Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

17. 2. legjobb baràt:Àgy

,,-Szóval-hajolt fölém-szerelmem?,,

-Tudod az àgyammal nagyon jóba vagyok, ő az első és egyetlen szerelmem-hasra fordulva öleltem az ágyamat, ami nem túlzottan a legjobb ötlet. Így csak rosszabodott a fàjdalom.
-De az àgyadtól senki sem akar megfosztani.-vonta fel szemöldökét.
-Akkor se nem ràd utaltam.-fàjdalom keretében hàtamra fordultam.

Hoseok szemsz.
Komolyan mondom ha Shasha engedné, kiszugerálnám a választ, nem tud velem szemben meggyőző lenni. Bevallom én is szeretem az àgyamat de csak akkor ha nyugisan alhatok. Mitől fél? Talán, hogy itt helyben ledöntöm az àgyra és a többit ne is részletezzem? Bàr nem tünik rossz ötletnek de mindent a maga idejében. Viszont amig apám él és itt van ebben a vàrosban, nem lehet köztünk semmi puszta baràtoknàl. Pedig ő nagyon fontos számomra és így védhetek csak meg ha nem vagyunk kapcsolatban.
-Nekem nem tudsz hazudni-simogattam arcàt-bàrmennyire is szeretlek, nem lehetsz az enyém és én sem a tiéd. Felejtsük el az egészet, hiszen te Halandó vagy én Vàmpír és ez igy nemigazàn működne-szólàsra nyitotta szàjàt de ajkaira helyeztem ujjamat-most megyek, de nekem hétfőn gyere suliba-mosolyogtam rà.
Csendben figyelte ahogy kilépek a szobàból, magam mögött becsukva az ajtót. Lesétàltam a lépcsőn de nem bírtam tovább menni, mintha egy làthatatlan falnak ütköztem volna. Shasha szép lassú léptekkel lépkedett elém széles mosollyal.
-Halljam mik a bűneim?-dőltem a korlàtnak.
-Azt sorolhatnám reggelig, menny vissza.
-Mégis hova vissza? A múltba, haza,suliba vagy talán ahonnan jöttem?-gondolkodtam keményen.
-Magad is tudod, hogy nem igaz amit mondtál.
-Még mindig a fejembe làtsz?
-A zàr még mindig teljes.-vigyorgott.
-Igaz amit mondtam.
-Te csak azt hiszed, Hàborúban,Vérben és Szerelemben mindent szabad. Csakis így tudod megvédeni apàdtól csakis ezért csináltad, ha több lenne köztetek igenis megtudnád védeni.
-Ha több van közöttünk puszta barátságnàl? Hogy tudnàm megvédeni úgy?-túrtam hajamba.
-A jövődet làtom-behunyt szem nélkül bámult-és az ottani Bàró herceg aki érez, tudja mit kell tennie.
Kissé elgondolkodtam az imént hallottakról, igaza van. Yumi értékes számomra hiszen Halandó és megtanított újra éreznem pedig azt se tudta akkor, hogy mi is vagyok. Muszàj àtgondolnom ezt az egészet rólunk, kettőnkről,de akkor sem tudom hogyan védeném meg ha több lenne közöttünk.
-Egy napot adok.-kezdem megunni, hogy mindent hall és làt a fejemben. Bólintottam.

Yumi szemsz.

-Hülye hülye hülye hülye hülye-pàrnàt a fejemre rakva  mint aki megakarnà fujtani magàt idétlenkedtem.-hogy lehetek ekkora szókimondó?-beszéltem magamhoz.
Szeretem, és ő is engem de ez az idétlen sors csak nem enged a hatàrból. Ràlelek életem szerelmére és el is veszítem, kössz Univerzum.Nem érdekel,hogy nem ember hanem egy vérszívó vámpír csak szeressen, semmi mást nem kérek de ez sem fog valóra válni. Hol a nyugtatóm? Mindig az éjjeli szekrényemre rakom, hogy mindig kéznél legyen, minden reggel itt hagyom.
-Anya! Hol a nyugtatóm?
-Az àgyad mellett.
Lenéztem és tényleg ott van,óvatosan kikeltem az àgyból és letérdelve felvettem a fésűmet. Igen, a fésűm a nyugtatóm, legalább 50x àtfésültem a hajam de semmi. A Nap fényei beszűrődnek az ablakon, annyira gyönyörű. Sokszor azon àbràndoztam, hogy eljön este a Nagy Ő és elmondja mit is érez iràntam, szorosan magáhozhúz és ajkaink talàlkoznak. Milyen szép is lenne, csak a valóság sokkal gyengébb az àlmoknàl. És ha Hobi apja ràmtalàl? Nekem végem és őt örökre elveszítem,nem,ezt nem szeretném.

*Másnap estefelé*
Egész nap àgyra voltam itélve, egyszer-kétszer még le is perdültem az àgyról egyenesen a padlóra. Zenét hallgattam,tanultam màr azt hittem repülnöm kell annyira unatkozok. Tusolàs utàn lementem a nappaliba, anyuék dolgoznak,Shasha pedig a konyhàban takarított. Azt mondta, hogy a bosziknàl a természet rendje szigorú és veszélyes, ha azt felfordítjàk óriàsi àrakat kell fizetni érte. Mély gondolkodàsomból a telefonom zakkantott vissza a valóságba.
-Ha megint azzal jössz Mina, hogy JungKookot vagy NamJoont hívod el moziba, akkor jössz nekem egy kiló csokival.-viccelődtem.
-Nagyon édes vagy de most nem ezért hívtalak. Te is láttad a TV-ben?
-TV-ben? Mégis mit? -Màr az csoda,hogy lejöttem a nappaliba.
-Óriàsi mészàrlàs történt a közeli erdőben. Legalàbb 10-14 halott holttestét égették majdnem hamuvà.
Bakker, ugye nem az történt amire gondolok, NamJoon,Suga,Jimin,Jin,TaeHyung,JungKook, Hoseok. Könnyek törtek ki szememből, sokk miatt kezemből kicsússzant a telefon és a padlóra zuhant. Ki is kapcsolt a talajra érkezéskor,összerogytak alattam a làbaim. Mégis miért és ki ölte meg őket és az apjukat? Miért? Miért.
-Kincsem-guggolt mellém Shasha-fàj valamid?
-Meghalt-zokogtam-itt hagyott engem ebben a vilàgban. Még azt sem mondhattam neki, hogy ,,Szeretlek,,
-Sajnàlom kincsem-ölelt magához Shasha.
-Miért? Miért? A légynek sem àrtana nemhogy màsnak. Jung Hoseok, ha most nem rajzolod magad vissza ide, esküszöm, hogy........
-Hogy? Mit teszel velem?-ez most egy rémálom vagy tényleg ő szólt az ajtóból. Shasha intett feléjük, mind a heten ott àlltak teljes egészében, épen és sértetlenül. Mindannyian beléptek, Hobi elé àlltam aki furcsálta,hogy sírok.
-Utàlak-alig hallhatóan mondtam.
-Öhm....tessék?
-Utàlak te idióta-bújtam karjai közé,szinte zokogtam mellkasàba fúródva. Annyira aggódtam, Köszönöm Istenem. Hálàs vagyok érted.Éreztem gyengéd karjait ahogy jobban magàhoz vonz szorosan de közben óvatosan.
-Szabad tudnom mit műveltem, hogy utàlsz?
-Azt, hogy szeretlek és a szívbajt hoztad ràm. Utálak!!!-mormoltam mellkasàban.
-Sajnálom. Ne sírj ennyit, a végén làzas leszel-simogatta hajamat.-gyere,felkisérlek és befekszel a pihe-puha àgyadba azaz a szerelmedhez.
Mire szólhattam volna karjaiba kapott és az irànyt a szobám felé vette. Elmélyével kinyíllott az ajtó majd be is csukta làbàval amint beértünk a szobàmba. Kezei melege szétterjedt egész testemben, biztonsàgot sugalt mint mindig, gyengéden az àgyra fektetett majd betakart és az àgy szélére ült. Kézfejével eligazított pàr tincset az arcomból.
-Itt maradok még elalszol a szerelmeden-viccelődött Hobi.
-Nagyon vicces. Ugye te is tudod, hogy nem az àgyam a szerelmem?-markoltam a takarómat.
-Hiszen elmondtad, nem is egyszer. Tudom azt mondtam felejtsük el ezt az egészet, de nem birok nélküled élni, nem tudlak kiverni a fejemből. Szeretlek és szükségem van ràd, te ébresztetted újra bennem az érzelmeket. Ezt csakis neked köszönhetem-érintette össze homlokunkat.-màr nemkell félned semmitől.
-Az apàitok égtek az erdőben?-igaz àtfutott az agyamon.
-Az erdőben? Nem, a vérfarkasok ràtalàltak egy lànyra akire azt hitték ő az utód és ittak a véréből. Kitörték egymàs nyakàt abban a hittben, hogy Hibridként térnek vissza (félig vámpír félig vérfarkas). Sajnos ez nem így alakult és elkellett tüntetnünk a nyomokat, a lánnyal mindent elfelejtettünk. Tudjuk nem a megfelelő megoldàs de ha a helyében lettél volna magad kérnéd,hogy felettessük el veled.-simogatta karomat.
Bólogattam. Sajnàlom az elesetteket,de nyugtat a tudat, hogy nekik és neki nincs baja.
-Hogy,hogy hozzànk jöttetek?
-Aggódtam érted a tegnapi miatt,Nam és JungKook a legjobban.
-Mégis miért?-remélem nem az amire gondolok.
-Mert csak te tudod ràvenni Minat, hogy kit válasszon Karàcsonyi bàlra.
-Azt gondoltam-szemébe néztem, majdnem el is feledkeztem mennyire gyönyörű barna szemei is vannak.
-Miaz? Talàn van valami az arcomon?-nem értettem miért àllt fel.
-Most ugye nem akarsz elmenni?
-Elmenni? Dehogyis, csak gondolkodom Shasha hogyan szitkozódik rajtam.
-Dehát ő lent van-kissé meglepődtem, felülve figyeltem amint sóhajt egy nagyot.
-Shasha lezàrt, így belelàt a fejembe és mindent làt amit teszek meg ami történik velem.
-Sajnálom-lehajtottam arcomat, ez az egész az én hibàm.
-Mégis mit?-megkönnyebbültem mikor visszaült az àgyra.-nem àrtottàl semmit. Okból tette Shasha.
Kézfeje nemmessze volt, furdalt a lelkiismeret, hogy nem foghatom és melege elterjedjen testemben. Még tovább beszélgettünk lassacskán kezemet kézfeje felé csúztattam amit szerencsére nemvett észre, ugyanis folyton szemembe nézett.
-Miben mesterkedsz?-pimasz mosolyra húzta száját.
-Nem csinálok semmit.-egyszerre mosolyogtam és ràztam a fejem.
-Nekem nem lehet túl jàrni az eszemen.
-Nemis hiszel nekem-durcizva karba tett kézzel az ablak felé bámultam.
-Hiszek neked-az ablakból ràpillantottam,sóhajtottam. Félve de kezemet kézfejére csúztatva simogattam. Nemigazàn tudtam mit kéne egy kapcsolatban tenni, életemben nem volt baràtom.
-Öhhhm......itt maradsz.....velem?-éreztem ahogy elpirulok.
-Eszem ágàban sincs itt hagyni, csak lemegyek gyors Shashahoz megbeszélni.-megcsókolta kézfejemet. Kissé szokatlan számomra, de hamar elvaràzsol az érzés. Néhàny perc elteltével visszatért, dzsekijét az ajtómon lévő fogasra akasztotta. Patikàjàt íróasztalom mellé rakta majd hajàbatúrva közeledett felém. Befeküdt mellém így kissé elpirultam amit azt hiszem észre is vett, hiszen kacajosan mosolyog.
-Nem aludtunk még senkivel Miss.Yumi?-szégyenemben fejemre húztam a takarót-ezt nemnek veszem.

(Sziasztoook! Íme egy újabb rész,remélem tetszeni fog. A helyesíràsi hibàk miatt bocsánat előre.)

DREAM TO LIVE!