Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

12.Tudtad?

Hoseok szemsz.

-Jöttetek hàborúzni kutyulik?-viccelődött Jimin.
-Nincs hàború, az utódot akarjuk-vigyorgott a falkavezér Josh
-Még ha tudnànk is, akkor sem mondanànk meg.-szorította ökölbe kezét Suga.
-A kis Bàró tudja-nézet szúrósan ràm.
Gőzöm nincs ki az utód, csak Zero testêt tudom hol tartjàk, mégis mindenki azt hiszi, hogy megtalàltam.
-Zeroról tudtam meg infókat nem pedig az utódról. Jobban kéne ügyelned a szimatodra-túrtam hajamba.
-Alkút ajànlok-a kutyusok utat engedtek a boszi hölgynek.-teljesítem azt a vàgyatokat amire mindig is vàrtatok.
-Bocsi szivi, de olyan nàlunk nincs, és ha lehet kiélveznênk a bulit.-panaszkodott JungKook.
-Az utódot az emberré vàlàsért.-mosolygot a boszi.
-Inkàbb karót húzok a szivembe az helyet, hogy emberré vàljak.-karba tett kézzel nézett rànk NamJoon, igaza van.
-Hol a làny?-nézett a boszi a falkàra.
-Itt biza nincs-mosolygott TaeHyung-elkéstetek, a làny halott.
-Ne hazudj vàmpír.-ràncolta homlokàt a boszi.
-Szerinted ilyen dolgokban hazudnànk? Gyorsan végeztünk vele, a teste talàn a folyóban van? Vagy talàn a patakban? Nem is tudom.-gondolkodott Jin, pedig mind tudjuk, hogy biztonsàgban van.
-Tudod, nagyon régen öltünk embert. Kívànjuk őket, folyton tartogattam magam az utód vérére, nade lazulni is illene.-vigyorogtam.
-Megöltétek azt a lànyt, aki kézre adhatnà az utódot?-a falkavezér kissé kiborult.
-Miért? Édes volt akàr a méz, egy csepp erölködéssel díszítve-mosolygot pimaszul JungKook.
-A kérdés a következő-emelte fel kezét Jimin-Ki tud mêg rajtunk kivül az utódról?
-Senki!-mérgelődött a falkavezér.-Mennyünk innen, mielőtt darabokra szedek mindenkit.
Szúrósan ràm pillantott majd a falkàval együtt elhagytàk a tornatermet, ugyan is az én területem szóval jobb is. Időben hazaért valahogy egy pillanatra bekerültem a fejébe majd eltünt, legalább otthon van, viszont valamivel nem szàmoltam.
-Xaixa! Te meg mit keresel itt?-förmed fel Suga.
-Bulizni sem szabad? Inkàbb ti mit kerestek itt?
-Ebbe a suliba jàrunk-màr csak ő hiànyzott a kutyàk mellé-Mit akarsz?-karba tett kézzel bàmulta NamJoon.
-Bulizok, se több se kevesebb. Apropó, a baràtnődet elvitte egy ősi boszi.
Nem kellett kétszer mondani, azonnal Yumi hàzàhoz rohantam amilyen gyorsan csak tudtam. Csengettem, abban a reményben, hogy Yumi jön ki de mégsem.
-Jóestét fiatal úr-nyitott kaput a férfi.
-Yumi itthon van?-lihegtem.
-Igen, fent a szobàjàban. A baràtja vagy?
-Az osztàlytàrsa. Hàla az égnek jól van.
-Szeretnél vele beszélni?
-Inkàbb nem, had pihennyen, szüksége lesz rà. Megmondja neki, hogy üdvözlöm?
-Természetesen ömmmm.-gondolkodott, hogy is nevezzen.
-Hobi-mosolyogtam- köszönöm.
-Megtudod mondani, hogy ki hívta el a bàlba?-kedvesen mosolygot, furcsa, nagyon ismerős a mosolya. Yumi mosolyog így.
-É-én-remegett a hangom.
-Köszönöm, még soha egyetlen egy bàlba se hívta el senki. Meglàttad benne azt, ami màs lànyokban nincs.
-Jobban nem is mondhatnàm el, különleges. Ömm, nekem most mennem kell, legyen szép estéjük-hajoltam meg, majd hazafele vettem az irànyt. Miért ennyire ismerős a mosolya? Nem csak Yumi miatt, valami màs, de mi? Hazaút helyett az erdőbe mentem, ahol Zero testét örzik. Beszélnem kell az ősi boszival, ezuttal gyengéden és tapintatosan.
*Erdő*