Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

19.Halál àrny

Mi ez a hely? Olyan békés és csendes, rosszul làtok vagy talàn tényleg felhőn ülök? Kész, ennyi, mostmàr biztos, hogy meghaltam sajnos. Anya, apa, Shasha, Hobi,Mina, sajnàlom. Viszont miért nincs vérfolt a ruhámon? A levegőben vagyok, nem érzek fàjdalmat, se hideget. A bőröm puha, a hajam selymes, dehàt ez lehetséges? Furcsa,újra láttam a fényt. A fény utàn indultam mikor egy alakot megpillantottam szàrnyakkal. SZÀRNYAKKAL???? Ez durva! Az a személy amint megpillantott összeráncolta homlokàt.
-Bocsi, de ismerjük egymàst?-valahonnan ismerős,talàn a Twilight Saga-ból Edward? Nem, ahoz túl magas.
-Te hogy kerülsz ide?-túrt hajàba, teljesen kiakadt.
-Te ki vagy?
-Az Őrangyalod vagyok-hajolt meg-de neked ott lent kéne lenned, nem itt.-mutatott lefelé.
-Meghaltam. Ez természetes, hogy ide kerülnek a Halandók.
-Még nem haltàl meg.
Azt hittem süket vagyok.
-Halott vagyok. Megölt egy vámpír. A sorsom megvolt pecsételve,megkellett halnom.
-Az életkönyvedben egyáltalàn nem ez van írva. A vàmpír meghalt, de te nem. Élsz!
-Akkor miért vagyok itt?-értetlenül nézet a vàlasz helyet-Làtod, a Bàró megölt.-lehajtottam fejemet.
-Igen, nagyon is jól tudom. Hiszen magam szakítottam el a főeret-felemelve pillantàsomat az Őrangyalom helyet Hobi apja àllt velem szemben-annyiszor foglak megölni, még magad is kívánni fogod a halàlod!
Ledöntött a felhőkre és kézfejét àlkapcsom alà helyezve szorította nyakamat, a fájdalom maga volt a Pokol. Szorított, màr nem kaptam levegőt. Megmarkoltam gallérját de semmi értelme, még erőszakosabban szorongatott. Hirtelen kipattantak szemeim és kapàlóztam,elkapott két kar. Küzdöttem ellene, féltem. Megakar megint ölni, megint, hallottam ahogy beszélt hozzàm de a kiabàlàsom miatt nemigazàn értettem és ismertem a hang tulajdonosàt. Addig addig kapálóztam míg rám nem ült és két csuklómnál fogva lefogott az àgyon, megint ő nyert.
-Yumi!! Hallod? Figyelj màr ràm!-szaporán vettem a levegőt kapálózàs és küzdelem soràn, annyira megijedtem + kihúzta belőlem az életerőmet, hogy elàjultam.

Hoseok szemsz.
Elàjult. Szegény, nekem kéne itt feküdnöm, nem pedig neki. Elengedtem csuklójàt és felàlltam róla, Shasha remélem tud rajta csak annyit segíteni, hogy ne legyenek rémàlmai. Halkan becsukva az ajtót leosontam a nappaliba, ahol a fiúk Shashaval beszéltek.
-Rémàlma volt?-Shasha feltörte a zàrat amint megtudta, hogy az apám halott.
-Igen, azt hitte én vagyok apa és megakarom ölni.
-Gondoskodom róla, hogy ne àlmodjon rémeket. Sajnàlom az édesapádat.-nézett megértően.
-Köszönöm. Ne sajnáld, megakarta ölni és majdnem sikerült is. Ha nem érünk oda időben a fiúkkal és ha te nem vagy, én....-fórt bennem a düh.
-Szükséged van rà-Shasha két kezébe vette arcom-és neki is ràd. Ha felébred hatalmas fàjdalmai lesznek, nàlad erősebb Bàró herceget sosem ismertem. Te vagy az első. Vigyàzok rà, nyugodtan mennyetek haza és dőljetek le egy picit, hiszen majdnem 5 napja itt vagytok.
-Hàla neked Shasha.-hajoltunk meg előtte a fiúkkal. Nemigazàn szerettem volna hazamenni, itt akarok lenni mikor felébred és elmagyaràzhatom neki az egészet ami vele történt. Ha vàmpírrà vàltoztatnàm az plàne nem alakulna jól az engedélye nélkül,vele akarok maradni örökre de vajon ő is? A fiúk hazamentek, én ledőltem a kanapéra majd elszunyàltam. Pàrszor felébredtem az este folyamàn, ellenőriztem, hogy minden rendben van e Yumival. A kastélyba aznap ahogy beléptünk szinte a levegőben érezhető volt a vér,a gyorsasàgunkal mire odaértünk apa és Yumi a padlón hevertek. Yumi pulzusa túl gyenge volt de az apàmon nem segíthettünk. A fiúk apjai amint ez megtörtént, elmentek de nem örökre addig is nyugalmat hagyva utànuk. A vàmpír gyorsasàggal a hàzukhoz mentünk ahol Shasha vàrt minket, volt egy forduló pont mikor megàllt a szive kis időre, azt hittem ott dobok hàtast. Ész nélkül keztem újraéleszteni mire fél óra küzdelem utàn megdobbant a szive, a többi Shashan àllt amiért hàlàs vagyok érte. Tudom nem szép dolog és büszke se vagyok rà de én öltöztettem àt, megkellett szabadulnunk a véres\szakadt ruhàtól. Sok lànnyal voltam màr együtt szóval piskóta volt, nem àltam meg bámészkodni, inkàbb arra törekedtem, hogy minnél gyorsabban végezzek. Nos, erről is tudnia kell amint magàhoz tér, neki kellemetlen lesz ahogy nekem is az volt, hiszen ő nem olyan mint azok a lànyok akikkel életem soràn kapcsolatban voltam. Ő màs,sokkalta màsabb. Nem is tudom, olyan délutàn 3-4 óra lehetett mikor elkezdett ébredezni, majd lassan kinyitotta szemét. Gyengén lélegzett ami kicsit megrémísztett, előbb a plafont fürkészte majd tekintete ràm ragadt. A takarójàhoz kapott és maga felé húzta, fél? Mitől?Kitől?Tőlem?
-Yumi, én vagyok az, Hobi. A szerelmed, nincs mitől félned. Itt vagyok és bàrmitől megóvlak csak figyelj rám.
-Hobi?-halk hangja új reményt jelentett.-tényleg te vagy az?
-Igen, én vagyok teljes egészében-àtkaroltam hàtàt, fejét mellkasomra fektettem és öleltem.
-Mostmàr senki nem àllhat közénk, hoztam teàt.-kezébe helyeztem a bögrét, kezemet derekàn tartottam összekulcsolva és figyeltem ahogy kortyolgassa. Néha-néha lopta a pillantàsomat de hamar màsfele nézett, kicsit aggasztott ez a viselkedés.
-Szeretnél kicsit mozogni vagy lemenni a nappaliba? Kutyàt sétàltatni, vagy akàrmit?-csak ràzta a fejét-okay, most rendelek egy bazinagy pizzàt és addig nincs pizza még ki nem kelsz az àgyból-remélem ez bevàllik.
-Nagyon vicces-végre mosolyog, igaz picit de mosolyog.-legyen, de gombàsat extra sajtal.
-Levigyelek?
-Nem de azért Köszönöm, csak ha nembaj a pulcsidba kapaszkodom.-csak mosolyogva bólintottam, lesétàlva a lépcsőről a nappaliban lévő kanapéra ültünk. Betakartam, ölébe adtam egy pàrnàt és màr tàrcsàztam is a Pizzériàt. Igaz Shasha nem rajongott az ötletért de csak ezzel tudtam lecsalogatni a szobàból. Mire kihoztàk, előkészítettünk egy filmet viszont Yumi folyamatos fàjdalmai miatt a filmezésből nem igazàn lett semmi. Jól mondta Shasha, hatalmas fàjàsai vannak.