Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

43.Megtehetném

*HeNeul szemsz*
Több héten àt suli mellett màst sem csinàltam csak a szüleimmel voltam, sokat beszélgettünk,jàtszottunk egyszóval próbàltuk bepótolni az elmaradt 15 évet. Leírhatatlan érzés a szüleimmel lenni de valami még mindig ott ólàlkodik a szívem mélyén, hiszen Yoongi akkor bevallotta,hogy szeret és ezzel csak erősebb lett a bennem élő cérna. Talàn beszélnem kéne vele az érzéseinkel kapcsolatban hiszen hiànyzik.
-Apa,lepihenek kicsit.
-Rendben,esetleg kell valami?
-Nem,köszönöm. Jóéjt.
-Szép àlmokat hercegnőm-pusziltak homlokon majd felmentem az emeletre àm mikor benyitottam a szobámba kissé meglepődtem. Yoongi kifelé bàmult az ablaknàl a tàjat szemlélve, becsuktam az ajtót ezzel magamra vonva a figyelmet.
-Sajnálom,nem is zavarok tovàbb-màr eppen ment volna az ajtó felé de nem hagyhattam.
-Tényleg igaz? Amit akkor mondtàl-a kérdés hallatàra megdermedt.
-Sosem hazudnék a baràtaimnak, főleg nem annak a személynek aki fontos számomra.-kézfejét a kilincsre emelte.
-Kérlek ne!-fordultam az ajtó felé.
-Hhmm?-fordult felém,kezeit pulcsija zsebeibe rejtette.-Szeretnél valamit esetleg?

-Rég nem beszéltünk-leültem az àgyra és megpaskoltam mellettem az üres helyet-leülsz?-törökülésbe vàltottam mikor kényelmesen leült velem szembe.
-Hogy érzed magad a szüleiddel?
-Leírhatatlanul fantasztikusan. Olyan régen beszéltünk, mi a baj? Minden okay?
-Persze,persze. Minden laza.
-Hol maradt a ,,Ha baba,, becézés?-hogy kicsit felvidítsam a haját összekócoltam.
-Hey!!!!!-igazította a haját.
-Yoongi maci!!!!!-a megnevezésére kissé durcin nézett felém, a mobilja pont a hátsó zsebéből kissé kilóg, ha valahogy kitudnám venni és kicsit megkergetni.
-HaNeul légy olyan szives és vegyél vissza.
Támadt egy ÖTLETEM!!! Erősen a szemébe néztem és lassan közelebb és közelebb hajolok hozzá, a kezemet pont telója mellé helyeztem, vártam a megfelelő pillanatra. Csakis a szemembe nézett majd ajkaimra és újra szemembe.
-HaNeul, kérlek ne.-márcsak 5cm választja el ajkainkat.
-Kérlek csukd be a szemed-kérésemre becsukta, itt a remek alkalom. Óvatosan futás kezdésbe helyeztem magam és kihúztam telóját a zsebéből majd futásnak eredtem.
-HANEUL!!!!!-hallottam hangját, egészen le a konyháig szaladtam ahol a ,,nagyim,, teát készít.
-Hol tudok elbújni?
-Pontosan miért is szivem?-amint kimondta már hallottuk is Yoongi hangját-Mit csináltál?
-Visszahozom a régi Yoongit-mutattam a telefonját.
-Kis huncut, akár az anyád-kuncogott.
-Szóval itt vagy-fordultunk az ajtó felé-visszaadnád?
-Öööömm......nem?-mosolyogva hátráltam picit, a telefont a hátsó zsebembe csúztattam.
-Esmeralda, kérlek.
-Hiszen ő az unokám, nem vehetem csak úgy el.-felém fordulva kacsintott, szerizlek nagyi. Kiment a konyhából kettesben hagyva minket.
-HaNeul-közeledett felém-kérem vissza.
-Nem Yoongi maci.
-Ha baba!-na végre.
-Mit kapok ha visszaadom?
-Ne copy-z Ha baba, vagy azt akarod, hogy finomkodjak?
-Felőlem durvázhatsz is.-próbáltam kissé perverzen mosolyogni.
-Jolvan, te akartad-annyira közel jött,hogy csak egy lépés választott el egymástól. Tovább lépett mire ösztönösen hátráltam csakhogy a fal megállított így hátravetve a kezemet védtem a telefont. Jobb kezét a falnak döntötte, SZÁNTÁMÁRÍJÁÓMÁJGUDNESZ!!! Túl közel van szinte érzem a lehelletét,illatát és maga a melegséget is. Szemei teljesen az enyémbe fúródnak, azok a sötét fekete szemek totálisan elvarázsoltak Wonderlandba. Az álmodozásból kizavart Yoongi keze ami egyre csak közeledett a hátsó zsebemhez. Gyorsan kikaptam a zsebemből és biztos helyre csúztattam a melltartómba, hiszen oda tuti nem kerülne a keze.
-Kérlek szépen-mind két kezét a falnak támasztotta ami felkelltette bennem a vágyat, hogy megcsókoljam. Mivan?Megcsókoljam?!??
-Ti már megint kettesben?-Jin hangjára megdermedtünk, felé fordult Yoongi.
-Szó sincs róla, elvette a telómat-szúrósan rámnézett.
-Én aztán semmit nem vettem el-kacsintottam,hogy Jin észre ne vegye majd elsétálva mellettük felrohantam a szobámba ahol elővettem a telóját és az ágyon hasra feküdve kutakodtam volna a telójában csakhogy jelszóval védett. Pizsibe öltöztem majd az egyik zsebébe Yoongi telóját csúztattam amig hasra fekve az ágyamon a sajátommal foglalkoztam amig kissé elnyomott az álom. Két puha kéz érintésére ébredeztem.
-Anya, még este van.-húztam volna fejemre a takarót de nemigazán sikerült. Mivel ferde vonalban feküdtem az ágyamon ezért hallottam ahogy a párnámat felemelik majd visszahelyezi.
-Anya! Nem rejtegetek semmit-nagy nehezen felültem majd megdörzsölve a szemeimet a sötét alak arcát nagy nehezen de megláttam-Yoongi?!
-Igen Ha baba és ha nem zavar kérném vissza.
-Mit is?-olyan kómás vagyok,hogy komolyan nem értem miről van szó. Kezével mutatta a ,,telefon jelet,, szóval végre leesett.-Jaaah-azért belegondolva mégsem volt vicces amit tettem, a zsebemben nem volt ami azt jelentette, hogy a gardróbomba rakhattam mikor mentem mosdóba.-A gardróbomban van, egy pillanat.
-Siess ha lehet.-még ő az ágyon feküdve várt addig kinyitottam a gardróbomat és a telómmal fényt kreálok mivel kedvem sincs felkapcsolni a lámpákat.
-Amúgy bocsánat amiért csak heccből elvettem a mobilod-hova rakhattam?
-Nincs semmi baj csak a ,,hecceket,, visszaadom néha.
-Meg is érdemlem, ilyen nincs-fogtam a fejemet.
-Nane! Azt ne mond, hogy nem tudod hova raktad.
Megtapogattam a zsebeimet de nincs, gyors az ágyhoz mentem de ott sincs. Dehát a zsebembe raktam ember, talán lába kelt vagy mi?
-Ilyen nincs, kérlek megcsörrented?-tényleg, erre nem is gondoltam. Mielőtt lenyomtam volna a hívás gombot, hirtelen eszembe jutott. Az ágyhoz sétálva a párnám neműjéből előhúztam a telóját.
-Plusz elfelejtettem hova raktam.-leültem az ágyra törökülésben kezemben a telója amit leraktam elébbe.
-Felnyitottad?-sunyi mosoly jelent meg az arcán.
-Azt sem tudom mi a kódod.
-Ha baba.
-Mit szeretnél?
-Ez a kódom.
-Nem kérdeztem semmit.-kicsit kinyújtottam a kezeimet.
-Ha baba?-komolyan mondom inkább visszaszívom, kezd újra a régi Yoongi lenni.
-Tessék?-ölembe raktam a párnám.
-Mit érzel?
Rosszul hallottam vagy tényleg azt kérdezte, hogy ,,Mit érzel?,, Teljesen ledermedtem a kérdésén, most vajon mit válaszoljak?
-Szellemileg?-remélem máshogy gondolja.
-Érzelmileg, pontosan ott bent-ujját a szívenre helyezte majd visszahúzta.
-Lehetek full őszinte?
-Hallgatlak.
Nagy levegőt vettem és bele keztem a mondókámba.
-Bármikor a közeledben vagyok eláraszt egy meleg érzés + biztonságot érzek. Ha nem látlak folyton rád gondolok,fáj mikor nem látlak,hiányzol és ilyenkor nem tudok mit csinálni nélküled. Hiszen mikor látlak vagy beszélgetünk boldog és jókedvűnek érzem magam. Mióta a szüleimmel......tudod, annyira ritkán taliztunk és annyira megváltoztál. A telefon hecc csak azért volt, hogy visszahozzam a rég elveszett Yoongit. Emlékszel mikor neked mentem ezzel elérve a kilöttyintett kávét a pólómra és a kanapén majdnem megcsókoltál?
Türelmesen végighallgatott majd felült az ágyon de kicsit közelebb húzódott. Tapadós farmer nacit, fehér blúzt és cuki fehér zoknit viselt, a szőke hajtincsei kicsit szemeibe lógnak. Bal kezével elrakta a telóját majd a térdemre rakva kicsit megsimogatta a térdem.
-Nem bírtam akkor az érzéseimmel amit irántad érzek de féltem,hogy neked nem én vagyok a megfelelő.
-Fontos vagy számomra.-játszottam az előre lógó hosszú hajammal, próbáltam elterelni figyelmemet az érintéséről ami sikertelen mivel érintése kellemesen megnyugtat.
-Nekem is fontos vagy-gyengéden simogatja térdemet. Újra felvillan bennem a vágy, hogy megcsókoljam. Bal kezemmel arcát simogattam majd egyre jobban közelebb hajoltam hozzá mire éreztem kicsusszanni a telómat.
-HEY!!!
-Na most akkor ki is heccel kit?-vigyorogva mutogatta kezében a mobilom.
-Naaa, kérlek add vissza. Tudod,hogy szeretlek-bociszemekkel néztem rá.
-Nem tudtam eddig, én is szeretlek baba de nem kapod vissza.-rakta zsebre a tárgyat.
-Ez most komoly?-bakker, le sincs zárva.-Utállak.
-Az előbb még szerettél most meg utálsz?-viccelődöt.
-Neeeeem-akaratom ellenére is a hajamba túrt evvel jobban összekócolva. Nem elég,hogy az alig alvástól kócos vagyok de még rárak egy lapáttal.-A HAJAM!!!!!!
-Kócosan sokkal aranyosabb vagy.
-Nagyon vicces-hátradobtam a hajam de mire visszaeszméltem fejét a vállamba temette,éreztem ahogy kipirulok. Balkezemmel karját simogattam valahogy jó érzés számomra, hogy velem van végre de apa........
-És ha apa.......-keztem de megszakított.
-Szerintem kis ideig még ne mondjuk el, várjuk ki a megfelelő pillanatott. Inkább azt kéne megoldanunk,hogy kettesben maradhassunk pont mint most.
-Jin nélkül.-kuncogtunk kicsit.
-Jajj Jin,remélem nem fogott gyanut.
-Azt én is. És ha esténként mint most/ma hajnalokban?
-Nekem megfelel mivel a mi fajtánknál akkor alszunk mikor akarunk szóval most semmi kedvem sincs aludni mivel nálad volt a telóm. Ellentétben a te fajtáddal, ébresszem fel hajnalban a babámat, hogy kettesben legyünk? Romantikus.-kicsit kiegyenesedett majd szemembe nézett.-ezuttal lehetnénk reálisak és végre cuppanhatna.
Nem igazán értettem mire is gondol pontosan,furcsán néztem rá mire vette a ,,nem értem kérlek elmagyarázod,,lapot és hüvelyk ujjával végigsimitott az alsó ajkamon, na akkor leesett mire is gondolt.
-Csak sajnos ma nem-dehát az előbb mondta, hogy....-biztonságosabb helyen megfelel hamár nem akarunk lebukni.
Durcisan hátrasimítottam pár hajtincset amik előre szöktek,közelebb hajolt majd megpuszilta homlokomat. Aztán egyre lejjebb az arcomra nyomott egy puszit, érintése megbizsergette egész testemet a melege szétterjedt minden zeg zugomba, akarom őt de persze nem olyan +18 karikás pillanatra hanem minden egészében. Ajkai kissé ajkaim felé vándoroltak de megállt,behunytam a szemen és csak vártam mi történik, majdnem egyszerre vettük a levegőt és egyre csak vágytam rá hiszen tudom ő is erre vár.
-Picsába a biztonságos hellyel-megéreztem ajkaimon finom párnáit,lassú tempóját követve mivel nem ügyeskedem eléggé hiszen az első csókom,tőle. Követve cselekedetét ízleltem párnáit, olyan meleg,puha,vággyal teli érzelmeket sugárzott. Kissé felsőjébe markoltam nehogy hátradőljek mikor lépteket hallottunk, lassan elvált tőlem majd az ajtó felé pillantott.
-Yumi!-suttogta-Most elmegyek, holnap azaz reggel találkozunk és még valami-állam alá nyújva lágy csókot lehelt ajkaimra-leírhatatlanul csodás a csókod.
-Szép álmokat Yoongi maci.
-Szép álmokat Ha baba-pillanat sem kellett, egyszeriben eltünt én pedig gyorsan az ágyamba bújva felhúztam magamra a takarómat. Elárasztott a vigyor, annyira boldog voltam már azt sem tudtam mit is tehetnék. Hallottam ahogy nyílik az ajtó és úgytettem mintha aludnék.
-Mint a tej-anya hangjában érezni lehetett a cukiságot.