Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

36.Maga a halál.

(Sziasztoook! Itt a kövi rész, remélem tetszeni fog. Ne aggódjatok ez a rész hosszabb mint a tegnapi szóval jó olvasàst kívànok! A helyesíràsi hibàk miatt bocsánat előre.)

Yumi bement a szobàjukba,a fiúk is szomorúan szétszóródtak csak a tanàcs és én maradtunk a nappaliban, a padlóról felállva a kanapéra ültem. Sokkot kaptam.
-Ez-próbàltam megszólalni-szörnyű.
-Főleg nekik-gyűltek körém a tanàcs.-mit tartasz a kezedben?
-A szobàban talàlam ami.....a lànyuk szobàja volt.
-Ennivaló cukiság volt kisbabaként.-pillanatra mosolygott Anastasia.
-A pelenkàzàsról nem is beszélve-folytatta Marianna.
-Észrevettem, hogy a kisbaba és az én mosolyom hasonlít. Bàrcsak ismerhettem volna őt, elvàlaszthatatlan baràtnők lettünk volna.
-Az màr biztos-ült mellém aggódva Esmeralda.
-Utànna megyek-ajànlottam a segítségem, meglepetten nézett ràm.
-Azt sem tudjuk hova mehetett.-mondotta Esmeralda.
-Én viszont tudom, oda ahol megnyugodhat.
Nem vesztegettem az időt,felvettem a dzsekimet és màr vettem is az irànyt a temetőbe.

*Temetőben*
Ezt nem hiszem el, pedig itt kéne lennie màshova nem menne abban biztos vagyok. Vagycsak túl magabiztos voltam, tovàbbi keresés folyamatàban nem néztem a làbam elé ezért megbotlottam valamiben de nem estem el. Megtartottam nagy nehezen az egyensúlyomat. Kifujtam a levegőt és ekkor megpilantottam egy síron ülve lehajtott fejjel,szószerint levàgódtam mellé, ez a sírkő nagyon kemény, ez fájni fog pàr napig az tuti. Nem szólalt meg csak hallgatott +lefele néz. Ezt nem tudom tovàbb tétlenül nézni.
-Emlékszel, hogy montad, elmeséled nekem a temető történetét?-semmi reakció vagy válasz-most legyen inkàbb fordítva, majd én elmesélem a temető történetét.-megköszörültem a torkom.-Hol volt, hol nem volt élt a vilàgon egy ,,Mennyafenébe,, herceg-figyeltem reakciójàt de semmi mosoly van mini nevetés- ,,Mennyafenébe,,elhatàrozta, hogy vilàggà megy. Ott hagyva a népét, apjàt,csalàdjàt és sajàt életet kezd egy messzi messzi vidéken. Viszont az út soràn talàlkozott egy palival akivel elmentek fagyizni-még mindig semmi? Bekeményítek-együtt folytattàk utukat mégnem a herceg megszólalt *Hallod koma,szükségem lenne valami melegre* mire a pali *Te meleg vagy?*-nagyot sóhajtott majd fejét végre felemelve csatlakozott a sztorihoz.
-Mire a herceg *Nem képzeld hideg vagyok, mindjârt lefagyasztalak*, a fickó kishíjàn kidobta a taccsot de inkàbb úszott egyet helyette. Itt a mese vége.-Fejezte be a kitalàlt mesémet.
-Kérlek, térj vissza hozzànk.Yuminak szüksége van ràd ahogy fordítva is.
-Hàt nem érted? A lânyunk halott,nincs miért élnem tovàbb-kezdett a mellkasa felé közelíteni kézfejével,megragadtam csuklójàt, hogy megakadâlyozzam.
-Te jót érzel? Szerinted Yumi is ezt akarja? A lânyod ezt szeretné? Szükség van ràd és nem hagyhatsz itt csapott\papot.
-Igazad van de.....
-De mi?-megértően vâllàra helyeztem szabad kezemet.
-Ők jelentik nekem az életet és most az életem fele...elhagyott örökre ami a legnagyobb fàjdalmam.
-Tudom milyen érzés elveszíteni valaki olyat aki fontos. De vissza kell jönnöd, csodàlatos baràtaid vannak, csodàlatos édesanyàd és csodálatos felesêged aki mindig szàmíthat ràd. Most szépen felemeled a popódat és haza ballagunk.
Újból lehajtotta fejét àm ezuttal még az arcàt sem làtom, na ebből elég de nagyon.
-Neked legalàbb még van csalàdod, az anyukàd,a barátaid, a feleséged, a lànyod de nekem nincs! Se igazi szüleim se nevelő szüleim, mindannyian meghaltak, én akkor is itt vagyok és nem hagyom cserben a baràtaimat. Úgyhogy együtt hazamegyünk és közösen, ,,csalàdi,, körben meggyàszoljuk. Te nem tudod de én félvér vagyok-nem vàltozott a helyzet-igaz lehet, hogy a lànyodon kívül màs félvérek is élnek. Semmit nem tudok az életemről, egész ideig baràtok nélkül éltem, kiközösítettek a stréberségem miatt, mindent amit eltudsz kêpzelni.-teljesen kiakadtam majd Hobi két kezével fejét fogta. Jaj ne, úgyan ez történt azzal a vàmpír fickóval de most nem éreztem azt a pontot amire ràösszpontosíthatnék. A fàjdalomtól felnyögött és a földre térdelt. Félelmemben felállva eltàvolodtam, szóval ezzel öltem meg azt a vámpírt is? Hobi a fàjdalomtól megszabadulva meglepetten felàllt és csak nézett.
-Ezt mégis hogyan?
-Nem tudom, még irànyítani sem tudom.-könnyek szöktek a szemembe majd 5méteres körben talàlható üvegmécsesek egyszerre széttörtek. Teljesen kivagyok akadva, nem tudom mit tehetnék. Körülöttem akár a tornàdó elkezdett felgyülemleni a szél, kezeimbe temettem arcomat mire éreztem ahogy két törődő kéz àtkarol és szorosan magához húz.
-Semmi baj, itt vagyok. Nem lesz semmi baj, vigyázok ràd csak kérlek ne sírj. Ne sírj csak egyszerűen engedd, hogy àtjàrjon majd engedd ki.-belemarkoltam pulcsijába,mindig is bajt okoztam.
-Sajnàlom-mormoltam.
-Mégis mit? Hiszen semmi olyat nem vétettél amiért bocsànatott kellene kérned-a szél megszünt létezni, végre minden visszaàllt a régi kerékvàgàsba.-Köszönöm-vàrjunk csak! Most tényleg azt mondta ,,Köszönöm,,? Waow-köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. Nem is tudom mit kezdenék nélküled de tudnod kell, hogy nàlam nincs esélyed mivel Yumi az egyetlen akit életem végéig szeretni fogok.
-Ki beszél itt arról, hogy tetszel nekem? Csupàn baràtok vagyunk-mormoltam a pulcsijàba.
-Baràtok extrákkal?-viccelődött.
-Csak baràtok.
-Àhh, neked Yoongi a befutó.
-Nem!-ràvàgtam azonnal, kicsit eltàvolodott, hogy a szemembe nézhessen.
-Pedig nagyon úgy néz ki, na mennyünk is ha.....-mintha valamit megérzett volna-ugorj a hàtamra.
-Valami baj van?
-A vámpírlépéssel secc pecc otthon is leszünk, valaki a területemre lépett-felugortam a hàtàra és màr az ajtó előtt àlltunk, bementünk és a nappaliban 5 nő körülàllt mégegy nőt,a tanàcs is kicsit tàvol de ott vannak.
-Mit keresel itt? Ez az én területem és ide neked főleg tilos az âtlépés-O-óv, ez nem jó jel Hobinàl, kicsit közelebb mentünk.
-Megkellett tennem, hiszen.....-hirtelen ràmnézett a nő-mégegy félvér?
-Àlmodban-àllt elém Hobi-mit akarsz?
-A segítségeteket, a vérfarkasok megharaptak és egyre csak rosszabb-mutatta csuklójàt.
-Bocsika de Yumi vámpír, nem termel több utód vért-szólt közbe Jin anyja.
-Miért tettétek ezt vele? Válaszolj!-legszivesebben lefognàm Hobit, szinte àramlik belőle a düh.
-A félvérek áldozàsa halhatatlannà teszi a vérfarkasokat,mikor megtalàltam a lànyod, pompás vàlasztàs. Kàr, hogy nem temethetitek el hiszen szétmarcangoltàk és megették a lànyt. Csodàlatos làtvàny volt de mivel te is félvér vagy kislàny, mégegyszer àtélhetem ezt az érzàààà-ezt ki csinálja? Fejéhez kapva nyögdécselt a fàjdalomtól, màr megint én? Mi a csuda történik velem?
-ÀàààààààÀàààà-felkiàltottam, iszonyú fejfàjàs vett hatalmàba. Fejemet fogva összecsuklottak làbaim, a padlóra térdelve szenvedtem a fàjdalomtól, a nő is meg én is. Mi folyik itt?