kb a kislány is a temetőben Hoseoknak.
-De az vagy!
-Nem, te vagy túl magas-a beszólásomon mindketten kuncogtunk.
-Te vagy alacsony-megint kócol.
-Kérlek hagyjd abba, tudod mennyi ideig tart kifésülni ilyen hosszú hajat?
-Mért? Milesz ha nem hagyom abba?
-Sikítok.
-Nyugodtan, a szüleid elmentek munkába.
-Hiszen ma szabadnaposak!
-Nem igazán.-hátrapillantottunk az ablakra,szakad az eső.
-Jobb lenne ha itt maradnál, szárazon nem úszod meg az tuti.-nem hiszek a szavamnak, azt kértem maradjon itt? Anyám!
-Terhedre lennék, észre sem veszed és szárazon hazaérek.
-Akkor visszaadom a dzsekidet-huh, ezt megúsztam. Nagyban kinyitottam a gardróbomat és keresni keztem a dzsekijét.
-Nyugodtan tartsd meg.
-Még csak az kell, hogy megfázz-miket beszélek??????
-A vámpírok soha nem lesznek betegek. Ahogy a vérfarkasok sem, tényleg nem iszol Szurokfűt vagy Szurokfű teát?
-Azt sem tudom milyen növény vagyhogy hogyan is néz ki.
-Még soha?
-Soha-mindig a gardrób ajtaja előtt állok és észreveszek egy dolgot ráragasztva az egyik patikámra. 100% TaeYeon műve, egy óvszer van ragasztva a PATIKÁMRA!!!
-Valami baj van?-pillantásomat rávezettem. Mit keres a gardróbomban lévő patikámon egy óvszer?
-Minden a legnagyobb rendben-becsuktam a gardróbomat.-apropó, mikor megmentettél attól a vámpírtól anno az első találkozásunkor vagyis tegnap, mit tettél a testével? Mert tuti,hogy nem hagytad ott.
-Elástam egy régi temető közelében ami itt van nemmessze a városban.
-Ohw, és mikor lettél......-kerestem a megfelelő szót.
-Természet feletti lény?-bólintottam.-nos, az úgy volt-az ágyban fekve hallgattam történetét a háborúkon,mészárlásokon,veszekedéseken át még továbbról, az álmáról amit apja miatt feladott. Észre sem vettem, hogy amig mesélt lassacskán elnehezedett a szemhéjam majd ellnyomott az álom.

*Reggel*
Hangos dörgésre ébredtem fel ami kintről jött, vihar van. Homlokomra csaptam, basszus, Yoongi mesélt én pedig bealudtam. Mekkora egy szemétláda vagyok. Kicsit beleástam a tegnapi halucinációmba, támadt egy ötletem és gyorsan leszaladtam a nappaliba hátha anyát vagy apát fülöncsípem.
-Anya-a nappaliban kávézott,úgytűnik apa még alszik, leültem mellé-tudod, tegnap megtudtam hol is vannak a szüleim eltemetve és baj lenne ha ma nem mennék suliba? Szeretnék mellettük lenni kicsit,hiányoznak.
-Ezt könnyen elintézem az osztályfőnököddel,tudom és megértem mennyire fáj, hogy nem nevelhettek fel téged, csodálatos kislányuk van,nagyon szerethetnek. Remélem úgy neveltünk mi ketten ahogy a szüleid akarták-simogatta vállamat.
-Köszönöm-szorosan magamhoz öleltem,éreztem rózsa parfümjét. Csodálatos szülők. Felöltöztem, kivasaltam a hajamat ami kb a legutolsó burdámig ér.

Vérbe folyt szerelem [Befejezett]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora