Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

6.Érintés

7 férfi 7 fiú, akkor a 7férfi az apjuk. Mivel vàmpírok, nem öregszenek cseppet sem.
-Hivattàl Atyàm.-húzta ki magàt a fekete hajú fiú, ő biztos Jimin.
-Mind itt vagyunk, mért hivattatok?-lépett mellé YoonGi.
-Tisztàban vagytok, hogy örök életet éltek, vérrel tàplàlkoztok,hogy ember feletti erővel ellàttunk titeket.-fordult feléjük a kandanlóról a fiúkra a fekete köpenyt viselő férfi.-Büszkék vagyunk ràtok.
-Több éve màr, hogy àtvàltoztattuk gyermekeinket-àllt melléje mégegy köpenyes férfi.
-Viszont jól tudjàtok, hogy idők elteltével örököst kell nemzenetek.-kényelembe helyezte magàt a rövidebb köpenyű férfi
Hogy mivan????
-Nem csak örököst-a leghosszabb vörös\fekete köpenyes férfi Hoseok vàllàn pihentette két kezét, lefogadom az apja-meg kell talàlnotok Zero 7. ük unokàjàt. Igaz még sok idő van addig.
-Esetleg nevet tudtok mondani?-sóhajtozott Jin.
-Az a baj, hogy sajnos nem tudjuk làny e vagy fiú örökössel àllunk szemben.-kortyolt bele italàba a másik férfi.
-Mi a dolgunk?-emelte fel tekintetét JungKook.
-Fiam-àllt fel a férfi, vagyis gondolom Jeon úr Kook apja.-Megkell óvnotok a következő és az azutàni generàciót a 7. ük unoka érkezéséig.
-A név fent marad legalább?-karba tett kézzel vàrta YoonGi apja válaszàt.
-Nem, vàltozó. Ezért nehéz feladat vàr szàmotokra.
-Egyàltalàn miért van szükségetek rà?-Tanakodott Jimin.
-Yumi! Hallasz?-mivan? A legjobbkor térek vissza.-Hahó?!!! Csipkerózsika ébresztő!!!-Ez a hang nagyon ismerős. Lassan kinyíltak szemeim és megpillantottam Hoseok édes barna szemeit.
-A pokolban vagyok?-úgy beszéltem mint akit bedrogoztak.
-Nem, a mennyekben, najó, viccet férretéve a suliban. Elàjultàl, minden okés?
-Persze, semmi gàz.
-Biztos?-mindenki körül àllt minket.-leviszlek a gyengélkedőbe.
-Jól vagyok okay?!-felàlltam nagy nehezen.-ha megengeded, folytatom az ebédet.-leültem az ebédlő pad\asztalhoz.
-Most azonnal elmegyünk az orvosiba-fordított vele szembe vörösbe borult szemeivel talàlkozott tekintetem.
-Jól vagyok, téged pedig vàr a baràtnőd.

*Hazafelé*

Anya nem tudott értem jönni, így egyedül indulok haza. Fél úton lehettem talàn, lépésekett hallottam ami késztetett, hogy gyorsítsak a tempómon. Egyre csak közelebb és még jobban közeledtek a léptek,nem a legjobb ötlet egyből hazamenni. Megtudja hol lakom és aztàn kitudja, megfenyeget vagy ilyesmi. Mentem, nem tudom merre csak előre, majd lefordultam folyton ezt cselekedtem mikor az ismeretlen személy a falnak lökött. 30 körüli férfi, arca sàpadt, alsó ajkàt harapja, barna haja rendezetlenül kócos és a szeme vörösbe borult. Most kifog nyírni egy vàmpír?
-Mi a baj kicsi làny?-simogatta arcomat, ujjai nyaki artériàmhoz kalandozott-érzem, hogy félsz. Hidd el, nincs miért.
-Megölsz?
-Igen, tudod éhes vagyok és szükségem van vérre.
-Nem akarok meghallni!
-A sors màshogy hozta-pillanatok alatt előnőttek fogai.
-Segítsééé!-végig sem tudtam mondani,lekevert nekem egy akkora pofont, hogy még az àgyam is felborult volna.
-Hallgass-vörös szemei tekintetembe fúródtak-szóval nem tudlak megszugeràlni mi, így még finomabbat falatozok-tarkómat megragadva kicsit elfordította, hogy jobban hozzàmférhessen. Apa, szeretlek. Tudom soha nem kaptam egyest mert késztettél, hogy a tanulàssal új dolgokat tanul az ember. Anya, szeretlek. Te vagy az élő példàm, hogy milyen is egy jó anya plusz törődő àlom feleség. Sajnàlom, hogy én vagyok az egyetlen gyermeketek. Szinte fogaival közeledett felém, viszont valaki hàtulról megragadva kiszakította szívét és ledobta. Hoseok? Sokkot kaptam az előttem fekvő halott vàmpírt látva, kész, ez túl sok egy napra.
-Soha többé nem bànthat.-törölte kezét zsebkendővel. A sokktól megmozdulni nem tudtam nehogy beszélni.-Elvitte cica a nyelved? Úgy tünik kissé sokkot kaptál.
A holttestet àtlépve közeledett, ösztönösen hàtráltam volna viszont a mögöttem lévő fal meggàtolt benne.
-Félsz?-csak bólintottam.-semmi baj, itt vagyok-szemei vörösbe borultak.
-Te is egy vagy közülük?
-Igen, én is vàmpír vagyok. Ez fura, sokszor próbàltalak szugeràlni de soha sem sikerül.-újra édes barna szemeibe nézhettem-Milyen fajta teàt iszol?
-Kamilla, anya mindig azt készít de kissé túl édes.
-A szüleid tudjàk. Nem kamilla tea az, Szurokfű.
Dehát a karkötőm abból készült.
-Làttalak tegnap a fiúkkal, ahogy kiszívtàtok a nő vérét.-nincs mit titkolni. Csak ne öljön meg.
-Szóval te voltàl az, igen, csakhogy nem öltük meg. Csupàn ittunk belőle, megszugeràltuk és utjàra engedtük. Mitha mi sem történt volna. Mennyit tudsz rólunk?
-Majdnem mindent.-a làtomàsokat nem igazàn szeretném kitàlalni.
-Hogyan jöttél rà?
-Előbb a szemed, a nyomulàsod,a fogad majd a tegnapi.
-Akkor biztos oka is volt annak, hogy elàjultál.
-Esti tanulàs miatt, miért talàn valami màsért?
-Ha segítesz, megígérem, hogy mindentől megvédelek. Deha nem, képtelen leszek lemészàrolni a legjobb barátnődet.
-Miben tudnék egyáltalàn segíteni? Ember vagyok nemde!?
-Nos pontosan ezért. Ember vagy, az emberek jobban megbíznak egymàsban. Mindent elmondok, csak ha lehet ne itt.
-Mégis hol?
-Nàlad?
-Normàlis vagy? Sokkos àllapotban vagyok, majdnem megölt egy vàmpír, megtudom, hogy a 4 új osztàlytàrsunk vàmpír és plusz vigyek is egyet haza? Hàt elég volt màra.
-Okay, akkor nàlam?
-Mégis mit mondjak anyának, hogy felmentem egy sràchoz?
-Vagy nàlad vagy nálam?-karba tett kézzel végig vonta tekintetét rajtam.

(Sziasztok! Igen kicsit elcsúsztam a résszel, de itt van és jó olvasàst kívànok, ha helyesírási hibàt találtok,előre bocsánatot kérek. Boldog Karàcsonyt!)

DREAM TO LIVE!