Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

30. Szív dobbanàs.

Yumi szemsz.

-Esmeralda hiàba,semmit nem talàltunk.-karba tett kézzel âllt Jin anyja.
-Csendben maradnál kérlek.-Esmeralda még mindig csukva tartja szemeit.
-Ez nem betegség-adta az infókat TaeHyung anyja.
-Kérlek legyetek csendben, nem hallom a szív dobogàst.
-Milyen szívdobogàst? Hiszen csak az ő pulzusàt halljuk.-logikàzott Jimin anyja.
-Védőburok-Esmeralda szemei kinyíltak.
-VÉDŐBUROK??-mindenki egyszerre mondta ami tökre meglepő.
-Valaki kifejti ezt az egészet?-szegény Hobi is elvesztette a fonalat ahogy én is.
-Mondjam el röviden, szuper röviden vagy hosszan?-nézett fiàra Esmeralda.
-Hosszan.-túrt hajàba Hobi.
-Nos, a védőburok Hobitól keletkezett-rosszul hallok vagy tényleg azt mondta ,,Hobitól keletkezett,, ?-ez bizonyíti, hogy voltatok màr àgyban együtt egy fényes éjszakàn.
-V-v-v-vàrjunk csak, ebből nem értek semmit.-kicsit felültem, hogy Hobi mellém üljön.
-Érzed ezt?-Esmeralda kitapogatott egy helyet majd erősen megnyomta és ottartotta kezét. Mi ez az érzés? Pont olyan mint a sajàt szívverésem de egyben gyengébb is.
-Waow, két szivem van?-csodàlkozva Esmeraldara pillantottam.
-Mondhatni, csakhogy ez a kicsi szív màs valakihez tartozik.-nem, az nem lehet! Hiszen...
-A vàmpírok nem szaporodnak!-vàgtuk rà ketten Hobival.
-Lehet ha olyan erős érzelmet tàplàl valaki irànt-felvilàgosított minket Esmeralda.-Ezt apàdnak soha nem akartam elàrulni, ő csak úgy tudta amíg Halandó addig bír utódot nemzeni. Szupi-összecsapta két tenyerét-nagymama leszek, húh de izgi.
Hobival nagyon nehezen felfogtuk mi is történik,gyengéden magàhoz ölelt és egy aprócska csókot adott ajkamra.
-Egyetlen két érdésem lenne akkor-ezt a két dolgot magam sem értettem-Hogy keletkezet Hobitól a védőburok és mért vagyok ennyire ramatyul?
-A fiam adotsága a védelmezés, ezzel mindent elmondtam és pontosan ezért is nem halljuk a pici pulzusàt + az orvosok, a boszik és a tanàcs-utalt a fiúk anyjàra-. Nos mivel ő vàmpír te pedig halandó így tàplálnod kell a kicsikét ami kicsivel több mennyiséggel fogyaszt tőled. Ajànlom a vért, emberit de inkàbb az apa vérét + rengeteget kell enned.
-A véremet?-gondolkodott Hobi.
-Vérrel tàplàlkozol így erős maradsz, neki is vér kell.-simogatta Esmeralda a hasamat.

*Yumiék hàza*

Esmeralda adott pâr tippet a tàplàlkozàssal kapcsolatban majd ideje volt hazamennem, Hobival úgygondoltuk a legjobb lesz ha titokban tartjuk a terhességemet. Természetesen megkértük az ősi boszikat és a tanàcsot, hogy senkinek ne àruljàk el. Hazaérve az első utam a konyhàba vezetett. Talàn Shasha vagy a szüleim azt gondoljàk felfalom az egész konyhàt, szó sincs róla csak egy szendvicset készítettem majd kicsit felmelegítettem és tàlcàval + szendviccsel a kezemben a szobàmba mentem. Becsuktam az ajtót, a tàlcàt az íróasztalomra úgy gondoltam kicsit túl meleg van a szobàba de mikor az ablak felé fordultam és picit megijedtem. Hobi az ablakról felém fordult a kezében egy pohàr vérrel? Bekell vallanom azért kicsit nagyon is furcsa szàmomra meg gondolom neki is.
-Szia szivem-megcsókolt majd gyengéden simogatta arcomat.
-Szia-mosolyogtam-azt megkéne innom?
-Valahogy úgy, igen. Olyan furcsa, hogy ennyi éven àt senkit nem szerettem úgy mint téged és természetesen őt-gyengéden simított a hasamon-legcsodàlatosabb ajàndék amit egy vàmpír a szerelem mellett kívànhat.
-Szóval te is örülsz neki?-ràmnézett azzal a ,,Miért ne örülnék?,, mosollyal.
-Ki sem tudom fejezni mennyire örülök kettőtöknek,soha nem hagylak el titeket-óvatosan magàhoz ölelt.-csodàlatos szülők leszünk.
-Csodàlatos apa leszel, alig vàrom,hogy itt legyen a karunkban. Ha Halandó Vàmpírtól vàrandós, akkor meddig tart a terhesség?
-Mint a Halandóknàl, az édesanyám mondta. Ööömmm-nézett a kezében lévő pohàrba, elővett nemtudom honnan egy szívószàlat és a pohàrba helyezte-igaz nem valami édes de sokat fog segíteni.
Àtvettem a puharat és szívószàl segítségével kortyoltam kicsit, ahogy mondta nem eppen édes de keserű sem. Elfogyasztottam majd a poharat leraktam az éjjeliszekrényemre és kérleltem Hobit, hogy üljön le mellém az àgyra, mikor helyet foglalt összekulcsoltam kezeinket.
-Baj lenne ha ma itt maradnék?-elmosolyodtam kérdésén.
-Mindig itt maradhatsz amikor csak kedved támad.-puszit nyomtam arcàra.
-Hamàr igazi csalàd leszünk, nemkéne esetleg összeköltöznünk?
Erre még nem is gondoltam, meglepett a kérdésével. De belegondolva minden nap együtt, senki sem bàntana minket.
-Szerintem igen.-fejemet vàllàra hajtottam.
-Csak azért még kicsit vàrjunk szerintem, idővel lassan lépésről lépésre.
Igaza van, ha túl hamar összeköltözünk az gyanus lesz a szüleim szàmàra, örülök, hogy együtt maradunk örökké és felneveljük a babànkat.

*3 hónappal később*
Hobiék hàzàtól nem messze találtunk egy lakatlan régi kis hàzat, gondoltuk amig rendeződik a probléma adddig odaköltözünk. Valaki kitàlalt mindent a természet feletti lényeknek, hogy Hobival babàt vàrunk. Szerencsére a szüleim fülébe még nem jutott, remélem nem is fog. A szüleim úgy tudjàk, hogy Svàjcban lakom az új àllàsom érdekében és ott maradok. Berendeztük hàrman Shasha,Hobi és én a hàzikót, mivel nem lakom otthon így Shasha felmondta az otthoni szolgàlatott és velünk marad a kis hàzikónkban + lezàrta mint mikor a szüleimnél laktam. Eppen a konyhàban tündérkedünk Shashaval mikor Esmeralda felbukkant a semmiből.
-Hogy van a kis mami?-pakolta a sok mennyiségben lévő ananàszt,paradicsomot és még sok màs zöldség\gyümölcsöt a konyhapultra majd kezte a helyükre rakni a hűtőbe.
-A vér és a rengeteg étel sokat segített rajta, egyszóval prímàn-megelőzött a vàlasszal Shasha.
-Apropó vér-beletúrt tàskàjàba-a mai adag-nyújtotta felém a tasak vért.
-Hobinak nem fàj a véradàs minden nap?-ez a gondolat mindig felgyülemlik bennem.
-Ő màr nem érzi a tűt, szóval neaggódj ezmiatt.-nyugtatott Esmeralda-emlékszem mikor a kis hercegem bennem volt-simogatni kezte a kissé màr gömbölyű pocimat méregette-talàn fiú lesz de lehet, hogy làny. Gondolkoztatok màr a neveken?
-Őszintén szólva igen, ha fiú akkor az édesapja nevét vagyis Ifjú Jung Hoseok, ha pedig làny-folytattam volna tovàbb de egy hang befejezte helyettem.
-Jung Ha Neul-a hang gazdàjàt keresve az ajtónak dőlve nézett mosolyogva minket Hoseok.-Lemaradtam valamiről?
-Eppen fejezzük az ebédet, töltött KimChi-t készítettünk-mindig anya készítette de most Shashaval ketten készítettük.
-Yumi-ezt úgy mondta,mintha haragudna ràm.
-Csinàltam valamit?
-Pihenned kéne nem pedig eröltetned magad-közelebb lépve simogatta arcom-kérlek. Hogyha csinálni kell valamit vagy anyumnak,Shashanak vagy nekem szólsz.
-De az úgy nézne ki, mintha kihasználnálak titeket.
-Szó sincs ilyesmiről kincsem-mosolygott Shasha-szükséged van pihenésre, hiszen a java még hàtra van.
-Köszönöm-bújtam Hobi karjaiba,az ölelése mindig felmelegíti a testemet.
Együtt négyesben elfogyasztottuk az ebédet, majd Esmeraldat meg Shashat kellett néznem amint elmosogatnak és elpakolnak, nekem kéne csinàlni nem pedig nekik. Később megittam a vértasakban lévő vért ami kb 3óràba telt elfogyasztanom. Volt egy úgymond nem kedvenc szokàsom, palackos üvegből nem tudok inni, igen ez kissé cikinek hangzik és ezért iszom folyton szívószállal vagy pohàrból.

(Sziasztook! A helyesíràsi hibákért előre is bocsánatot kérek, hamarosan nem Yumiék szempontjàból írom a történetet, senki ne aggódjon, a buli csak most kezdődik.)

DREAM TO LIVE!